A Jane Austen könyvklub - Az ember ösztönösen vonzódik azokhoz,

akik hasonlítanak hozzá.

Mint ahogy a Könyvklub - avagy az alkony ötven árnyalatánál írtam, annak keresése közben akadtam rá a Jane Austen könyvklubra. Gondoltam megnézem, vajon a 2 film mennyiben hasonlít vagy különbözik.

Az alapötlet ugyanaz, havonta egyszer összejönni, és megbeszélni egy könyvet. És persze az alap téma is ugyanaz. Szerelem, párkapcsolat. Ami különbözik, hogy míg az alkonyos lányok fiatal koruk óta teszik mindezt, s  hangulatuk szerint választanak könyvet, addig ebben a filmben nem barátnőkről van szó, sőt, mondhatni 6 különböző nemű, korú, beállítottságú, gondolkodású figura találkozik 6 hónapon keresztül Jane Austen írásait megvitatni. Hárman egy ideje barátnők - de csak ketten ismerik egymást már régről - s hozzájuk csatlakozik egyikük lánya, majd egy franciatanárnő és egy fiatal, sikeres fiatalember.

Van itt minden. Egy csinos nő, aki inkább a kutyákat választja társául, egy évek óta jól működőnek vélt házasság, melyből a férj kihátrál, egy lány, aki saját neméhez vonzódik, és őrült sportokban leli kedvét, egy fiatal feleség, aki boldogtalan, s már majdnem diákjában leli meg a vigaszt, egy férfi, aki bátortalan, és egy örök optimista nő. Ők minden hónapban, ha törik, ha szakad, találkoznak.

"Olyannak akarsz látni, amilyen nem vagyok. Én csak önmagam tudok lenni, nem tettetem, hogy más vagyok."

És mennyire másképp lehet értelmezni a dolgokat, még a leírott szót is. És mennyire másképp lehet látni a világot. Milyen jó, hogy nem egyformán gondolkozunk. Így tudjuk igazán formálni egymást, gondolkodásra, fejlődésre bírni a másikat. Különösen ezért szeretek beszélgetni egy-két emberrel az  ismeretségi körömben, mert még ha különbözik is a meglátásunk, véleményünk, a végén egyikünk vagy másikunk azt mondja, valóban, ez még soha nem jutott eszembe, hogy így gondoljak arra, amiről szó volt. Átgondolom.

"Te pontosan tudtad, hogy kihagytad a leglényegesebb részt.

Borzasztóan éreztem magam. Nem is értettem igazán, hogyan is történt. Én csak azt akartam, figyeljen rám."

És ezekből az eszmecserékből születhet az, hogy tudunk meríteni a másikból, ezáltal sokkal gazdagabbak leszünk érzelmileg, s ez erőt tud adni.

 S mi a vége? A csinos nő végül nyit a férfi felé, a házasság második esélyt kap, a lány végre boldog, a fiatal feleség babát vár férjétől, a férfi a csinos nő párja lesz, az örök optimista nő hetedszer is férjhez megy.

Azért ne számíts se nagy kacarászásra, se semmi extrára. Egyszerűen 6 hétköznapi ember, nem mindig hétköznapi gondjaival találod szembe magad. Talán ezért volt mondanivalója számomra.

"... az öcsém szeret téged. Gondolom sosem mondta Neked. Mert így tőled függ. A hugaim és én, nem mondom, hogy tönkretettük, de elértük, hogy nagyon megfontolja az első lépést"

Jó szórakozást a filmhez.

Bodor Marcsi

Könyvklub - avagy az alkony ötven árnyalata

- Nem hagyom, hogy olyanokká váljunk.
- Mármint milyenekké?
- Tudod, hogy milyenekké. Akik megszűnnek élni, mielőtt megszűnnek élni.

