Balatonfüredről Csopakon át Káptalanfüredig

A csajos hétvége második biciklizős napján a másik irányba, Csopak felé vettük utunkat. A tihanyi kerekezéssel megegyezően a Tagore sétányra gurultunk le, de a most a kikötővel szemben állva balra indultunk. Ebben az irányban azért már jobban megéreztük a helyi domborzati viszonyokat, mivel kiérve Füredről, máris egy sunyi emelkedőn kellett feltekerni, ami ránézésre alig valami volt, de nekünk alföldi lányoknak, asszonyoknak azért bele kellett húzni, hogy felérjünk a tetejére, s ez még csak a kezdet volt, mert tartogatott még számunkra pár ehhez hasonló meglepetést ez az út. 

 Csopakot igen hamar elértük, ezért úgy döntöttünk, menjünk tovább. Egy szakaszon a kellemes árnyas fák közül kiérve megálltunk az út mentén inni egy hűsítőt.

Ajánlom figyelmetekbe, mert nem csak egy-egy hűs itókához jutottunk, de jó tanácsot is kaptunk az út hátralévő részére, valami ilyesmi formában:

Kitartás. A lányok azt hiszik a gyémánt a legjobb barátjuk, pedig a guggolás és a biciklizés :-D

Köszönjük még egyszer, jó beszédtéma volt egy ideig ez a mondat még az úton, s vidáman tekertünk Káptalanfüredig, majd vissza.

Jó kerekezést!

Marcsika

Balatonfüred - Tagore - Korzó fagyizó

Tihanyból Füredve kerekezve nem a panziót vettük célba, hanem először a Tagoren megálltunk egy pindurit fagylaltozni, hiszen itt található a Korzó fagyizó, ahol még ha nem is jártál, ismerős lehet onnan, hogy az év tortájához hasonlóan év fagylaltja is van nálunk. 2013-ban a következőket írták:

"Országos győzelmet aratott a balatonfüredi Korzó fagyizó citromlikőrös-joghurtos-mandulás őrülete, aminél jobbat tényleg nehéz nyárra elképzelni."  http://ilovebalaton.hu/bor-es-gasztro/2013-06-27/furedi-az-orszag-egyik-legjobb-fagyija

Egy kis ízelítő, hogy milyen különlegességeket találsz itt:

 A legjobbkor érkeztünk. Mindenki a strandon, az esti kígyózó sorokhoz képest alig volt ember az utcán.

Ezen a délután megkóstoltam az epres mogyorót pisztácia morzsával és a (sápadt) puncsot. S hogy miért volt sápadt a puncs? Nem azért, mert angol volt, hanem mert ahogy elmondták, náluk nincs benne színezék. Az íze ugyanaz mint a jól megszokott erős rózsaszínűnek, de a színe inkább tojáshéj volt. 

Ha erre jársz, ajánlom figyelmedbe.

Jó étvágyat!

Marcsika

Irány Tihany két keréken

Reggeli után felpattantunk a biciklikre, s elindultunk Tihanyba. Az idő nagyon kellemes volt az előző éjszakai eső után, kicsit borongós, de nem párás, se nem hideg, se nem meleg, pont bringázásra való. Először legurultunk a Tagorera (a balatonfüredi sétálóutca), s onnan vette kezdetét a kerékpárúton az első közös kerekezés. Ha nem tudnád merre kell indulni, akkor a legegyszerűbb eldönteni úgy, hogy ha a Balaton előtted van, akkor jobbra van Tihany, balra Csopak. 

Az útviszonyok nagyon jók, se egy jelentősebb emelkedő, semmi, míg eljutsz Tihanyig, de azért egy pihenőt tartottunk útközben,

s miután elkészült a bizonyíték, hogy mi bizony tényleg kerekeztünk (egyesek szerint elővettük egy fotó erejéig a bicikliket),

folytattuk utunkat a kikötőig. Itt egy pillanatra megálltunk, mindenki ivott egy frissítőt, aztán összeszedtük magunkat, s irány a visszhang.

 Itt elfogyott a kerékpárút egy rövid szakaszon, s az úttesten kellett kerekezni, s itt már azért jobban kellett tekerni, ami legalább bemelegített minket, mert az apátsághoz felvezető út az azért nekünk alföldi hobbikerekeseknek feladta a leckét a cél előtt, s bevallom, a utolsó jó pár métert a járműveinket tolva tettük meg, míg elértünk idáig:

Szusszantunk, s irány az apátság, a visszhang....

Jól el lehet itt tölteni az időt, rengeteg látnivaló van

 a kilátás fantasztikus,

 számos csecsebecsét vásárolhatsz,

 s ha szerencséd van, muzsikaszó kísér utadon, a még jó szerencsét is kapsz útravalóul :-)

Kicsiknek, nagyoknak, gyerekekkel, nélkülük, gyalog, kerékpárral, autóval... jó program.

Jó kirándulást!

Marcsika

Kerékpár és gasztrotúra a Balatonnál.

 

A múlt héten a csajokkal pár napot a Balatonnál töltöttünk. 

Balatonfüreden volt a főhadiszállás,

 

 ahol első nap rövid nap volt, így csak belekóstoltunk egy közeli étterem finomságaiba,

pihengettünk, este pedig akartunk ellenére mulatni mentünk a Bulihajóra, amit sikerült lekésni egy pillanatra annak ellenére, hogy időben megvettük a jegyeket. Végül a hajó úgy állt meg az indulást követő percben, s jött vissza értünk. Hát nem is mi lettünk volna, ha nem ez történik velünk :-D 

Másnap Füredről átgurultunk Tihanyba, 

s a délutáni strandolás után este valahogy bekeveredtünk ismét az éjszakába, amit mi magunk sem értünk hogy történhetett, de valljuk be, tényleg jó kis hely ez a Cocomo. 

Harmadnap a másik irányba, Csopakot célba véve végül

 Káptalanfüredig tekeregtünk. 

Délután a 4 decis étterem után siettünk vissza, mert a hetedik résztvevő ekkor érkezett meg közénk. Amint üdvözöltük, irány a strand, 

ahova nem volt egyszerű bejutni, mert az előző éjszakai eső után autónk elakadt a sárban, s négyen próbáltuk kitologatni onnan egy az utcán sétáló férfi segítségével, akinek még egyszer köszönjük a részvételt, és azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, vagyis írhatom, hogy részvétünk a családja miatt.

Na ezt elmesélem még itt. Kiszállunk négyen az autóból, egy férfi ott sétál az utcán az asszonnyal és két felnőtt, egészséges, ereje teljében lévő fiával. Segítséget kértünk. A két fiú nem igazán mozdult, hogy segítsen, csak apa. Miután az autó kikeveredett a sárból, Anita ott állt fél lábszárig a sárban, de ezt leszámítva nem volt saras. Valaki megszólalt, hogy segíteni kellene neki (tudod, odanyújtod a kezed, hogy ne essen el), mire megszólalt az addig minket néző asszony a férjének célozva  a következőket: Hozzá ne érj a hölgyhöz, saras leszel :-D Ez igen. Azt hiszem a két mamlasz legény igazi anya kicsi fiai lehettek, de ha őket is így félti anyuka a nőktől mint a férjét, akkor azok is maradnak.

A többi élményről a folytatásban, de egy biztos, éhen nem haltunk, s Magyarországon is eljuthatsz szép helyekre.

 

 Marcsika