Gettó Balboa - Egy életet megmenteni a legnagyobb felelősség, a legnagyobb tisztelet

Dokumentumfilm a kitörésről.

Mindig is azt vallottam, ha van egy célod, amit igazán el akarsz érni, és a megvalósításához elegendő a kitartásod, akkor elérheted azt, de a szerencse legalább egyszer melléd kell hogy álljon. 

Misinek szerencséje volt, mert a golyó nem ölte meg, és újra kezdhette életét. Zolinak szerencséje volt, mert találkozott Misivel, ő is újra kezdhette az életét. Kettejük történetében a hasonlóság annyi, hogy mindketten esélyt kaptak egy új életre, amivel ha nem élnek, lehet már nem élnek.

Misi, a valamikori alvilági figura, aki jó útra tért, és a kallódó gyermekeket próbálja összefogni, adni nekik valamit, amitől úgy érezhetik, hogy számítanak. Zoli egy volt közülük, aki a film forgatása alatt lett azzá, aki. A film nem egy előre megírt dokumentumfilm egy befutott sportolóról, ezt részben maga az élet írta. Úgy tudom a történet Misi életéről szólt volna, az, hogy Szabó Zoltán időközben ennek részévé, a forgatás közben pedig profi sportolóvá vált, talán szintén a szerencsének köszönhető, mert így tényleg meg tudják mutatni a fiataloknak, hogy nincs lehetetlen,  valóban van lehetőség a kitörésre. 

Lehet nem mindenkiből lesz egy Szabó Zoltán, de tanulhatnak orvosnak, mint az öcsödi Rostás Gusztáv, vagy rákkutatónak, mint a karcagi Horváth József, de választhatnak bármilyen hétköznapibb szakmát, mint például tanár, autószerelő, asztalos, vagy bármi egyéb. Elsősorban mindenkinek a saját döntése, elhatározása, hogy mivé válik. Ez nagyon nehéz tud lenni, és persze a kifogások keresése sokkal könnyebb, de ez már csak ilyen, származástól függetlenül.

A közönségtalálkozó:

Vendégek: a színpadon a "műsorvezető" és tőle jobbra a film főszereplője és alkotói Sipos Mihály, Poczók Attila, Bordás Róbert, Józsa László a nézők sorai között Csányi Dávid.

Tetszett ahogy Misi őszintén mesélt az  életéről, arról az életéről, ami az előtt volt, mielőtt jó útra tért. Tetszett, hogy önerőből kezdte el a gyerekekkel való foglakozást. Tetszik, hogy bennük megvan az összetartás. Ahogy hallgattam, számomra ez lett a film mások mondanivalója. 

Nevezhetjük őket kisebbségnek, cigányoknak, bárminek, lehet hogy hirtelenek, hangosak, de legyetek őszinték magatokhoz emberek, ha bajban vannak, segítenek egymásnak, míg hány olyan történetet hallani, hogy külföldön szerencsét próbáló magyarok egymásnak farkasai, de ugye tudjuk, nem kell elhagyni az országhatárt, hogy lássuk, ez sajnos sokszor itthon is így van. Hányszor kértem már segítséget én magam is ahhoz, hogy például segíthessek hátrányos helyzetű családoknak, és bizony nem az volt a jellemző, hogy csak úgy tolongtak volna a támogatók, függetlenül attól, hogy bőven megtehették volna. Szerencsére azért mindig akad jószívű emberek. Tehát szerintem nem csak azok a gyerekek a célközönség, akikről/akiknek elsősorban szól a film, hanem mindannyian ebben az országban. Jó lenne ha észrevennénk már, hogy nekünk kell jó példát mutatni a gyermekeknek összetartásból és az egymásnak való segítségnyújtásból, mert ezzel mi magunk is újra megtanuljuk ezeket, s az utókor sem fog ezekből hiányt szenvedni.

A film készítői már felvették a kapcsolatot önkormányzatokkal, sportcégekkel, sportszövetségekkel, hogy segítségükkel minél több gyermekhez és tanárhoz eljusson a film és annak üzenete.
 
És akkor még vissza picit a közönségtalálkozóra. Mikor kijöttünk a teremből, mindenki meglepetésére a helyi Roma Hagyományőrző Egyesületnek köszönhetően mindenkit vendégül láttak egy tál hamisítatlan hagymafőzelékre. Na ilyenben sem volt még részem.

Bodor Marcsi

Ui: Érdekessége még a filmnek, hogy mielőtt a hazai mozikban elkezdték volna játszani, már nemzetközi fesztivál különdíjas, majd fődíjas lett. 