Parádés szereposztás, zseniális színésznőkkel, akik megmutatják, hogy 60 felett is van élet. Sőt, nem is akármilyen. Azt gondolom a fiatalabb korosztály nevethet egyet az öreg csajokon, 30-40-en túl már gondolatébresztő és tanulságos is volt azon túl, hogy nagyon jókat kacarásztam, 50 felett pedig, ha írhatom ezt, kötelezővé tenném.

4 nő, 4 élet, 4 probléma.

Egy fél életnyi házasság és túlaggódó gyerekek mellett mi várhat még ránk? Valóban tud annyira elegünk lenni a férfiakból, hogy azt mondjuk, hogy kösz, nem kell több? Tényleg minden kapcsolat vége az, hogy már csak úgy élünk egymás mellett, és a szexnek annyi?  Le lehet élni egy életet úgy, hogy nem merjük elkötelezni magunkat?

Diane, Sharon és Carol sok sok évvel ezelőtt Vivian ötletére könyvklubot alakít, minden hónapban találkoznak, megbeszélik a választott könyvet amit olvastak, és persze gondjaikat, örömeiket, mindent. Munkájuk, habitusuk, életük különbözik, de barátnők, és van valami, ami újra közös központi kérdéssé válik. A szex. Az egyik már el is felejtette, a másiknak természetes, a harmadikat már nem érdekli, a negyedik akarná, de hiába.

D - Szex? Felejtsük el. Nem is emlékszem hogy kell szexelni. Mit kéne még?

V - Ne aggódj, visszajön majd.

D - Nemár

C - Pont olyan, mint a biciklizés

V - Kivéve, hogy nem biciklizel, hanem egy férfival fütykölsz. Emlékeztető: feltétlen megnézni Carolt, ahogy biciklizik...

.

S - Ha Isten azt akarná, hogy ilyen öregen is nemi életet éljünk, nem tenné ezt a testünkkel.

Hát igen. Ezért nem szabad soha abbahagyni, mert aztán lehet nehéz lesz újra nyeregbe ülni, de nem lehetetlen, mert sem a szerelem, sem a szex nincs korhoz kötve.

C - Diane kedvéét egy pali iderepül egy másik államból, én meg arra sem tudom rávenni a férjem, hogy bejöjjön a házba.

V - Csak jó okot kéne adnod neki rá.

C- A szex mégis mióta nem elég jó ok egy férfi számára?

V - Nem férfival van dolgod, hanem egy korosodó férfival. Más állatfajta. Eszébe sem jut a szex. Megszokta, hogy ha behívod, az azt jelenti, hogy cserélje ki a villanykörtét vagy javítsa meg a klotyót. 

És ugye? Kirepülnek a gyerekek, marad a megszokás, a rutin, és ahogy elnézem az embereket, már nem ritka az sem, hogy 60 körül vagy akár még azon is túl elválnak.  Néha beszélgetek olyanokkal, akiknél bizony 50-nél már kezdődnek ezek. Nincs már ami összekovácsolja a párokat, a gyerek(ek) mellett nem volt szükség saját életre, most pedig nincs semmi, csak a hiánya valaminek, jobb esetben jönnek az új hobbik, amik átlendíthetik a kapcsolatot a kezdeti ismét csak ketten nehézségein. Végül is ilyenkor gondolok bele, hogy ha lesz gyerkőcöm, nagyon szerencsés leszek. Az érettségi bankettről mehetek a nyugdíjas otthonba zsebben az Alzheimer kórral, boldogan, mit sem törődve a világgal. Na ezért jó, hogy kitolódott a gyermekvállalás :-D 

Jó szórakozást!

Bodor Marcsi

Ui.: miközben kerestem a Könyvklubot, hogy megnézzem, véletlen rátaláltam a 2007-es Jane Austin könyvklubra is, de erről a filmről bővebben holnap. Azért annyit a két filmről, hogy alapötletében hajaz rá ez a 2018-as Könyvlub, a havonkénti találkákkal, de azért mégis más. 

500 nap nyár (2009)- Én a magam ura vagyok. Egy kapcsolat mindent összezavar. Valaki sérül benne. Kinek kell az?

Ez nem egy szerelmi történet, ez egy történet a szerelemről.

"Filmünk valóban egy fiú és egy lány találkozásáról szól, de tisztázzuk már most, ez nem egy szerelmes film."

Mivel az influenza még mindig próbálkozik levenni a lábamról, így a mai szombatra nem terveztem túl sok mindent. A jó kis erőt adó leves szinte megfőtt magától, közben pedig átadhattam magam a véget nem érő sorozatoknak és meséknek, melyekből csorgó nyállal és köhögve ébredtem, hogy a következő pillanatban szenderedhessek is vissza, remélve a sok alvástól minél hamarabb meggyógyulok. Na jó, délelőtt próbálkoztam az egyik üzletben ahol akció volt, hogy veszek magamnak egy gyógyító nadrágot, de ami tetszett, nem volt kényelmes. Maradt a pihenés. Délutánra már összeszedtem magam egy filmnézésre, mostanra pedig úgy érzem meg is tudom osztani veletek az élményt. 

"A film a képzelet szüleménye. Bármely egybeesés élő vagy halott személyek életével csak a véletlen műve.

Különösen a tiéddel, Jenny Beckman.

Te picsa."

500 nap nyár -  eredeti címe (500) Days of Summer - melynek főszereplője Summer, vagyis nem 500 nyári napról szól a film, de igazából nem is 500 napról Sumerrel, inkább 500 nap Sumerrel/ről. Nem először kezdtem neki, de korábban úgy éreztem, olyan furán indul az egész, hogy vagy nem volt kedvem folytatni, vagy már nem is tudom, de úgy örülök, hogy ma rávettem magam. Számomra a film mondanivalója az, amit már oly régóta én magam is vallok. Senki nem véletlenül érkezik az életünkbe. Ki eddig marad, ki addig, de mindenkinek van valami dolga, úgy, mint ahogy nekünk is mások életében. Ha ezt el tudjuk fogadni, teljesen másképp látjuk majd magunkat, másokat, kapcsolatainkat, és szerintem sokkal elfogadóbbak tudunk lenni mindennel az életben, ha magunkévá tudjuk tenni ezt a gondolatsort.

"-Akkor miért táncoltál velem?

-Mert kedvem volt.

-Mindig azt teszed, amihez kedved van? Nem akartál senki barátnője lenni, és most feleség vagy.

-Engem is meglepett.

-Azt hiszem sosem fogom megérteni. Sajnos nekem ez logikátlan.

-Megtörtént.

-Igen, de épp ezt nem értem. Mi történt meg?

-Egyszerűen egy reggel felébredtem, és tudtam.

-Mit tudtál?

-Amiben veled sosem voltam biztos."

És valóban ennyi. Csak ennyi. Két ember, két gondolkodás, kétféle látásmód. A lány megmondta előre a fiúnak, hogy nem akar kapcsolatot. Talán már az elején érezte vagy egyszerűen csak tudta, hogy nem ez a fiú az, vagy lehet változhatott volna döntése, ha a fiú ennyiben hagyja, nem kérdezgeti, de ezt sosem fogjuk megtudni, mert másképp alakult. Nem kell mindig keresni a hibát. Nincs mindig hiba. Nincs mindig válasz a miértre. De van, hogy a dolgok elmúlnak, átalakulnak, vagy egyszerűen nincsenek. Ami biztos, megváltoztatta a fiú életét az, hogy amit ő kapcsolatnak élt meg, véget ért. Ez kizökkentette őt abból a nyugodt életéből amiben volt, és végül arra az útra lépett, ami igazán érdekelte. A lány elvesztése fájt neki, de ha ez nem így történik, lehet maradt volna egy üdvözlőlap szövegíró, így pedig ki tudja, akár korunk híres építészévé válik, és megtalálja azt, akire mindig is vágyott.

