Tegnap Szolnok Napján már írtam Szeretem Szolnokot! szösszenetet, de egyszerűen nem tudok szakadni a témától, hogy mennyi mindenért lehet szeretni ezt a várost. Itt laksz, itt tanulsz, itt dolgozol? Akkor itt közlekedsz. Áááááá, imádom a város közlekedését. Egész nyáron fel volt túrva az egész urban, aztán a szeptemberi iskolakezdés közeledtével már kocsikázhattál a Kossuth téren egy ideig, a Tisza-parton a Verseghy előtt még most is szabadon lehet közlekedni, de így is katasztrófa ez a város, és ez nem csak a Város Napi programsorozat, az úttest festése, munkálatok befejezése, vagy a folyamatosan felmerülő problémák helyreállítása miatt van, hanem mert egyszerűen az összes közlekedő egy idióta ebben a városban, s ha már nem működnek a lámpák, vége mindennek. A héten 2 nap kószáltam napközben a városban, de fertelem, mi van itt. Ugyehogy?
Gyalogos - azt hiszi neki mindent lehet, mer ő a leggyengébb, rá mindenkinek figyelni, vigyázni kell, ha baja esik, majd jól meglakolsz mindenért, ő meg majd elperli a gatyádat is, ezért simán megáll beszélgetni a járdán ahol a zebra kezdődik / végződik, te meg hülye autós megállsz, hogy ne dumáljon, hogy mekkora bunkó vagy, hogy nem engeded el, és ő mondja tovább, rád sem néz, hogy intsen hogy csak beszélget, vagy vonszolná odébb csendben a seggét, nem, semmi. Tehát van az el sem induló, csak becsapva beszélgető. Aztán az egyik kedvencem, amelyik megvárja, míg a másik elér a zebra 3/4 részéig, s ő akkor indul el, addig áll, mert olyan bizonytalan, hogy ő elindulhat-e, s akkorra gyűjt erőt, mire te indulhatnál az autóddal. És ez így meg percekig, és úgy érzem néha az 5. ilyen embernél, hogy kiszállok, és nem is tudom, mit csinálnék vele a legszívesebben. De még van egy kedvenc, amelyik észre sem veszi, hogy napközben bepakcsolták a lámpákat, vagy nem is tudom, s rohan át a piroson, te meg nyomod a satut, hogy el ne üsd a nyomorultat, de ha mégis összejönne, akkor bár nem te vagy a hibás, de ha van lelkiismereted, él le az életed úgy, hogy lehet meghalt valaki a kerekeid alatt. A kedvencem még a nyugdíjas, aki menni is alig bír, de két zebra csak úgy valahol elindul az úttesten keresztben át a másik oldalra. Csókoltatom az összeset nénit és bácsit, de.... Ja, még egy. Sötétedés után a Városmajoron kivilágítatlanul fut a pali az úttesten, mögötte jön a busz, én szemben vele az másik oldalon. Mi van ha nem veszi észre a busz? Édes istenem...
Kerékpáros - a másik kedvenceim. Már többször írtam róluk. Először is, legyen már olyan kerékpár alattatok, ami meg tud állni, rendesen fel van szerelve. Egy kis emlékeztető http://bodormaria.blogspot.hu/2016/08/a-kerekpar-kotelezo-tartozekai.html A másik, hogy az, hogy kerékpáros vagy, nem jogosít fel arra, hogy azt csinálj amit akarsz, úgy mint ahogy sem a gyalogost, sem az autóvezetőt. Miért nem vezetik már be újra, hogy kerékpáros is járjon KRESZ oktatásra, s vizsgázzon. De a gyalogos is. Annyiszor beszéltük már az ismerősökkel, hogy úgy kellene mint régen, általános iskolában megadni az alapokat. Annyi hülyeséget tanítanak a gyerekeknek, miért nem olyat vesznek be a tantervbe, aminek hasznát is veszik. Emlékszel még, hogy a Tiszaligetben volt valamikor kerékpáros tanpálya. mint ahogy az autósoknak is van a rutinpálya? Ahelyett hogy a lelkület eladnák atyáink a Ligettel inkább figyelnének oda a cseperedő kis törpékre, meg a nagy balfékekre. Szóval, a kerékpáros is érdekes egy faj tud lenni. Teker nyugisan, aztán még gyorsan belehúz körültekintés nélkül mielőtt átgurul a zebrán....
Autósok - legtöbbször az ő táborukhoz tartozom. Nehéz dolog ez, mert megállok én a zebrán, de ne kelljen már lekönyörögni a gyalogost, hanem induljon már meg, mikor áll mind a 4 sáv, és bocsásson meg az, aki menne, ha tehetné, de bevallom, hogy a 3. zebránál töketlenkedésnél után a 4. helyen már eldörmögök egy bocsit, s elsuhanok, mert megesik, és tudom, hogy te sem tartod be mindig a szabályokat. Annyi, de annyi, az autósokat érintő korlátozás lett már bevezetve, hogy sokszor alig lehet haladni, s ha mennél, akkor úgy érzed, vagy egy gyalogos vagy egy kerékpáros direkt, csak hogy bosszantson totyorog ott előtted valahol. Ja, lehet autós is. Ma is. Egyem is meg tatáját, hogy egyirányú utcában, ahol két oldalt autók parkolnak, megy középen öttel, mutogatja anyának, hogy mi micsoda, s te csak lesel, hogy mi van, őt pedig nem érdekli, mert ő nem időre megy, te pedig már el is késtél. Újravizsgáztatnám az összeset bizonyos korhatár felett, hogy tudja, az autó nem bevásárlókocsi, amivel olyan tempóban lehet haladni ahogy tolná, hogy biztonságban tudja magát...
És persze tisztelet minden kivételnek, de biztos vagyok benne, hogy mindannyian voltunk már valamelyik résztvevői a közlekedésnek, akár gyalogosként, vagy kerékpárosként, vagy autósként, s mindannyian szidtuk már a másik vagy harmadik felet, de mindannyian hibáztunk már. Nem is azzal van a baj, ha hibázunk, mert hát emberek vagyunk, hibázhatunk, csak nem mindegy, hogy mekkorát, s milyen szituációban. De kérdem én, nem lenne jobb inkább odafigyelni egy picit jobban? Értem én, hogy mindenki magának akarja az elsőbbséget, én is így vagyok vele. Mikor gyalogos vagyok szidom az autóst, kerékpárral szidom az autóst, autóval meg a gyalogost és a kerékpárost, jobb esetben röhögök rajtuk, vagy csak nézek értetlenül. A nevetés és értetlenül nézés megmaradhatna, de a többit elhagynám szívesen, de nem csak rajtam múlik. Te is kellesz hozzá. Ugye te is szeretnéd, hogy normálisan lehetne közlekedni ebben a városban? Teszünk érte? Próbálunk egy picit jobban figyelni és türelmesebbek lenni? Esetleg elindulni 5 perccel hamarabb, vagy nem idegeskedni, ha elkésünk, vagy megérteni, ha a másik késik? Ugye igen?
Vigyázzunk egymásra!
Bodor Marcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése