Onnan tudtam, hogy már kezdek gyógyulni, hogy vasárnap reggel elkezdett kattogni az agyam: a szűz pácolódik a hűtőben, de mi legyen majd a köret? Hát, hamarabb jutott eszembe hogyan tálaljam. Imádom a sajtot. Az étteremben, ahova általában a csajokkal járunk, az egyik salátát parmezángyűrűben tálalják, ez adta az ötletet, hogy megpróbálkozzak valami sajtossal. Mi lenne, ha kosárka lenne? Az lett :-) Nyamika
Tehát, fogtam egy darab sajtot, és lereszeltem, a haladós nagy lukán a reszelőnek.
A teflon serpenyőt felforrósítottam, és az aljára sajtot szórtam. Így ni.
Nem túl nagy lángon hagytam, had olvadjon a sajt, és közben csak úgy lengedezett a lakásban az isteni illata. Egy lapos fakanállal néha megemeltem a nagy sajttallér szélét, és mikor már úgy láttam, hogy kezd szép, sült színe lenni, fogtam egy másik nagyobb serpenyőt, és abba átfordítottam a sajtot.
Hagytam, hogy süljön a másik oldala is, néha ugyanúgy bekukkintottam alá. Mikor úgy láttam, hogy most már mindkét oldala gusztusos kis színt kapott, ráborítottam a sajtot egy szufléformára.
Először két fakanállal próbáltam a meleg, így könnyen formálható sajtot a szufléformára rásimogatni, aztán feladtam,
mert hála pattant az isteni szikra. Zacskó és két jó vastag konyhai kesztyű segítségével már csak úgy simult a sajt a formára.
Megvártam, hogy kihűljön, és tádám.
Szerintem nagyon egyszerű, csak ne legyen túl nagy a láng a serpenyő alatt, mert akkor lekaphatja.
Nem is volt más hátra, csak hogy betöltsem, és tálaljak. Éhes lettem :-D
Holnap felteszem a fokhagymás-rozmaringos sertésszűz receptjét amihez készült a sajtkosárka.
Jó étvágyat!
Bodor Marcsi