 

"- Helló!

-Megint maga?

-Igen, én. Csak arra gondoltam, hogy talán ezután, hátha volna kedve meginni egy kávét.

-Sajnálom, de valaki mással találkozom utána.

-Értem. Hmm.

- Persze.

-Tényleg?

-Miért ne?

-Ok. Akkor utána megvárom a....

-Megtaláljuk egymást.

-Megtaláljuk. Amúgy Tom vagyok.

-Nagyon örvendek! Autumn vagyok 😆😆 (azok kedvéért, akik nem beszélnek angolul, Autumn = ősz)

Kíváncsi vagyok, neked mit mond ez a film. Oszd meg velem, ha van kedved.

Bodor Marcsi

A víz érintése - "Szerelem és veszteség meséje,

és szörnyetegé, aki csak pusztítani akart."

A film eredeti besorolása dráma, de ahogy én láttam, úgy megállja a helyét romantikus filmként is, ráadásul happy enddel a végén. Már akkor nagyon vártam a filmet, mikor még csak a bemutatóját láttam, ahhoz képest egész sokat vártam rá, hogy megnézzem. Ehhez hozzátartozik, hogy nem mindig találok mozipartnert. Akik hozzám közel állnak, azok valahogy vagy elvannak mozi nélkül, vagy egyáltalán nem érdeklik azok a filmek, amik engem, vagy nem érnek rá, vagy mindig van valami. Eldöntöttem, kipróbálom majd, milyen egyedül moziba menni, de most nézzük a víz érintését.

Nekem hozta azt, amit vártam. Szeretem a Marvel, a DC, és minden olyan filmet, amelyekben a fantázia szülöttei a szereplők, így a kétéltű ember sem váltott ki semmilyen ellenérzést, s ahogy kezdett kibontakozni valódi énje, egyre szimpatikusabbá vált, és drukkoltam nekik nagyon. Nekik? Ó igen. Neki és Elisának. 

Elisa, a néma lány, takarítóként dolgozik egy olyan intézményben, ahol titkos kísérleteket folytatnak. Itt találkozik a kétéltű "emberrel", és különös kapcsolat alakul ki közöttük egyre mélyebb érzésekkel.

"Amikor rám néz, az ahogyan rám néz, ő nem tudja, mi hiányzik belőlem. Nem tudja, mi a fogyatékom. Úgy lát engem, amilyen vagyok. Önmagam. Boldog amikor meglát, újra és újra, minden nap. Most pedig vagy megmentem, vagy hagyom meghalni."

Szomszédja és barátja Giles lesz szövetségese. Giles érdekes figura. Munkájából kiöregedett, másságát felvállalni próbáló férfi, számos mély vagy érdekes gondolattal.

"Néha úgy érzem, sajnos vagy túl korán, vagy túl későn születtem.

Ha visszamehetnék oda, mikor 18 voltam, s semmit nem tudtam az életről, adnék magamnak egy jó tanácsot. Azt mondanám, vigyázz jobban a fogaidra, és kefélj sokkal többet.

A kukoricapelyhet a maszturbálás ellen találták fel. Nem vált be."

Szerencsére a lány segítségére lesz kolléganője Zelda is, akinek ellentétben a néma Elisával, be nem áll a szája. Miközben takarítanak, végig csak mondja, mondja a magáét, aminek van, hogy se füle, se farka, van hogy talán akad mondanivalója.

"Az alacsony férfiak gonoszak. Sosem láttam olyat, aki végig kedves maradt volna. Nem ám. Aljas alattomos kis dög az összes. Talán a levegő teszi. Nincs itt elég oxigén." - ezen behaltam, de milyen igaza van. A kisebbségi komplexus nagy dolgokra képes.

