A négy napos pihenés első
programja az orchidea kiállítás a Vajdahunyadvárban. Meg is érkeztünk szerencsésen. Az időjárás
a szél ellenére is gyönyörű a tavaszi nap sugaraival. A Hősök tere felől
közelítettük meg autóval a kiállítás helyszínét, s a vár után mentünk a többi
autó után, kanyarodtunk le jobbra, s bár nem az utca elején, hanem kicsit
lentebb, de le tudtunk parkolni. Nem figyeltünk mi semmire, tényleg csak
mentünk a többiek után, álltunk le az előttünk levő autó után az út szélére, az
utánunk jövő állt mellénk, s így tovább szépen sorban mindenki. Hogy ezt miért
írom, amikor az orchideákról kellene írnom? Később még lesz jelentősége.
Na, gyorsan kocogtunk a várhoz,
pontosabban a Mezőgazdasági Múzeumhoz. Hát, aki járt már ott, az tudja, hogy az
épületegyüttes egyik végében van a múzeum bejárata, s a másik végén a várkapu.
Hát, voltunk olyan szerencsések, hogy a várkapunál állt a sor vége. Nem baj,
minket semmi nem tántoríthatott el, irány a sor vége. Mondjuk én inkább
sétálgattam a környéken, leskelődtem, fényképeket készítettem,
s mosdót
kerestem, ami a várkapu felőli úttest másik oldalán, túl a játszótéren volt.
Szolnokról felutaztunk, közben még az autóban ittam egy jó nagyot, hogy majd a
múzeumban bármikor elmehetek elintézni folyó ügyeimet, csak a kanyargó sorra
nem számítottam. Kereken 1 órahosszát álldigáltunk. Ez még nem is volt sok,
úgy gondolom, mert igen gyorsan haladt a sor. Mondjuk a bejárat környékén a
hátunk mögül voltak jó páran akik megcsillogtatták mekkora parasztok, és
előreordítottak azoknak, akik az interneten vásárolt vagy VIP jegyeikkel
bementek, hogy miért mennek be? Egy leányzó kedvesen lereagálta azzal, hogy
mert van jegyünk J
Ez tetszett. Itt már mi is a célegyenesbe jutottunk, s végre bejutottunk.
Fel a lépcsőn az emeletre ahol a
kiállítás volt, s beálltunk a tömött sorokba. Magam ellen is beszélek így
utólag azzal, hogy nem volt jó ötlet, hogy mindenki mehetett be egyszerre.
Maximalizálni kellett volna a benn tartózkodók létszámát, s csak annyi embert
beengedni, hogy kényelmesen elférjen mindenki, mert a sorban mögöttünk állóhoz
hasonló viselkedés volt tapasztalható jó párszor, amikor is kilépsz a sorból,
mert inkább nem lökdösődsz, s már úgy vagy vele, hogy inkább hagyod, előrébb
mész, ahol szellősebb a hely, de valaki utána böffent, hogy mit képzelsz te
magadról, hogy csak úgy ugrod a sort. Ha viszont haladsz a sorral, s totyogsz,
fotózol, akkor megszólal a másik intelligens, hogy nem érti, hogy miért kell
ennyit fényképezni, s miért nem lehet haladni. Háááát, ez az a helyzet, mikor
nem tudod jól csinálni.
Azért írnék pár kedves sort is.
Gyönyörűek voltak az orchideák. Ahogy mentünk fel a lépcsőn az emeletre ágakon
befőttesüvegek lógtak mini orchideákkal,
ahogy felértünk az első kompozíció
elvarázsolt,
a következő lépésnél pedig mézédes virágillat csapta meg az orrom…..
Ezeket
nem lehet szavakkal leírni, ezeket látni és érezni kell, hogy aztán mikor
becsukod a szemed, újra át tudd élni. Olyan virágokat is láttam, amiket még
eddig soha.
Már régen voltam orchidea kiállításon, s a virágok által nyújtotta
élményekért megérte.
A kiállítást követően a
földszinten vásár volt, s lefelé észrevettem olyan dekorációt, amit érkezéskor nem.
A vásárban legszívesebben az összes virágot megvettem volna,
de végül csak egyet vettem. A legszebbet, legillatosabbat :-)
Igazából az új szerzeménnyel a
kezeimben semmi nem érdekelt, ami addig történt. Még az udvaron is volt aki
megdicsérte ahogy haladtunk az autó felé, hogy milyen szép.
Hát nem gyönyörű?
Na, de ezek után jött még egy
pofon.
Szóval mi kis ostobák, akik
izgatottan vártuk, hogy mikor mehetünk már virágokat lesni, és csak mentünk
egymás után, s parkoltunk le, nem figyeltünk, s végig az út két oldalán. Az
index nálunk is ostobább cikkével szemben
nem nem érdekelt minket a tábla,
hanem egyszerűen nem figyeltünk, de utólag nem gondoltam, hogy egy ilyen
nagyszabású rendezvény kapcsán nincs annyi a szervezőkben, vagy a Fővárosi
Önkormányzatban, hogy azt mondja, hogy a 4 napos ünnep alatt engedem, hogy
parkoljanak itt az autók, főleg, hogy ennyi embert érdekelt a kiállítás, s volt,
aki igen még nálunk is messzebbről érkezett. A várban találkoztam külföldiekkel
is, s ha ők is autóval voltak, vagy azon a szakaszon sétáltak, ahol ez történt,
ők mit gondoltak? Divat lett a kerékbilincs?
A csajok mesélték, hogy egyszer
Szolnokon is volt egy gyereknap (ami ugye mindig vasárnap) és a Szapáry úton
parkolt mindenki, hogy át tudjon sétálni a ligetbe, és mivel aznap úttisztítás
van, s nem lehet ott parkolni végigbüntették az összes autóst az utcán, aztán
következő évtől már figyeltek erre? De miért nem érik fel ésszel maguktól a
hivatalnokok, hogy ha már arra buzdítjuk az embereket, hogy lendítsék a
turizmust, akkor nem megbüntettem még őket, hanem mindent megteszek azért, hogy
jól érezzék magukat, s szívesen visszamenjenek?
Ezek után, ha szigorúan
matekolok, akkor mennyibe is került ez az orchidea?
2.800.- forint amit az eladónak kellett fizetni + 5.700.- a belépő 3 főnek + 11.500.- a bilincslevétel + 30.000.-
forint közigazgatási bírság = kereken 50.000.- forint + 4 büntetőpont grátisz,
ahogy azt az intézkedő szervtől megtudtuk.
Véleményem szerint ez tripla
büntetés, hisz bilincs + bírság + büntipont. Megkérdeztem erről is az intézkedő
emberkét, aki egyik atyánk nevét említette, aki már próbált talán erről már
kezdeményezni valamit a parlamentben, de hát, blablabla…..
Összefoglalva, a virágok szépek
voltak, az emberek között akadt pár bunkó paraszt, akik nem tudott viselkedni,
az ország, a főváros, és törvényhozó atyáink pedig ismét leírta magát előttem.
Szégyen az egész.
Tanulj más hibájából, és bármerre
jársz, nézz jól körbe, mielőtt leparkolsz, még akkor is, ha két autó közé állsz
be!
Marcsika
P.S.: Kíváncsiságképp megosztom
ezt az irományomat az érintettekkel, kíváncsi vagyok, ki mit reagál majd rá.
Lehet hamarosan törlik a még bejáratós blogomat :-D