Apró mesék - Amikor az vagy, akinek el tudod adni magad

Kedden az Apró mesék című Szász Attila rendezte romantikus thrillert néztük meg, közönségtalálkozóval fűszerezve.

Amikor elkezdődött a film, azt éreztem, ez nem az én műfajom. Ezután jött, amire nem is gondoltam, hogy mégis szinte tátott szájjal néztem végig, mert teljesen lekötött a váratlan fordulatokban nem szűkölködő alkotás, ami egy piti kis csalóval indított, s végül a családon belüli erőszakon keresztül eljutottunk a beteljesült szerelemig, miközben találgattam, hogy most biztosan ez vagy az következik, s természetesen teljesen más lett. Nagyon tetszett. Az utóbbi idők egyik legjobb magyar filmje. Szerintem.

A háború után, mikor nincsenek iratok, mindenki keresi eltűnt hozzátartozóját, van akinek semmi sem szent, mint ahogy Hankó Balázsnak sem. Ő minden fiúnak, testvérnek, férjnek a bajtársa volt, s egy kis élelem, szállás, vagy bármi más reményében mondjuk azt, hitet ad a családoknak, mígnem találkozik Judittal, aki egy erdőben él a kisfiával, s másokkal ellentétben, abban bízik, hogy az ő férje soha nem tér haza. Hiába. Bérces egy állat, akit a háború sem tört meg, sőt.

A mozizást követően egy fantasztikus hangulatú beszélgetés következett a rendezővel, Szász Attilával, a forgatókönyvíróval, Köbli Norberttel, és az egyik főszereplővel, Bércessel (Őt teljesen másnak képzeltük a szerepe alapján, ebből is látszik milyen jó színész). Ennek következtében azért számomra kicsit más megvilágítást is kapott a film, más mondanivalója is lett számomra, mint addig volt. Ilyen például a családon belüli erőszak. Ez valamiért eszembe sem jutott, pedig nyilvánvaló volt. Talán azért, mert amikor játszódik a film, erről nem beszéltek, az asszonynak hallgass volt a neve, s valahogy nem tudtam rátenni ezt a címkét. Na többek között ezért is szeretem az ilyen találkozókat, mert gondolkodás- és látásmód formálóak.

Ez azért most kicsit mégis más volt, mint az eddigiek, mert a rendezőnek, Szász Attilának kicsit több köze van városkánkhoz mint a többieknek. A sorok között ültek valamikori tanárai, akik kis meglepetéssel kedveskedtek neki, majd a város is köszöntötte, gratulált munkásságához. Ilyenkor olyan büszke vagyok arra, hogy itt élek.

Azt hiszem megnézem a fiúk korábbi filmjeit, amiket még nem láttam.

Bodor Marcsi

Most van most

Tegnap mutatták be a mozikban a Most van most című magyar játékfilmet/romantikus vígjátékot/road moviet/dramedyt - vagy kinek mi tetszik -, és ma, a nőnapi csajos estén volt szerencsém a helyi művészmoziban közönségtalálkozóval egybekötött vetítésen megnézni.

Mindig elmondom, hogy ugyanaz a film / színdarab / dalszöveg mást és mást tud mondani, közvetíteni azok számára akik nézik, hallgatják azt, így volt ez most is. Mikor a főszereplőnő mondta el gondolatait filmbéli szerepével kapcsolatban, még azzal sem tudtam teljesen egyetérteni, mert én valahogy másképp láttam az ő figuráját.

A történet röviden. Szilvi, egy tehetős család lánya, aki megpattan az esküvőjéről, mert úgy érzi, most jött el az ideje, hogy végre ne a szüleinek való megfelelés irányítsa az életét, hanem ő maga. Beugrik egy épp arra haladó taxiba, akinek sofőrje Petya a szabadnapját tölti, és készül az esti legénybúcsújára. Szilvit mondjuk ez nem igazán érdekli, mert neki szüksége van arra, hogy őt hozzák vigyék, de itt jegyezném meg, hogy ha Petya annyira ragaszkodott volna a pihenéshez és programjához, akkor egyszerűen a városban kiteszi a lányt, aki átül egy másik taxiba, és mehet mindenki dolgára. Ehelyett hagyja, hogy a lány ráerőltesse akaratát, és kezdetét veszi egy utazás, melynek a végére szerintem a lány egyszerűen lezárja múltját az exekkel, a családdal, s végre kezdődhet számára az igazi élet.

Kicsit bővebben. Szilvi azt gondolja, ha valamelyik múltbéli szerelmével a szülei miatt megszakadt kapcsolatát újjáéleszti, talán boldog lehet. Még arra is hajlandó, hogy megkeresse a már 5 gyermekes Robit azzal, hogy eljött az ideje az igennek és a házasságnak, majd a nemi átalakító műtét előtt álló Tibit, hogy akkor most jöhet a gyerek. Eközben teljesen bolondot csinál magából, ahogy görcsösen próbálná az életét helyrehozni. Számomra ebben rejlik a film mondanivalója. Hányan vagyunk, akit a megfelelni akarás vezérel? Megfelelni a társadalmi-, a családi-, munkahelyi-, az ilyen-olyan mindenféle elvárásoknak, amik miatt házasodunk vagy nem, lesznek gyerekeink vagy nem, válunk el egymástól mert nincs bennünk elég kitartás vagy épp nem, és maradunk inkább egy kapcsolatban, akár még úgy is, hogy nincs már hűség, szeretet, tisztelet, semmi....., és keressük a megoldást a múltban, a mi lett volna ha mondatokkal.

Ha mondjuk ez utóbbi el tud gondolkodtatni, akkor nagy valószínűséggel tetszeni fog a film.

Közben ne feledkezzünk meg Petyáról sem, aki jogi karrierjét adta fel azért, hogy végre egy szabadabb, kötöttségektől mentesebb életet élhessen. Teljesen más karaktert ismerünk meg benne mint Szilvi, de lehet pont erre van szüksége a lánynak. Azért az ő múltja sem fenékig tejfel, talán ezért is jön jól neki egy-két spangli.

Összességében nem egy 10 pontos film, de van mondanivalója korunk párkapcsolati problémájával, és jókat lehet rajta nevetni is.

Jó mozizást!

Bodor Marcsi

Zöld könyv - Útmutató az élethez

Mára nem ezt szántam témának, de miután tegnap megnéztük, nem tehetek mást, minthogy megosszam veletek az élményt, és arra biztassalak benneteket, hogy ha egy olyan filmet akartok látni, ami szórakoztató de egyben elgondolkodtató, könnyed mégis van mondanivalója, viccesen de komoly is, és még sorolhatnám, akkor ezt nézzétek meg. Én imádom az ilyet. Azt hiszem ez az én igazi műfajom. Zseniális volt. Nem véletlen zsebelt be 3 Oscart is Legjobb film, a Legjobb férfi mellékszereplő kategóriákban és Legjobb eredeti forgatókönyv kategóriákban. Ez utóbbinál jegyezném meg, hogy az egyik író és forgatókönyvíró Vallelonga :-) 

Hantás Tony - akinek a neve sokat elárul viselőjéről - egy egyszerű, olasz fickó, aki kidobóként dolgozik, vagy ahogy ő fogalmaz, feladata a közönségkapcsolatok. Vigyázni kell vele, mert ha eldurran az agya, akkor bizony már lendül is az ökle, a másik, hogy finoman fogalmazva nem okos, ezért eszméletlen néha miket mond 😃 Jobb mint egy vígjátékban. És van még valami. Az egyik legfontosabb dolog az életében az evés. Mindezek mellett egy jólelkű, figura, aki a családjáért bármire képes, még arra is, hogy egy négernek dolgozzon. S hogy ez miért érdekes? Mert a film elején még a poharat is kidobja amiből a fekete munkások isznak otthonában, a film végére pedig...

Mit is idézhetnék tőle? A nagy ciciket? A KFC-t Kentuckyban?  Már nevetek is, de inkább legyen valami más, ami tőle kicsit szokatlan. Egy este, mikor fekvéshez készülődnek, azt tanácsolja Shirleynek, hogy ha hazaérnek, az vegye fel a kapcsolatot testvérével, mert  "Sok a magányos lélek... Fogadd meg te is. Ha van valaki, aki egyedül van, lehet csak arra vár, hogy megtedd az első lépést felé :-) 

Don Shirley háromszorosan doktorált, több nyelven beszélő, igen kifinomult modorral bíró zongorista, akinek nem csak a Fehér Házban  ismerték el egyedülálló tehetségét. Ez számára nem volt elég. Turnéra indult délre, ahol a felső tízezer számára igazi kuriózumnak számított, bár tudta, nehezebb dolga lesz bőrszíne miatt. Ehhez keresett egy olyan kísérőt, aki mellett biztonságban érezhette magát. Így esett választása Tonyra, és vágtak neki a nagy útnak, a Zöld könyvvel az anyósülésen.

"Ha nem vagyok elég fekete, ha nem vagyok elég fehér, ha nem vagyok elég férfi, akkor mi vagyok? "  - Ez is igazán érdekes mondat, amit mindenki magára tudna húzni. Az is, aki úgy érzi,  valami nagyon dolog, és az is, aki úgy érzi, már csak valami apróság hiányzik az életéből. A válasz pedig? Ki tudja. Lehet ott van előtted a megoldással együtt :-) 

Rasszista diszkrimináció napjainkban is létezik, hát még a 60-as években mi volt. Volt, ahol sötét bőrű naplemente után nem tehette lábát az utcára, vagy nem próbálhatott ruhát, csak ha előre kifizette azt, vagy nem ülhetett le egy étteremben enni, még akkor sem, ha mint filmünkben is, később ő maga szórakoztatta volna a közönséget, de volt azért ennél lealacsonyítóbb is. Dr Shirley mégis mindvégig kitartott amellett, hogy csak bátorsággal nyerheted meg az embereket, és erőszakkal nem győzhetsz, csak ha megőrzöd a méltóságod.

Annyi mindent tudnék még mesélni a filmből, de nem teszem. Nekem egyébként valamiért a nézése közben a Életrevalók bevillant. Hogy miért? Azért, hogy micsoda hatással tudunk lenni egymásra, mennyire tudja két ennyire különböző ember formálni a másikat, hogy barátság nem függhet pénztől, bőrszíntől, társadalmi helyzettől, nemi identitásától, semmitől.

Szerintem van jó ember és rossz ember. Maradok ennél.

Bodor Marcsi

Kölcsönlakás

Tegnap csajos este volt, vacsi, móka, nevetés, és a végén mozi. Mentünk megnézni a Kölcsönlakás című legújabb magyar filmet. Itt nálunk ugye van egy művészmozi, ahol 3 terem van, 1 nagyobbacska és két kisebb. Ide érkeztünk meg emelkedett hangulatban a vacsora után rohanva, az utolsó pillanatban, és nem is figyeltük hol lesz a vetítés, szóval benyitogattunk mi először a két másik terembe, ahonnan röhögve jöttünk ki, hogy ez nem az, ez sem az, és épp beestünk kezdésre kacagósan, várakozásokkal telve.

Azt hiszem majd nézünk egy másik filmet, hátha onnan legalább olyan röhögcsélősen jöhetek ki, ahogy bementem, mert ez nem az volt. Nekem legalábbis nem. Nem mondom hogy egyet sem nevettem, de nem ezt vártam. Most látom, hogy az év legszexibb vígjátékának is be lett beharangozva. Ha valaki megmondja, hogy  ez miért, na azt megköszönöm! Azért mert az egyik férfi, és egy másik női szereplő megmutatta volna magát kicsit lengébben? Hát, ettől még nem lett ez olyan nagyon szexi.

Az volt az én bajom szerintem, hogy nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Limonádénak nem volt elég laza és vicces, de néhol annál ostobább, például mikor Anikó hiába hívogatja testvérét, hogy este nem menjen, mert nem lesz üres a lakás, de annak csak megtelt postafiókja válaszol, bosszankodik, és megint hívja, és.... Később persze a férjének már tud üzenetet írni. Ha már egy 1969-es műből napjainkban készítenék filmet áttéve azt egy sokkal modernebb korba, akkor lehet jobban figyelnék az ilyen részletekre, de lehet pont az volt a baj, hogy én túlságosan figyeltem. Az is benne van a pakliban, hogy csak az én ízlésem más a humorra, mert volt olyan jelenet, ahol azt hiszem pl csak én nevettem. Az is előfordulhat, hogy ez olyan film, ami nem igényli csak azt, hogy fáradtan beess a székbe, ne akarj figyelni, ne akarj semmit, csak úgy nézni és nevetni, de sajnálom, nem ment, ehhez hiányzott belőle valami, ami miatt így kevés volt.

Mint ahhoz is, hogy mondanivalója legyen, de ugye nem is ez lett volna a cél, hanem a könnyed szórakozás. Valahogy nekem az jött le ebből a filmből, ahogy én a rendezőt látom. Számomra ő egy olyan figura, akire ha ránézek és véleményt kellene formálnom hogyan dolgozik, azt mondanám komolyan, nagy akarattal és erővel csinálja amit csinál, hogy márpedig azért is kihozza belőle amit csak lehet, legalábbis nekem ez érződött. De ne értsetek félre, ez nagyon is jó lehet, csak szerintem egy másik műfajban. Ez így nekem egyszer nézős lett.

Bodor Marcsi