Ne feledkezzünk meg Dr Hoffstetlerről sem, akit valóban az érdekel, hogy megismerjék a lényt, ezért ő is segít Elisának.

Ja és persze ott van Strickland. Nem tudom mit szabad leírni, és mit nem, de egy pöcs, amit mi sem bizonyít jobban, mint egy jelenet Elisával és Zeldával, ahol Zelda tolmácsolja a jelnyelvet Stricklandnak.

"-Azért válaszolok helyette, mert nem tud beszélni.

-Nem tud? Süket?"

És hogy nekem miről szólt ez a film? Az ostobaságról, az ismeretlentől való félelemről, amire úgy gondolják erőszak a megoldás és persze másik oldalról az elfogadásról, a másság elfogadásáról, barátságról, szerelemről. Nekem tetszett.

"Ha valaha mesélnék a lányról, mit mondanék? Talán, hogy boldogan éltek míg meg nem haltak? Én hiszek benne. Hogy szerették-e egymást? Örökké szerették? Szerintem biztosan.

De mikor rá gondolok, Elisara, mindig csak egy vers jut eszembe, amit egy szerelmes ember suttogott évszázadokkal ezelőtt.

Alakod számomra megismerhetetlen, körbevesz engem. 

Jelenléted eltelíti a szememet szerelmeddel.

Szívem alázattal lüktet, hisz ott vagy a mindenségben. "

Jó filmnézést!

Bodor Marcsi

Hogyan legyünk szinglik? - "Azt hiszed, hogy mindent irányíthatsz,....

.....pedig nem. Ez nem így működik."

És mennyire igaz. Tegnap már a Valentin napot emlegettem, ami az elmúlt évek alatt kis hazánkban is egyre népszerűbb a szerelmesek körében, de mi van azokkal, akik egyedülállóak? Mi a helyzet a szinglikkel? Hogyan legyünk szinglik?

Egy film 4 nőről, 4 különböző élettel, nem csak szingliknek.

Alice (Dakota Johnson) soha nem volt egyedül. A szüleivel élt, majd kollégiumban, ezt követően a barátjával, de szeretné  végre kipróbálni milyen is az élet egyedül. Hát, nem pont úgy alakul, ahogy elképzelte, néha úgy érzi nem megy, de végül valóra váltja azokat a dolgokat, amikre vágyott.

 "Meg kell élnem dolgokat egyedül"

És valóban. Igazából ebben rejlik szerintem a szingliség valódi jelentése, hogy akár önszántunkból, akár nem, de amikor egyedül vagyunk, akkor is tudjuk élvezni az életet, és tudjunk élni a lehetőségekkel, amik az utunkba kerülnek, mert minden lehetőségnek akkor kell örülni, amikor adódik. Mikor egyedül vagy, örülj, hogy azt tehetsz meg amit csak akarsz, akkor amikor akarod, és azzal akivel akarod, mert mikor már a gyerekek  és a család irányítják jórészt az életed, akkor bizony vissza fogod sírni ezt az időszakot, és ha most nem élsz, akkor ráadásul bánod is majd amiket nem tettél meg. Úgy meg mi értelme? Semmi. Tehát ha egyedül vagy, élj. Meg tudod találni a lehetőségeket.

Robin (Rebel Wilson) Alice barátnője lesz. Hát, aki tudja ki ő, azt hiszem sejti  a figurát, akit alakít. Ő aztán élvezi az életet, úgy ahogy van. Nem vágyik másra, mint ami épp van. Egyetlen problémája talán az, hogy Alice testvére nem hajlandó felírni neki bogyókat. Őrült egy nőszemély 😀

"Tőlem hallottam"

Meg (Leslie Mann) Alice testvére, aki orvos, rengeteget dolgozik, 3000 babát segített már világra, amit többször is említ, bár őt magát soha nem érdekeli, hogy gyermeke legyen. Imádja a munkáját, és köszöni, jól elvan ő egyedül. Aztán jön a fordulat miután egy csöppséggel eltölt pár percet, úgy érzi, hogy ő is szeretne egy bébit, és eldönti belevág egyedül, és úgy változik meg az élete, ahogy soha nem is gondolta volna.

-Nincs szükségem segítségre. Önálló nő vagyok és megszoktam... 

- Ne, komolyan?

-Nem akarok az lenni. Nem akarok."

Lucy (Alison Brie) megrögzötten keresi lelki társát és egyben leendő férjét a társkereső oldalak segítségével. Randi randi hátán, majd... 💗

Magadra ismersz? Melyik vagy?

Én már voltam mind külön-külön és keverve is, most pedig egy olyan egyvelege vagyok talán mind a négynek és még valaminek, aki sokkal jobb mint amilyen bármi is szerettem volna lenni.

Ja és ott vannak a srácok, akik teljesen másképp gondolkodnak, mint a nők, és van hogy jobban féltik önállóságukat, mint ahogy azt a szingli csajok szeretnék.

Egyébként ez a szó, hogy szingli, szerintem a köztudatban kezd valami olyasmit hordozni magával, aminek nem mindig van köze a valósághoz,  épp csak egy bélyeget nyom arra, akinek nincs párja. Mert bizony van az úgy, hogy a környezet és az elvárások miatt kellemetlenül érzi magát az, aki épp egyedül van, pedig ennek nem kellene így lennie. A film kezdete is erre mutat rá.

"Ciki bevallani, ha szinglik vagyunk, inkább titokban tartjuk. Elvárják, hogy mindig legyünk jókedvűek és mosolyogjunk. De miért lenne ciki? Sokáig élünk, későn házasodunk, addig és azzal bulizunk, akivel akarunk. Nincsenek korlátok. Akkor miért a kapcsolataink alapján ítélnek meg minket?" És tényleg, miért?

Mikor először néztem meg , pár dolog teljesen más értelmet nyert. Mint például az, hogy "....mikor egyedül vagyunk, jobban megismerhetjük magunkat." És ez tényleg így van. Amíg önmagadat nem szereted, önmagaddal nem tudsz harmóniában élni, hogy képzelsz egy normális párkapcsolatot? Ez persze csak azokra vonatkozik, akik tudnak szeretni, szeretve lenni, önzetlennek lenni, gondoskodni.... a többieknek megfelel egy kirakatkapcsolat, annak minden velejárójával.

Szerintem nézd meg. Ha egyedülálló vagy, és emiatt épp szomorkodsz, akkor azért, mert megláthatod te is azt, hogy egyedül is jól érezheted magad, mert annyi minden van az életben, ami szép és jó. Ha egyedülálló vagy, és jól érzed magad a bőrödben, akkor azért nézd meg, és nevess jókat. Ha egyedülálló vagy, és gyermeket szeretnél, akkor azért nézd meg, és kapsz egy kis lendületet, hogy akár egyedül is gyereket vállalj. Ha egyedülálló vagy, de másra sem vágysz, mint egy kapcsolatra, házasságra, akkor azért, és kapsz egy kis reményt, hogy ez is valóra válhat, ha kitartó vagy, vagy egyszerűen majd a véletlen megoldja ezt is. Ha jól működő kapcsolatban élsz, akkor azért nézd meg, hogy becsüld amid van, és hogy tudd, sokszor könnyebb tanácsot adni, mint aszerint cselekedni, még akkor is, ha ez a tanács tele van szeretettel és jóindulattal. Ha kapcsolatban élsz, de csak ítélkezel, na te aztán  pláne nézd meg,  hogy tudd, annak is lehetnek problémái, akiről azt gondolod, milyen vígan éli világát, bár valószínű számodra ez nem fog kiderülni ebből a filmből.

Szóval kitartás szinglik. Soha nem tudhatjátok, hogy mikor talál rátok amire vágytok, bármi is legyen az.

Bodor Marcsi

Szerelembe gurulva - az élet egy hosszú utazás az éjszakában......

....és magának mintha lenne egy zseblámpája.

Az új év számomra hozott új dolgokat, de hol vannak ezek ennek a francia kis romantikus vígjáték főszereplőjének, a lassan 50 éves Jocelynnak életében bekövetkezett változásoktól? Igen, az ő élete valóban fenekestül felfordult. Ki is ő? A film elején egy megrögzött hazudozó, akinek szlogenje: szombaton felhívom, vasárnap megdugom, hétfőn otthagyom. Semmi nem állhat útjába, ha arról van szó, hogy megkapjon egy nőt, sőt szívesen adja ki magát  másnak, mint aki/ami valójában. 

Mikor édesanyja halála után annak lakásában és kerekesszékében megismerkedik az új szomszéddal - aki igen remek adottságokkal rendelkezik - mondhatni kihívásnak érzi, hogy tolókocsisként szerezze meg a nőt, és ezért hazudik, hazudik. Még egy meghívást is elfogad a családi sütögetésre, ahova természetesen "székében gördülve" érkezik meg, ahol megismertetik újdonsült szomszédjának nővérével, aki valóban mozgássérült.

Az ismerkedés kicsit döcögősen indul, de az életvidám és közvetlen Florence számára Jocelyn szimpatikus, ezért felkeresi őt párizsi irodájában, aki ezt követően mintha először akarata ellenére fogadná el a nő invitálását, melyet szép lassan még követ pár találkozás. Jocelyn sikeres üzletember, aki épp a maratonra készül, de még számára is lenyűgöző, ahogy Florence az életét éli. A nő gyermekkora óta hegedül, koncerteken lép fel, parasportolóként teniszezik, mindig mosolyog, vidám, élettel teli, a férfi pedig, igen, a férfi természetesen csak hazudik, hazudik, hazudik.  

Egy idő után érzi ő, hogy el kellene mondani az igazat Florencenek, de nem megy neki. Ehelyett inkább egy utolsó hazugságon töri a fejét, ami megkönnyíti dolgát, hogy végre felállhasson a székéből, végül mégsem teszi meg, mert...., mert addigra már szereti a nőt, nem akarja megbántani, ám végül épp emiatt történik meg a "csoda", de van amire még ő sem számít, arra, hogy Florence.. ezt már tényleg nem mondhatom el. 

Ebben a filmben van minden. Kis móka, kis kacagás, kis görbe tükör, az érzékenyebbeknek kis könnyezés, és gondolatébresztés, legalábbis számomra volt bőven. Hosszú idő után eszembe jutott egy fiú, akit sok sok évvel ezelőtt ismertem meg. Egy baleset következtében veszítette el egyik karját elég fiatalon, de sok kortársával ellentétben nem panaszkodott. Dolgozott, nem is egy munkahelye volt, tervei voltak, vidám volt, egyszóval élt, míg az ép és egészséges fiatalok sokszor csak sodródtak.

Érdekes ugye, hogy milyenek vagyunk. Sokszor nem értékeljük amink van. Természetesnek vesszük, hogy van kezünk, lábunk, látunk, hallunk, tudunk járni, fogni, érezni, és mégsem vagyunk elégedettek. Ugye?  Mikre képesek nem vagyunk, hogy megkapjunk, elérjünk valamit, miközben hagyjuk, hogy az élet elsétáljon mellettünk, és eközben nem merünk szeretni, szerelmesek lenni, pedig az élet rövid, és mást sem lenne szabad tenni, csak élni, élni. Szerintem jó úton haladok ebbe az irányba, szóval ebben az évben mást nem is tervezek, csak élni, élni. Épp itt az ideje :)

Nézd meg, oszd meg a véleményed ha van kedved, esetleg ajánlj te is egy filmet.

Marcsi