Mielőtt megismertelek - "Te vagy az egyetlen dolog

amiért megéri felkelnem reggel."

Mit is írhatnék így Valentin napkor, kissé influenzásan, kissé levegő után kapkodva, enyhén pirosra sírt szemekkel? Megyek, befejezem a vacsorát. Na jó, nem viccelem el. Bármennyiszer megnézhetem ezt a filmet, mindannyiszor ugyanazt a szívszorító, gyönyörű történetet látom, és már görbül is le a szám, párásodnak a szemeim, ahogy kezdem felidézni, hogy megosszam veled. Tudom, van ahol eszméletlen módon lehúzták a filmet a kritikákkal, de hát, nézőpont kérdése minden. Nem kell mindig olyan mélyen belegondolni vagy mögé nézni a dolgoknak, ugye? Te se tedd, és máris átalakul szemeid előtt a dráma egy romantikus filmmé, aminek ha akarom,  a vége.....

Louisa Clark a film elején egy kávézóban dolgozik.

  

"-És ez itt mennyi?

-170 kalória. Tegnap ilyet vásárolt

-És ebben itt mennyi van?

-220. De ha állva eszi meg, akkor kevésbé hízlal."

Louisa Clark egy egyszerű család lánya, aki kénytelen új munkát keresni, hogy családja megélhetése ne kerüljön veszélybe. Így találkozik Will Traynorrel, a valamikori aranyifjúval, aki egy baleset következtében teljesen megkeseredve éli napjait. Bár az élni nem a legjobb kifejezés, mert lebénulása előtti életéhez képest már csak vegetál. Louisa mindig vidám, pozitív, vidám, és szó szerint tarka jelenség, míg Will a múltját siratja, keserű, lekezelő, vagy ahogy mondanám, egy bunkó paraszt. S hogy mi lesz velük? Elkezdődik mindkettejük életében valami új, ami az egyiknek ez valaminek a kezdetét jelenti, amire soha nem számított, míg a másik is olyat él meg, amit nem gondolt, hogy még valaha megtapasztal, de ez akkor is a vége lett, mert így döntött.

"-Nem változtathatsz meg senkit.

-És mit tehetek?

-Szereted. Senki sem tehetett volna többet."

Louisa Clarknak nagy szíve van, és nagyon tud szeretni. Néha már úgy érzem, ki tudna csordulni szívéből a szeretet.

"-Tudom, hogy nem így tervezted az életet, de én boldoggá tehetlek.

-Nem.

-Mi?

-Nem Clark. Tudom, boldog élet lenne, de nem az én életem. Azt meg sem közelíti. Nem ismertél azelőtt. Szerettem az életem. Rettentően szerettem. Nem az az ember vagyok, akinek ez elég.

-Még esélyt sem adsz neki? És nekem sem adsz esélyt?"

Az önzőség, van  hogy egy döntés, és mint oly sok minden az életben, annyiféleképp magyarázható, ahány szereplős a történet. Nézheted innen is, és onnan is. Mást jelent az egyiknek, és mást a másiknak, de lehet végül mindenkinek a legjobbat.

"Élj bátran Clark. Menj el a végsőkig. Ne köss kompromisszumot. Büszkén viseld a csíkos harisnyádat. Csodálatos, hogy vannak lehetőségeid. A tudat, hogy ezt én tettem lehetővé, kissé megnyugtat. Hát, ennyi volt. Örökre a szívembe égtél Clark. Azóta, hogy legelőször besétáltál hozzám az  édes mosolyoddal, a röhejes ruháidban, a sörnyű vicceiddel, azzal, hogy abszolút képtelen vagy elrejteni az érzéseidet. Ne gondolj rám túl gyakran, nem akarom, hogy keseregj.

Élj boldogan, csak élj!

Én minden lépésednél ott leszek melletted.

Szeretlek,

Will "

Egy film nem csak Valentin esti, és nem csak összebújós mozizáshoz. Mindenki azt látja meg benne, amit akar. Kicsit megsirathatja az elvesztett - vagy esetleg soha nem volt - múltját, vagy azt ami nem lehetett az övé, de örülhet is annak aki ott van mellette, vagy ha egyedül van annak, hogy van családja, barátai, egészséges, hogy van bármi az életében, ami miatt úgy érzi, azért megéri reggel felkelni. Ugye te is így ébredsz minden reggel?

Bodor Marcsi

Ui.: most láttam, hogy van könyvben is. Szerintem hamarosan elolvasom. 

Julia Child - Julie Powell - Bodor Mária :-D

Szia Kedves Olvasóm!

Ugye hiányoztam? Már több mint egy hete nem jelentkeztem, sőt, lassan már kettő, pedig előtte igyekeztem szinte minden nap előrukkolni valamivel. Volt is mindig miről, s lenne most is, a Balatoni kiruccanást még be sem fejeztem, s ott van az azt követő horvát út, s hol vannak amiket sütöttem, főztem, és persze a (nem mindig) hétköznapi gondolataim.

Hát igen, nem írtam. Nem írtam, mert fáradt voltam, most meg beteg lettem, s picit ágynak estem. Igen, egy kicsit elfáradtam, mert vagy úton voltam, vagy dolgoztam, vagy sütöttem-főztem, vagy a szüleimnél voltam a kertben segíteni, vagy épp elmentem az usziba tornázni egy kicsit, mert hiába minden odafigyelés, azért sunyi disznó módon szivárognak vissza a leadott kis párnácskák, vagy még éjszaka írtam egy kicsit Neked, mert imádok írni, mert egy részről kikapcsol, más részről azt gondolom, hogy vagy egy étel elkészítésével tudok neked segíteni abban, hogy mit tegyél az asztalra, vagy valami mással kapsz tőlem egy jó tippet egy kiránduláshoz, hétvégi kikapcsolódáshoz, étteremhez, nyaraláshoz, bármihez.

Szombaton is már hajnal 5-kor kidobott az ágy, hogy süssek egy finom tortát, majd elinduljak a középiskolai osztály összejövetelre, nem, nem találkozóra, mert ez valami más, mert az volt osztályfőnöknél gyűlünk össze minden évben ott, ahol épp lakik, s az, aki el tud menni. Évek óta nem tudtam (vagy nem akartam) elmenni,s most, hogy úgy érzem megbékéltem a világgal, vagy inkább magammal (mert másokkal még harcban állok néha) - vagyis jó úton haladok abba az irányba, hogy egyáltalán nem érdekel a sok képmutató, magamutogató, önimádó, másokat sokszor semmibe vevő, rajtuk átgázoló ember véleménye, csak a saját életem s abban önmagam, s szeretteim boldogsága -  időm és kedvem is lett volna, erre sajnálatos balfaszságom miatt marad lett az úti cél. 

Ez a mondat is önmagában annyi, de annyi gondolatot borzol fel bennem,s ahogy visszatekintve látom az elmúlt évek alatt hogyan fejlődtem, hogy változott az emberekhez és magamhoz való hozzáállásom, hogy kikkel hozott össze az élet, akikről azt gondoltam, hogy maradnak is míg élek,  aztán eltűntek, vagy akikről nem gondoltam, hogy életem részévé válnak, de mégis, sunyi módon barátok lettek... Ahogy kezdtem másként látni a dolgokat, hogy tényleg nem minden az, aminek látszik. Sokan annyira, de annyira félreértelmezik az emberek viselkedését. Nem mindig az a barát, aki kérdez, hogy mi van veled, ő lehet, hogy csak kíváncsiskodik, rosszabb esetben csak információkat gyűjt, hogy aztán továbbíthassa, vagy hogy megnyugodjon, hogy neked sem jobb, mint neki, de van, aki lehet, hogy csak nagyon ritkán jelentkezik, de ha beszéltek, bármikor onnan tudjátok folytatni, ahol abbahagytátok, még ha az hetekkel, hónapokkal korábban is volt.

Na, jól elkalandoztam, de már csak ilyen vagyok. Eszembe jut valami, aztán arról még valami, és még száz :-)

Tehát, sajnáltam, hogy így alakult, de inkább legyen egy kis valamilyen kényszerszünet mint "írói válság",s végre múlt héten volt időm a nappaliban az egyik polcoszlopot lepakolni, letakarítani, a fiókokat kiborítgatni, átválogatni a ruhákat, selejtezni, mesét nézni (hidd el, hogy ez nagyon, de nagyon fontos még felnőttkorban is), belekezdeni az egyik kedvenc filmembe, amit most, hogy ágynak dőltem, végig is néztem újra. Azt a filmet, amit amikor először láttam, éreztem, hogy nagy hatással van rám, s most hogy lehet, hogy nagyobb hatással volt rám, mint előszö gondoltam, hisz valahogy eljutottam oda -lehet, hogy a film valamikori hatására-, hogy mostanra a napjaink főhősnőjével hasonlóan próbálgatom szárnyaimat a főzésben, miközben élet mindennapjaimat. És nem csak ez igaz, hanem ahogy akarom, hogy jó legyen, s összeomlok ha nem (szerintem nem is gondoltad volna rólam). Jó, nem kezdek el a konyhában a földön fetrengeni az étellel, de  bőven ki tudok borulni.

Szólva Julie & Julia. Láttad már? Imádom. Mindkét nőt. Juliet és Juliát is. Elvarázsol, ahogy Julia Child a maga könnyedségével éli a mindennapokat, szinte mindig nevet, látszólag nincs problémája - holott övé a nők egyik legnagyobb bánata-, hisz a férje mellett nem kell dolgoznia, de a saját maga és élete párja kedvére való időtöltést választ magának, nem pedig egy lusta kitartott nő életét éli, Julie pedig századunk taposómalmában megtalálja azt a hobbit ami kikapcsolja, boldoggá teszi,s ami hivatásává válik, s már néha az őrületbe kergeti, de nem tér el a kitűzött céltól.

Nekem is vannak céljaim, álmaim, amik felé biztosan haladok, de még remélem időben átgondoltam, hogy nem bármi áron, csak ésszerű határokon belül kell törekedni, s szerintem erre intett ez a kis pihenő az ágyikóban, hogy lassítsak, hiszen néha kell egy kis igazi lazítás, pihenés, lustálkodás, ami feltölt energiával míg ha fáradtan haladsz célod felé, nem biztos, hogy úgy tudsz koncentrálni, figyelni, hogy a legtöbbet hozod ki magadból.

Minden filmnek, könyvnek több mondanivalója, üzenete van, s mindenkiben más gondolatokat indítanak meg. Ha tetszik a blogom, szerintem tetszeni fog ez a film, ami egy igen könnyed, különösebb odafigyelést, háttérinformációt, tudást nem igénylő mű, s ha eddig nem érdekelt a főzés, lehet kedvet kapsz hozzá, ha pedig eddig is szerettél a konyhában sündörögni, elképzelhető, hogy nekiállsz kísérletezgetni, újítgatni. Ha olvasni szeretsz, akkor el is olvashatod a két nő történetét.

Jó filmnézést és/vagy olvasást!

Marcsika