Ismét egy kis saját tapasztalat. Ugye én könyvelő vagy mi lennék, bár néha elbizonytalanodom. Azt veszem észre (és szerintem ezzel nem vagyok egyedül), hogy valahogy sok embernek a könyvelő egy szükséges rossz. Egy olyan muszáj dolog, amivel nem szívesen foglalkoznak, nem szívesen áldoznak. Van akinek az, hogy összeszedje a papírokat, elvigye időben leadni a könyvelőnek - hogy az időben elkészüljön a határidős munkákkal - olyan, mintha a fogát húznák, és hát szerintem nem túl sokan szeretik, ha húzzák a fogukat.
Az ügyvéd, az ugye kell, ha céget alapítasz, és neki vígan fizet mindenki, mert az kell, mert nélküle nincs cég. Ha módosítani kell egy jogszabály változás miatt, bizony annak is az a vége, hogy irány az ügyvéd, aki lehet, hogy egy elektronikus igen-nemes kitöltős szerződést rád szabva jól is végezte dolgát (minden tiszteletem azoknak, akik bepötyögnek egy tisztességes társasági szerződést, figyelmet fordítva arra, hogy pl a vezető tisztségviselővel kapcsolatosan minden benne legyen).
És akkor ott van a könyvelő. A könyvelőtől elvárják, hogy ismerje az összes jogszabályt, de
Könyvelő (elméletileg) = számlákat, bizonylatokat rögzíti, hatályos számviteli törvényi megfelelésüket ellenőrzi, adatot szolgáltat a hatóságok felé, kimutatásokat készít, tájékoztatást ad a könyveléssel, adózással összefüggő változásokról, szabálytalanságra felhívja a figyelmet.
De a könyvelő nem bérszámfejtő, nem tb szakértő, nem nyugdíjigazgatóság, nem NAV, nem egészségbiztosítási pénztár, nem adótanácsadó, nem ügyvéd, nem munkaügyi jogász, és főleg nem gondolatolvasó, mert a könyvelőnek nem szívesen fizetnek, de szinte mindtől elvárják, hogy értsen ezekhez is, és ha segít, azt persze ingyen tegye. Hisz a könyvelő szól, hogy menj el ügyvédhez, mert határidő van, s ezt és ezt kell beleírni a szerződésbe, esetleg még készít is ehhez az ügyvéd részére egy kimutatást, s a végén az ügyvéd megcsinálja ezeket, s zsebre teszi a pénzt. A könyvelőhöz órákra beülnek az emberek "beszélgetni" hogy jajj, mitévő legyek, nincs pénzem, nem tudok neked fizetni, de adjál már tanácsokat, hogy hogy marad több pénz a zsebemben, de abból sem tudok majd neked fizetni. És van még a van még egy alkalmazott, meg három aki jön megy alkalmi munkavállalóként, ugye még ez is belefér? Arról pedig még nem is esett szó, hogy adj már nekem tanácsot, hogy hogy tudnék megszabadulni a kismamától, mert hiába kérem, hogy egyezzünk meg, nem akar magától felmondani, de én nem akarom, hogy itt ketyegjen a szabadsága, meg fizessem a táppénzt, aztán meg ide jöjjön vissza....
Az egyik legutóbbi esetem. Név nélkül, bár sejtésem szerint olvasni fogja, ami nem igazán érdekel, mert először is, bármikor felvállalom a véleményem, másodszor pedig a hátbadöfés, ahol aztán eldurrant az agyam. Tehát, pillanatnyi munkanélküli, aki még megbeszélés előtt áll, hogy hogyan menjen vissza a munkahelyére dolgozni, mert őt annyira akarják oda, de még semmit nem tud. Nem tudja megmondani, hogy mennyit is kell dolgozni, hogy mennyit kap, de akkor találjuk már ki, hogy mi lenne a legjobb. Érted, számolj már a valamiből akármit. Jó, hát elkezdjük felvázolgatni, hogy egyéni vállalkozó, bt,... jövedelem kivét, bér, mi mennyibe kerül, mennyi marad. Aztán kezdődik. Az ő ismerőse a feleségét ingyen foglalkoztatja segítő családtagként. Meggyőződés kolléganőmmel együtt, hogy ilyen már nincs, de azért elkezdünk utánakeresni, telefon a NAV-nak, hogy ők mit mondanak..... s igen, ebben a formában nincs már ilyen ingyenes foglalkoztatás. Leendő ügyfél telefonál az ismerőséknek, kiderül, fizetnek.
Ha ilyen nincs, akkor mi legyen? És megy tovább az agyalás a mondhatni semmin. A kolléganővel ketten törjük a fejünket, hogy hogy lehet a legjobban kihozni bármit is. Javaslat, hogy mindenképp egyezzenek meg úgy, hogy biztosítotti jogviszonya legyen legalább heti 36 órás, aztán már könnyebb, mert akkor már egyéni vállalkozóként nincs kötelező fizetendő, a többire meg ha már megegyeznek valami összegben, akkor majd továbbgondoljuk, hogy mit lehet még, hogy a kecske is jól lakjon, s a káposzta is megmaradjon. Aztán egy köszi Marcsi, és távozik.
Következő héten felhív, hogy még semmi konkrétum nincs.
Aztán nem is tudom, talán pár nap telt el, s visszahallom, hogy könyvelőt keres, mert nem talál, vagyis pontosan valahogy így fogalmazott:
nem megyek olyan könyvelőhöz akinél többet tudok.
Pilláztam egy ideig, s megerősödött bennem, hogy jobb is ez így. Nem kell nekünk együtt dolgozni. Volt már egy rövid együttműködésünk, már akkor is fura volt, hogy elmondta, hogy szerinte mit kell csinálnom, és hogy semmi nem számít, van pénz szarásig, de azért fizetni nem akar igazából senkinek, csak úgy jöjjön minden ide a zsebbe, s mindenki találjon rendben mindent, de hülye itt az összes szakember, de még szerencse, hogy ő többet tud a könyvelőnél, így igazából nincs neki szükséges senkire. Hát nem?
Azt gondolom, hogy az, ha valaki szeret bizonyosságot szerezni valamiről, ezért jogszabályt keres, telefonál a hatóságokhoz, alaposan körbejár egy témát, s végül kiderül igaza van, az nem azt jelenti, hogy te, a kérdező, többet tudsz nála, hiszen rosszul tudod amit tudsz. A kérdésedre, hogy nem tudod mennyit fogsz kapni, s azért mit is kell csinálnod, de szeretnél tanácsot kérni, hogy milyen adóalany legyél s milyen adózási formát válassz, ne csodálkozz, ha nem kapsz pontos választ, de ne légy már olyan ostoba, hogy a másikról mégis azt mondod a háta mögött, hogy többet tudsz nála, mikor te magad sem tudsz válaszolni a neked feltett kérdésekre. Pontos választ csak pontosan feltett kérdésekre kapsz.
Tudom, hogy nagyon sok embernek nem becsülik a munkáját, mondhatni sokszor semmibe nézik, és már megint háborgok a sok ostoba, suttyó paraszton, de végül ez a saját bizonyítványuk, azoké, akik ilyen módon nyilatkoznak azokról, akik szerintem próbálnak maximálisan "puszira" segíteni, bújják a jogszabályt, hogy nehogy rosszat mondjanak, törik a fejüket, hogy választ próbáljanak adni annak ellenére, hogy nincs is pontos kérdés, de keresik az opciókat.... Miért? Miért nem becsüljük egymást? Miért lettek ilyenek az ember? Miért lettünk ilyenek? Miért lettél ilyen?
Bodor Marcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése