Drágulhatnak a nyaralások, mert áremelésre kényszerülhetnek a kisebb szálláshelyek

2020. január 1-től több olyan intézkedés történt, ami véleményem szerint ellehetetleníti a kisebb szállásadókat vagy áremelésre kényszeríti őket, már ha azok tisztességesen akarnak működni, nem pedig feketén szobáztatni.

Az első a turizmusfejlesztési hozzájárulás. Teljes felháborodással tölt el. 

A sajtó telekürtölte az országot, hogy a kereskedelmi szálláshely szolgáltatást 2019. december 31-ig terhelő 18 %-os adómérték  2020. január 01-től kedvezményes 5%-ra csökken. Mire is vonatkozik ez? Az áfára. Tehát a szállodáknak, melyek több tíz-száz milliós bevétellel rendelkeznek valóban kedvező rendelkezés, mert az általa kiállított számlán az áfa idén valóban csökken 13%-kal, de hogy valahonnan visszapótolják ezt a kiesést, behoztak egy  változást a turizmusfejlesztési hozzájárulásban, mégpedig az alábbiak szerint

A turizmusfejlesztési hozzájárulás jogszabályi háttere

A turizmusfejlesztési hozzájárulás 2018. január 1-jétől bevezetett adónem. Turizmusfejlesztési hozzájárulás-köteles szolgáltatás az áfatörvény 3. számú melléklet II. részének 3. pontja szerinti szolgáltatás ellenérték fejében történő nyújtása, vagyis az étkezőhelyi vendéglátásban az étel- és a helyben készített nem alkoholtartalmú italforgalom a TESZOR’15 56.10-ből, valamint 2020. január 1-jétől az áfatörvény 3. számú melléklet II. részének 5. pontja szerinti kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás ellenérték fejében történő nyújtása (a továbbiakban együtt: hozzájárulás-köteles szolgáltatás).

A turizmusfejlesztési hozzájárulás alanya, alapja és mértéke

A hozzájárulás fizetésére kötelezettnek minősül minden olyan személy, vagy szervezet, amely saját nevében hozzájárulás-köteles szolgáltatást nyújt.

Az adókötelezettség egyértelműen a hozzájárulás-köteles szolgáltatáshoz kötődik, így abban az esetben, ha az adózó az adott bevallási időszakban nem nyújt hozzájárulás-köteles szolgáltatást, bevallási, fizetési kötelezettség sem terheli.

A hozzájárulás alapja a hozzájárulás-köteles szolgáltatás általános forgalmi adó nélküli ellenértéke. A hozzájárulás mértéke 4 százalék.

Hogy ez mit jelent? Azt, hogy a kis szolgáltatók, akiknek mindegy mennyi a bevétele, még az sem kell hogy áfa alanyok legyenek, minden egyes forint bevételük után 4% turizmusfejlesztési hozzájárulást fizetnek természetesen azon túl, hogy bevételüket leadózzák, mint ahogy tették eddig is. 

Tehát, ha a 4% adót a szállásadó nem akarja azt a saját zsebéből finanszírozni, akkor bizony emelni fogja az árait.

Még decemberben kértem állásfoglalást a NAV-tól, mert nem akartam hinni a szemeimnek mikor ezt először olvastam, de bizony sajnos jól értelmeztem, rám is vonatkozik az előírás mint Riadorma Apartmanra, tehát elnézést kérek előre is a kedves vendégektől, de emelnem kell az árakon.

A másik az ntak adatszolgáltatás. Ettől nem olyan régen robbantam fel, akkor döntöttem el, hogy kiírom magamból kis düheimet.

Regisztráltam magam szoftverért novemberben, amiről az igazolást elküldtem az illetékes önkormányzatnak, majd regisztráltam a megfelelő oldalon is decemberben, most pedig gondoltam gondoltam felhívom már az ügyfélszolgáltatot, mondják már el miről is szól ez egész. 

Pontosan nem tudták elmondani, mert meg kellene inkább néznem a videót, elolvasni a 75 oldalas felhasználói útmutatót a programhoz, majd a felületen bolyongva feltölteni, kitölteni, betölteni.... Tehát vannak azok az oldalak, ahol szállást lehet foglalni. Miután beérkezik hozzám a foglalás, felvándorolok az ntak szoftverébe, berögzítem azt, de bővítve, mert olyan adatokat is kérnek, amit foglaláskor nem is kell kitölteni a szállásokat kínáló oldalakon sem. Tehát foglalás után felhívom majd a kedves leendő vendéget vagy írok neki egy levelet a kérdéseimmel, faggatom egy kicsit, nevéről, neméről, születési helyéről és idejéről, állampolgárságáról, országáról, irányítószámáról,...., esetleges IFA mentességéről, telefonszámáról, lakcíméről...., kitöltöm azt is, hogy mennyiért foglalt, mennyi az IFA, mettől- meddig tartózkodik nálad...hogyan fizet, hány részletben....

És a legszebb, hogy napi zárás van, és minden napot le kell zárni a nap végén, s a megerősítő ablak után tekinthető lezártnak egy nap. Amit beküldök úgy marad, módosítani nem lehet, ha tévesztenék, márpedig ki az aki soha nem téved? Napi forgalom fizetési módonként, napi forgalom bevételi kategóriánként, vendégforgalmi adatok, szálláshely adatai, nap forgalom fizetési módonként....

Tehát vissza oda, ahol az előbb jártam, hogy bármilyen kis szálláshely szolgáltató is vagyok, aki mondjuk próbálkozik nyugdíjasként, vagy munka mellett, jobb ha felköti a gatyáját ha ő vagy az alkalmazottja nem egy számítógép guru, mert innentől kezdve akkora plusz terhet kaptunk, ami vagy olyan szolgáltatót igénybe venni, aki berotálja és feltölti ezeket az adatokat, ami plusz kiadást és áremelkedést idéz elő, vagy az ember kénytelen lesz naponta órákat tölteni azzal, hogy kibögyölgesse amit kell. Hmm, lehet ez is egy új szakma lesz? Ki tudja? 

De normális dolog ez? 

Adminisztrálsz magadnak, könyvelsz, fizetsz legalább 3 féle adót, adatot szolgáltatsz az önkormányzatnak, navnak, s most már ntak-nak is.....Már roskadozunk az adó és adminisztrációs terhek alatt, de ki tudja még hol a vége. 

Nem tudok mást tenni, mint ismét elnézést kérni a vendégeimtől, amiért én magam is kénytelen vagyok a többletkiadások miatt emelni az árakat.

Azért remélem nem szegte teljesen a kedved ez a kis iromány, s idén (is) ellátogatsz Te is a Riadorma Apartmanba Cserkeszőlőbe.

Ui.: Jó tanács! Foglalj közvetlen telefonon, facebookon, mailben és így spórolj! 

Bodor Marcsi

36 éves lenne, ha még élne, de a születésnapja előtt azt gondolta elég

Ennek már több mint 6 hónapja, mikor meghozta a döntést, hogy ennyi volt, már ha szabad így fogalmazni. Azóta is, ha eszembe jut, csak nézek magam elé könnyes szemekkel, s azt kérdezem, hogy tehette ezt? Mi visz egy fiatal embert arra, hogy azt mondja, nem kérek tovább az életből? El sem tudom képzelni, micsoda elkeseredettség, boldogtalanság, kilátástalanság munkálkodhatott benne, hogy így hagyta itt szeretteit, barátait. 

Mikor értesültem róla, mi történt, nem hittem el, bár ez a mai napig így van. Még várom, mikor hív fel, vagy küld egy üzenetet, hogy Marcsika, tudom, ez egy rossz tréfa volt, de muszáj volt, mert.... vagy nem is tudom hogy gondolom, csak....

Rágódtam, hogy lehettem ilyen barát, miért nem tudtam, miért nem vettem észre, miért nem szólt? Nem mert? Nem akart? Miért? Aztán átfordult ez az egész egy teljesen más megközelítésbe. Ha velem történne valami, akkor én mernék-e bárkitől is segítséget kérni, valakinek mindent elmondani anélkül, hogy attól félnék elítél, kinevet? Ha lennék olyan bátor, hogy megtenném, akkor lenne-e aki segítene önzetlenül, vagy megértene-e anélkül hogy bírálna? Keveregtek a gondolatok, az érzések, s nem véletlen. 

Sokszor érzem azt, hogy olyan képmutató világot élünk, ahol minden nap csalódik valaki egy barátban, egy közeli hozzátartozóban, családtagban, ahol sokan úgy érzik magányosak, nem bízhatnak meg igazán senkiben, pedig soha ennyire még nem volt szüksége az embereknek a biztonság érzésére, a bizalomra, a szeretetre, a törődésre.

És ott van még az ítélkezés és társai. Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy bizalommal fordult valaki felé örömében vagy bánatában, de a reakció az elmondottakra nem volt más, mint bírálat, ítélkezés, kioktatás, vagy bármi, amitől már meg is bánta őszinteségét, és azt mondta soha többet, s már magába is zárkózott. Ismerős? Én már nem egyszer megéltem ezt, de hála előbb vagy utóbb továbbléptem, s újra nyitottam. Igaz, volt, amihez évek is kellettek, de sikerült. Szerencsés vagyok, mert ezekkel együtt is olyan életem van, amit ha lehetne ezer évig élnék, de van aki ezt nem így éli meg, s hirtelen elszánja magát egy visszafordíthatatlan cselekedetre.

Hát ezért nem jelentkeztem itt a blogomon hónapok óta, mert ekkor valami megtört bennem, s egyszerűen nem volt sem kedvem, sem erőm az íráshoz, mint ahogy azokhoz a dolgokhoz sem, amik előtte örömet okoztak. Idő kellett, hogy azt érezzem, igenis szavakba kell öntenem a gondolataimat, s ideje visszatérni ide kiírva magamból azokat, mert ez az a hely, ami oly sokszor átlendített a holtponton azzal, hogy egyszerűen kiírtam magamból ami bántott, ami fájt, ami bosszantott, de persze azokat is, amik örömet szereztek, amik boldoggá tettek, a sikereket és a bukásokat, mindent.


Zárásként csak annyit, hogy jobban kellene figyelnünk egymásra. Sokkal jobban. Sokat kell még változnom, lehetek még jobb ember, de dolgozom rajta, s addig is igyekszem figyelni, segíteni, és hálásnak lenni a jó dolgokért.

Nyugodj békében barátom!

Marcsi

Csalók ismét pénzzel kecsegtető leveleket küldenek a NAV nevében

Egyik ügyfelem szólt már kétszer is, hogy adóvisszatérítésről kapott levelet a NAV-tól, s hogy igaz lehet-e? Hiába a levélben a címer, az elérhetőségek, ez bizony határozottan nem igaz. Több szempontból is hamis a levél.

1.) Olvassátok el a szöveget. Úgy kezdi, "Helló". Hát ír ilyet a NAV? Nem. Ilyet soha. Aztán a tegeződés és a magázódás váltakozik zagyva módon.

2.) Adóvisszatérítés nem jár csak úgy bárkinek / akárkinek / mindenkinek, ez nem esik be csak úgy az ablakon, hogy eddig semmi, most meg hirtelen adóvisszatérítést kapok. Arra jogosulttá kell válni valami jogcímen.

Azért merő kíváncsiságból rákattintottam az "Állítsa be most"-ra, hogy lássam, mi is történik. Adatokat kér, nevet, személyi igazolvány számot és mail címet. 

A hasamra ütöttem, és beírtam ami eszembe jutott, és nyomtam a "folytatni" -ra, s érdekes módon mi következett? Kiad egy összeget, hogy mennyi pénzt kapok vissza, de ehhez meg kell adnom a bankkártyám adatait. Mi van? Ugye tudjátok, hogy ha utalni akar nekünk valaki, akkor bankszámlaszámra utal, nem bankkártyára. 

Soha, de soha nem add meg ily módon a kártyád számát, lejáratát és hozzá a CVV kódot, mert innentől kezdve oda a pénzed. Netes felületen, ahol csak ezeket az adatokat kérik a tranzakciókhoz, és nincs telefonra küldött ellenőrző sms, bárhol tudják használni a kártyád, és egyszercsak majd azt látod, hogy a volt pénzed, nincs pénzed.

Ne hagy magad megtéveszteni egy kis plusz pénz reményében! Inkább kérdezz. Soha nem szégyen, ha olyanról kérdezel valakit, amit te nem tudhatsz. 

Szólj ismerőseidnek, nehogy ők váljanak a csalás áldozatává.

Remélem segítettem! 

Bodor Marcsi

Csalók küldenek adóvisszatérítésről szóló levelet a NAV nevében

A csalók soha nem pihennek. Év elején még telefonon próbálkoztak, most már e-mailben küldik a NAV nevében a hamis értesítéseket azért, hogy személyes ügyféladatokat szerezzenek meg.

Az elektronikus levelekben adó-visszatérítést helyeznek kilátásba, ezzel csalva a címzetteket egy ismeretlen, jelenleg nem működő oldalra. 

Ugye tudod, hogy a NAV soha nem kér e-mailen bankszámlára, vagy bankkártyára vonatkozó bizalmas adatot? A hivatal ügyfélkapun keresztül, illetve postán, adószámla-kivonaton értesíti az adózókat, ha túlfizetésük van, és a megfelelő nyomtatvány segítségével van lehetőséged ezt a túlfizetést visszakérni, esetleg átvezetni másik adónemre. 

Forrás: http://www.nav.gov.hu/nav/sajtoszoba/hirek/Csalok_kuldenek_ertes20180821.html

Remélem segítettem!

Bodor Marcsi

A 30.800.- forintos reggeli akár hétvégén is

Még mindig nem tudja mindenki, hogy reggel 6 és 8 között, ha nem a körforgalomból, hanem a Pestre felé vezető út felől kanyarodnál a rétre egy reggeliért az Aldiba vagy Auchanba, vagy mennél bármelyik üzletbe ami már nyitva van, akkor az sokba kerülhet.

Egy ismerősöm járt így múltkoriban, aki valahogy erről nem hallott, nem olvasott, vagyis nem tudott, s megszokásból már ment is valami finomságért a családnak, anélkül, hogy jobban megnézte volna a képen látható táblát, ami igen, sajnos teljesen egyértelmű. És igen, sajnos ott vártak a rendőrök, s bár ő tényleg csak reggeliért ment, nem azért, hogy a reggeli dugóban elsunnyogjon az alsó úton, de hát igazából ez nem érdekelt senkit, és már kapta is a 30ezer forintos csekket. Nem vagyok egy nagy KRESZ guru, de ha már azt jelenti ez a tábla, hogy behajtani tilos (ráadásul mindkét irányból) és alatta csak az van, hogy 06:00-08:00, és nincs odaírva nap, akkor ez nem csak a munkanapokra vonatkozik, amikor áll a sor a 442e-esen, hanem az év minden napjára.

Óvatosan, főleg az ünnepek előtti nagy hétvégi bevásárlásoknál, hisz akkor is várhatnak rád a rend őrei.

Legyen szép napod!

Bodor Marcsi

...az utak, járdák tisztítása ütemezetten történik....

Tudod, hogy velem mindig történik valami, mostanában még sűrűbben is, mint szeretném, de unatkozni sosem szoktam, azt elhiheted. Mára egy kis pihenőt vettem ki, mert kezdtek sűrűsödni az elintéznivalók, s mivel vezetni nem nagyon vezettem mióta volt a kis balesetem, s csak akkor mentem, ha vittek, gondoltam majd ma márpedig autóba ülök, elindulok, s elintézem amit csak tudok. 9 órára kezelésre mentem, amikor is a parkolóban nagy nehezen eltotyogtam az automatáig, de hiába dobálgattam az érméket, kipróbálva mindet, nyomkodtam mindent, de a gép nem vette el a pénzem. Na, ennyit a parkolásról. Visszatotyogtam az autóhoz, kivettem a táskám, s elindultam úticélom felé. Mikor beértem. elővettem a telefonom, hogy bejelentsem, rossz az automata, s nem tudok semmilyen formában parkolójegyet venni, de legalább 1 órahosszáig ott leszek.

Épphogy tárcsáztam a megadott számot, már el is kezdte mondani az automata, hogy mi a hívásazonosítóm, majd kapcsolta az ügyintézőt, akit először megkértem, diktálja le a számot, mert megjegyezni vagy papírt és tollat előkapni hirtelen esélyem sem volt, majd elmondtam, hogy rossz az automata, s nincs jegyem. Mondta az ügyintéző, hogy kiküldi a kollégákat, és 15 percig parkolhatok, mire mondtam, hogy 1 órahosszás teendőm van. Tájékoztatva lettem, hogy ebben az esetben, el kell menni a legközelebbi automatáig vagy mobilról kell elindítani a parkolást. Igen, ezt én is tudom, de mivel épp bokarögíztőben kellene pihennem- de kénytelen voltam elindulni hisz a muszáj nagy úr-, nem fogok a jeges utakon, járdákon, parkolókon keresztül bolyongani, hogy hol a legközelebbi automata, ami lehet szintén rossz, és nincs lehetőségem mobilról sem parkolást indítani. Jeleztem, hogy szerintem a szolgáltatónak kellene biztosítani a feltételeket, hogy az ember tudjon szabályosan parkolni, ha szeretne, hogy mit értek ez alatt?

Az autóm saját tulajdonú, de nincs saját névre szóló telefonom, hogy én vállalhassam a költségeket. Valamikor még volt parkolókártya, amit megvehettél előre, de ez valamiért nem volt jó a társaságnak, ezért kuka. De kérdem én, ha nekem céges telefonom van, szerinted azzal fizethetem az autóm parkolását. Hát, csak tudd, akkor még meg is adóztat érte az állam, mert ezt nem lehet csak úgy. Vagy ha kártyás telefonom van, és nincs rajta csak 100 forint akkor mi van? És akkor, ha nincs mobilom, vagy otthon maradt? Úgy hallottam, hogy az automaták jeleznek a központnak, ha gond van velük. Vagy ez nem igaz?

Igazából még azt vetettem fel, hogy miért nincsenek letakarítva a pakolók, utak, járdák, hogy ilyen esetben el lehessen menni nyugodtan egy másik automatáig. A válasz valami ilyesmi volt: az utak, járdák tisztítása ütemezett történik. Hááááát, csak azt hallom, látom, hogy mindenki totyog, csúszik, kel és fekszik, koccannak az autók. Én a belvárosban voltam, nem tudom, az melyik ütemben fog tisztulni, és egyáltalán hol tartanak az ütemekkel, de még ekkora baromságot. Ez már megint az a tipikus, felkészültünk a télre, de aztán váratlanul ért minket, hogy télen esik a hó, meg blabla, és blabla. 

Tehát már megint oda jutottam, hogy szerintem még egy ilyen város nincs, ahol ennyire nem foglalkoznak a valós problémákkal. Óvatosan az utakon, járdákon, mert szerintem csak az olvadás hoz megoldást, más nemigen.

Bodor Marcsi

A cserbenhagyott összecsikargatott motorháztető - embertársaim, ismét bizonyítottatok, mekkora sz@r alakok vagytok

Hát igen. Egyszer jó, aztán rossz dolgok történnek velem. Néha nagyon jók, de azt mindig megelőzi egy nagy negatívhullám, így van ez most is. Tart egy ideje a mélység, de igyekszem a jó dolgokat kiszűrni, és csak azokkal foglalkozni, de van, hogy elpattan a cérna. Most is. Szóval, próbálgatom a vezetést, mert azért már 3 hete történt a bokaficamom, s már ideje saját lábra állni. Ma reggel  gondoltam, hogy beülök az én kis autókámba, és a ködben be is csúsztam a munkahelyre, mert az utak, hát... Írjam ahogy gondolom? Egy nagy sz@r az utak, járdák állapota. De úgy voltam vele, hogy beértem, minden rendben. Neki a munkának, aztán ebédidőben kolléganőmmel kiugrottunk az Intersparba. Autó leparkol szépen a bejárattal szemben. 

Mikor jövünk ki az üzletből, valami olyan fura volt az autóm elején, motorháztetején. Reggel még minden rendben volt. Te látsz valamit rajta? Nem hittem a szememnek. Először csak az elején vettem észre, hogy valami nem stimmel, letörölgettem,és bosszankodtam, hogy ki a franc tolatott neki az autómnak, aztán látom, hogy a motorháztető jó félig keresztbe tiszta csikarás.

Mi a francos frászkarikával lehet így összecsikargatni egy autót? És miért? De most komolyan?

Eszembe jutott, hogy a mellettem álló autóval vásárlók az én motorháztetőmet használhatták pakolni, csak megcsúszott rajta a láda, vagy mi? Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy mi ez. El sem tudom képzelni. Hát én úgy meg tudnám ütni azt a nyomorultat amelyik ezt tette, aztán elhúzta magát a dolgára. Komolyan mondom, nincs bennem rosszindulat senkivel szemben, s feltételezem másban sincs, ezért mivel nem gondolta, hogy rosszat tesz, csak ugyanezt kívánom neki, hogy egyszer erre érjen oda az autójához, és akkor majd jussak eszébe, hogy ugyanezt tette valaki mással.

Azt hiszem most hogy átgondoltam, visszatelefonálok és megkérdezem, hogy valamelyik kamera rögzíthette-e az esetet? Esetleg ha valaki látott valamit, szívesen venném.

Köszönöm! 

  Bodor Marcsi

Amilyen az új év első napja, olyan lesz az egész esztendő

Az év utolsó, majd az azt követő új év első napja tele van babonákkal. A hiedelmek szerint az  év első napja kihatással van az egész évre, vagyis amivel először foglalkozik az ember, azt fogja egész évben csinálni. 

Tilos a mosás, teregetés, mert az valaki halálát hozza. Tilos levinni a szemetet, mert kiöntjük vele a szerencsét a házból.  Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet. A szilveszter éjjelén megfájduló fog valaminek a halogatását jelöli, amit már nem szabad tovább görgetnünk az újesztendőben.  Újévkor szerencsés dolog malacpecsenyét fogyasztani, mert a disznó előtúrja a szerencsét. Aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. Újkeletű babona, hogy ilyenkor legyen legalább egy nagy értéket tartalmazó bankkártya, vagy egy nagy címletű bankó a tárcánkban, hogy az évben ez alá soha ne menjen a vagyonunk. Tartózkodjunk például a vitáktól, veszekedésektől. Aki korán kel, egész évben friss lesz, aki gyengének, betegnek érzi magát, az egész évben ilyen lesz. Aki újév napján édeset eszik, annak egész éve édes lesz....stb

  S hogy mi történt még év végén a félrelépésen kívül, ami még befolyásolta az évkezdést? Egy távirat, hozzá egy telefonhívás, ami eldöntötte, hogy mi lesz január első napján az esti program.

Igen, végre. Pár hónapnyi szorgalmas pályázgatás meghozta az eredményét, s mehettem számhúzó jelöltként az év első ötöslottó sorsolására. Hogy ez mit jelent?

A kisorsolt és a stúdióban megjelent pályázók közül a számhúzó-jelöltek nyereménye 30.000 Ft, amelynek átadása a számsorsolás helyszínén készpénzben történik.

Az Ötöslottó sorsolási műsorán belül – Sorsolási Bizottság felügyeletében és közjegyző jelenlétében – a stúdióban kerül kisorsolásra az Ötöslottó sorsolás számhúzója (aki kézi sorsolásnál kiemeli a nyerőszámokat a sorsolóeszközből, gépi sorsolás esetén pedig elindítja a sorsológépet) azon 25 játékos közül, akiket az elősorsoláson kisorsoltak és a számsorsolás helyszínén legkésőbb a számsorsolás (élő televíziós sorsolási műsor) megkezdése előtt 20 perccel személyesen megjelennek, és nyereményjogosultságukat igazolni tudják. A megjelölt határidő jogvesztő hatályú!

Számhúzó-jelölt csak az elősorsoláson kisorsolt és a számsorsolás helyszínén személyesen megjelent játékos lehet, meghatalmazást nem fogadunk el.

A sorsolás módja: A fenti időpontig személyesen megjelent és a részvételi feltételeknek megfelelt számhúzó-jelöltek neve a sorsolási műsor kezdését megelőzően egy-egy golyóba kerül, majd az Ötöslottó sorsolás élő műsorában ezek közül kerül kihúzásra egy személy, aki aznap a számhúzó lesz.

A számhúzó nyereménye nettó 1.000.000 Ft, a 24 fő számhúzó-jelölt nyereménye személyenként nettó 30.000 Ft.

 Hát ez történt január elsején. Bicegve, sántikálva, de ott voltam. Számhúzó nem lettem, de jelöltként 30 000 forintot zsebeltem be. Így indítani az évet, az azért szerintem teljesen jó. 

Szoktál lottózni? Akkor csak biztatni tudlak, hogy adj esélyt Fortunának, hogy te is nyerhess legalább ennyit. 

Pályázhatsz Ötöslottó

https://bet.szerencsejatek.hu/palyazat/otoslotto

Hatoslottó

https://bet.szerencsejatek.hu/palyazat/hatoslotto

és Skandináv lottó 

https://bet.szerencsejatek.hu/palyazat/hatoslotto

számhúzónak.

Kívánok nagyon sok szerencsét 2017-re!

Bodor Marcsi

Szolnok Plaza parkoló - 5 hét bokarögzítő, jegelés, kényszerpihenő, kiszolgáltatottság....

Kedves Olvasóm!

Ne haragudj, ha megvárattalak írásommal, de valahogy az év vége nem úgy alakult, ahogy azt én terveztem. Óvatosan gyalog, kerékpáron, autóval bármerre is jársz, főleg most a havas időben, mert egy kis figyelmetlenség, és pórul járhatsz mint én.

Szakmámból kifolyólag a december nem egy sétagalopp, de most aztán igen spécire sikerült ez a hónap. Tele határidőkkel, amihez jön az előadásokon és újságokból  felkészülés a következő évre (mert ebben az országban csak év végén tudnak, s akkor is az utolsó pillanatban adótörvényeket elfogadni.Nem tudom mi a frászt csinálnak ezek egész évben basszus. Egyszer kellene időben leülni, és rendes munkát végezni. De úgy látszik ennyi pénzért nagyon nehéz pontosan megfogalmazott adótörvényeket hozni, ami első olvasatra érthető, és nem módosítgatják állandóan) ami kieső idő a munkában, közben helyes döntéseket hozni, mi változzon, mi maradjon, számolni de pontosan, mert súlyos következményekkel jár, ha elmatekolod magad...Na és akkor ehhez jön még egy kis zűrzavar, hogy este, mikor munkából hazaérsz és lerogysz, nehogy unatkozz, s kezdődhessen a második és harmadik műszak. A 24-e délután már megváltás volt mire végeztem minden sütés-főzéssel, de Jézuska nagyon jó volt hozzám. Biztos látja, hogy nagyon jó vagyok. Hát én nem emlékszem mikor volt ilyen, de bőgtem az ajándékoktól, mert volt köztük olyan, amire nem is gondoltam, s nagyon meg is lepődtem, főleg egy térképen. Majd megmutatom ha kész lesz a keretezése. Végre jött 2 nap, ami egész pihenősre sikerült, aztán egy kis munka, majd elérkezett az év utolsó csütörtöke majd pénteke. Egyrészről nagyon jó dolog történt velem, másrészről pedig megjártam a poklot. Nézzük ez utóbbit.

Csütörtökön kora este megérkeztünk a szolnoki Plaza parkolóba, kinyitottam az autó ajtaját, hogy kiszállok, amit pár pillanattal később már meg is bántam. Egyik láb ki, majd a másik, amivel ráléptem a parkolóban található lefolyórácsra, vagyis inkább beleléptem, mert városközpont ide, városközpont oda, bizony a parkoló egy része igen gyéren van kivilágítva. És íme a tettes:

 Nos, lábam a "gödörben" ide-oda, majd boka befordul, kifordul, csetlés-botlás. A közelben álló fiatalok szerintem azt hitték, hogy már nem vagyok szomjas. Miután sikerül megállni, a szomszéd autó hátuljára támaszkodtam, és legszívesebben üvöltöttem volna a fájdalomtól sírva és toporzékolva. Nagy levegő, és irány az üzlet ami az eredeti cél volt. Hát majd becsináltam. Végül otthon pihentetés, jegelés azzal, hogy másnapra jobb lesz. Nem lett. Boka másnapra inkább tojás nagyságú mint normál méretű, és itt-ott a lábfej szép új színeket vett fel. Végül délután irány a sürgősségi, mert a duzzanat nem lappadt, a fájdalom nem enyhült, s itt ráhangolódhattam a másnapi szilveszterre.

Mikor a doki térd alatt megfogta a lábszáram, és az fájt, akkor megrémültem, mert akkor tudtam meg, hogy bár úgy éreztem a bokám ment ki, eltörhetett a csont fentebb is. Pffff. Irány a röntgen. Először normál vizsgálat, majd meg kellett várni a doki mit mond az eredményekre, mert csak akkor lehetett terheléses vizsgálatot végezni, ha nincs törés. Nem volt. Súly a bokára, 5 perc várakozás, bzzz,  majd végre feltápászkodhattam a röntgenasztalról. 

Az ítélet: 5 hét bokarögzítő használat, jegelés, kenegetés, kényszerpihenő. Ha ismersz, akkor tudod, hogy állandóan jövök-megyek-teszek-veszek-intézkedek, sokszor azt sem tudom mit mikor intézzek el, erre állandó társam lett egy ilyen fémbetétes kék csoda:

Sejtheted, hogy legtöbbször képtelenség a viselése számomra. Még cipőt sem tudok a lábamra húzni, ha a rögzítő rajtam van, ezért kénytelen vagyok csalni, hogy be tudjak járni dolgozni, ahova persze úgy visznek, s ha bárhova megyek, meg kell kérnem valakit, hogy fuvarozzon, ha pedig elhívnak valahova, vinniük kell. Érdekes állapot ez, mert eddig annyira önálló voltam mindenben, most pedig meg kell tanulnom hogy nyugisabb életet éljek, hogy elfogadjam a segítséget, sőt, kérjem azt. Nagyon érdekes időszak lett ez végül számomra. Koncertre menni bicegve majd azt végigülve feltett lábbal, mindenhol sántikálva, csoszogva, néha

S hogy mit gondolok összességében? 

Rengeteg pénzt költ a város utakra, járdákra, de mégis hagy bőven kívánnivalót maga után azok állapota. Talán ha önös érdekektől vezérelve nem a legdrágább burkolatot választanák a praktikusabb és kifizetődőbb helyett, akkor jutna pénz több helyreállításra. 

Szerencsés vagyok, mert nem tört el a lábam, és a munkahelyem az otthonomtól olyan távolságra van, hogy egy reggeli vagy délutáni fuvar egész könnyen megoldható, de mi lenne, ha a fránya besüllyedt rács miatt most törött lábszárral végeztem volna, ami esetleg ágyhoz kötne, netán a harmadikról nem tudnék leugrálni vagy a munkahelyen fel az emeletre a csigalépcsőn, esetleg olyan távolságra lenne a munkahelyem, hogy nem tudnám megoldani a bejárást, nem beszélve arról, ha én lennék egy többgyermekes család fenntartója, aki most több mint egy hónapig nem tudna dolgozni egy megyeszékhely városközpontjában lévő parkoló rosszul kivilágított részén található lefolyó miatt? Amerikában gondolom már perelnének.

Tehát igazából örülök, mert ha kicsit bénsan is, de bárhova eljutok, igaz néha benntartom a levegőt egy pillanatra, amikor belehasít a fájdalom a lábamba, de gyógyul, napról napra egyre jobban van, hogy minél hamarabb mehessek aquafitnessre, szaunába, gymstickre, hypoxira vagy jógára, mert most csak nő a popsi, növöget.

Szóval vigyázz magadra kedves Olvasóm, mert te olvashatsz mást is rajtam kívül ha nem rukkolok elő semmi újdonsággal, de velem mi lenne nélküled?

Bodor Marcsi

Én, Te és az Irigység ami közénk áll

Te irigy vagy? Nem? Az jó. Vagy mégis? Mire vagy irigy? Mit irigyelsz másoktól? Attól, hogy irigy vagy, attól neked is jobb? Szerintem attól neked nem lesz se jobb, se több, se semmi. Akkor miért vagy irigy? Egyszerűen csak azért, mert sajnálod másoktól azt, ami neked nincs, vagy van, csak még többet szeretnél, vagy azt sajnálod másoktól ami benned nincs meg, vagy mit? Meg tudod fogalmazni?

Nem olyan régen közzétettem egy levelet, s  megköszöntem irigyeimnek, hogy vannak, hisz nélkületek nem tartanék itt. S hogy ezt most miért írom? Mert ha ezek az emberek is tovább olvassák még pár napig írásaimat, akkor a penész fogja megenni őket nem csak a sárga irigység, s ezzel is nekik szerzek örömet, hisz megadom nekik az érzést, amit szeretnek. Vagy lehet nem szeretnek irigynek lenni? Akkor le kell küzdeni, eldobni ezt a tulajdonságot.

Igazán érdekes, ahogy egyes emberek hozzám állnak, főleg mióta írogatom a kis blogomat. Azt gondolom nekik előtte is volt egy teljesen fals képük, most aztán pedig végképp mást gondol a többség rólam, mint ami a valóság. Ez néha érdekel, néha nem, néha bosszant, néha nem, van, hogy rosszul esik, van, hogy nem. Egy biztos, több emberről megváltozott a véleményem. Csalódtam így is, úgy is. De hát, ilyen ez az élet. Mindenkivel megesik, hogy rá kell jönnie, az emberek ahogy érkeztek az életébe, úgy távozhatnak is, s jobb ez így, még  ha fáj is egy ideig, de majd elmúlik. Mert minden elmúlik.

Ami biztos, hogy az irigység állandó. Lehet nem mindenkiben marad meg örökre, de olyan soha nem lesz, hogy ne lenne irigy ember.

Sokszor olyan szívesen megosztanám bárkivel a gondjaimat, bajaimat, a problémáimat, mert olyan jól esne, de nem mindig megy, pedig azért is jó lenne, hogy ne higyjék már, hogy nekem mennyire jó, de igazából úgy vagyok vele, hogy mivel úgyis csak az ostoba, buta emberek gondolják, hogy nekem milyen könnyű, csak mert nem sírok, rívok, hanem próbálok mindig pozitív lenni, mosolyogni, segíteni, ezért úgy vagyok vele, hogy velük kapcsolatban még arra sem veszem a fáradtságot, hogy engedjem, hogy megismerjenek egy hangyafaszányit is. Minek. Ezek mind önző emberek, soha nem fogja érdekelni őket, hogy igazából ki vagyok, mi vagyok. Hát, hulljon a férgese. Úgy néz ki, folytatódik a nagytakarítás.

Mit is mondhatnék? Szorgalmas vagyok, tele álmokkal, vágyakkal, célokkal, amikért teszek is, és el is érem azokat mind szép sorban. Próbálgatom a lehetőségeket, aztán van ami bejön, van, ami nem. Szeretem az életem, mert bár vannak nehézségek, néha több mint amit bírni lehet ép ésszel, de vallom, hogy ami nem öl meg, az erősít.

Középiskola után jól megfontolt szándékkal nem mentem továbbtanulni, inkább maradtam a suliban, s elkezdtem diákként dolgozni egyszerre több helyen is. Dolgoztam pizzériában, takarítottam családi házat, majd a + 2 év ifjúsági tagozat után fordult a helyzet, és munka mellett tanultam, nem iskola mellett dolgoztam. Van  pár bizonyítvány a szekrényben, s a mérlegképes után lett diploma, majd adótanácsadó végzettségem, aztán hobbiból kezdtem nyelvet tanulni, mert jól jön az utazásokhoz. Most is hobbiból tanulok. Szeretek tanulni, fejlődni. Az sem okozott problémát, amikor 1 évig szinte minden nap dolgoztam reggeltől estig, mert tudtam, van miért.  A legjobb az, hogy teljesen igaz, hogy a munka után édes a pihenés, mert hála volt szerencsém sok helyre eljutni, de hát meg is érdemeltem mind.

A magánélet? Nem egyszerű a férfinak, ha a nő magabiztos, tudja mit akar, tesz is érte, főleg, ha teljesen más a habitusa, netán a különbség kettejük között zavaró számára, vagy egyszerűen nem ugyanabban az életciklusban vannak.

Többször éreztem úgy magam, mint a kabalapasi, mert hát hiába vártam a csodát, végül el kellett köszönni, s milyen érdekes, hogy azt láttam, az utánam következőnél már mindent tudott úgy csinálni, mint ahogy azt én szerettem volna. Tényleg, miért van ez, hogy küzdesz egy pasiért, de hiába, egyszerűen nem alakul sehova a történet, aztán jön az utód, s ott igen, ott már megy. Van rá egy elméletem. Választ egy kevésbé magabiztos, kevésbé céltudatos, kevésbé erős nőt, mert ő maga, a férfi nem elég magabiztos, céltudatos, erős ahhoz, hogy igazi férfi legyen, akire egy ilyen nő fel tud nézni, akinek támasza lehet. Nem tudja, nem meri, nem akarja felvállalni ezt. Kényelmesebb a könnyebb utat választani. Szerintem van pár hasonló cipőben járó ismerős körülöttem, pedig ha tudnák a férfiak, hogy egyszerűbb ez mint gondolnák...

Sokszor nehéz volt, hogy bármennyire is azt éreztem mennyire szeretnék gyereket, nem úgy alakult, s mikor hallgattam az extől az aktuális nőről szóló beszámolót, hogy igazából semmi nem jó, de valamiért mégis egyszer csak jött a bébi..., meg azok akiknek otthon az asszony, de kiszabadul, s gondolja de rád érne, s rádcsörög.... mi van? Még azok is, akikről soha nem gondoltad volna. Hát tényleg ilyenek? Felnőni, férfinak lenni, társnak lenni, hűnek lenni, igaznak lenni, támasznak lenni....apának lenni együtt nem megy? De, van akinek igen. Legbelül azt érzem, hogy családot szeretnék, nem gyereket, de nem foggal, körömmel, hanem örömmel. Ugye érted a különbséget? Én már igen. Hosszú ideig tartott míg megtanultam, de már értem, tudom, s még hiszem, hogy ez így is lesz, s mikor eljön az ideje, a világ legrosszabb és legelevenebb gyermekének leszek az anyukája, de majd jól lepasszolom az apjának néha, hogy tudjam írni a blogom, s itt dünnyögjek, hogy az a büdös kölök már megint mit csinált :-D

Ugyanúgy, mint a többi álmom, vágyam, célom, ezt sem adom fel, ezt talán annyival nehezebb, hogy kevésbé csak rajtam múlik mint a többi, de igyekszem, s tudom, napról napra közelebb kerülök ehhez is. Ugye? :-)

Most az irigyek kicsit gúnyosan mosolyoghatnak, hogy végre olvasnak csalódásról, sikertelenségről, de erre is csak azt tudom mondani, hogy úgy, mint ahogy az élet többi területén is, erőt merítek az ő negatív érzéseikből, így most is ezt teszem, s átfordítom azt pozitív energiává, s csak annyit kérek, gondolkodjon el, miért is sárgul, s én miért nem.

Holnapra pedig tartogatok egy jó kis meglepetést. Lesz aki velem örül, lesz aki a fentiek táborát gyarapítja, de megosztom veletek, mert büszke vagyok arra, amit elértem, s a velem örülőknek ajándékot tartogatok.

Egy kis jó tanács, ha elfogadod. Ne csak a végeredményt irigyeld, hanem az oda vezető utat is, vagy azt legalább tiszteld, s amint átlátod, megérted,hogy valamit valamiért, az irigységet felváltja a döntés lehetősége, hogy akarod-e amit irigyelsz azon az áron, ahogy a másik elérte azt. Ha azt választod, hogy nem teszel érte, jó neked ami van, akkor légy elégedett, felejtsd el az irigységet, csak rombolod magad vele, de ha a nehezebb utat választod, akkor ami biztos, az az, hogy az irigység törlődik a szótáradból, mert minden energiádra szükséged lesz a célok, álmok, vágyak eléréséhez, s nem lesz annyi szabadidőd, hogy még mások dolgaival is tudj foglalkozni.

Szép estét!

Bodor Marcsi

Az idős kori vezetésről

Nem tudom kedves sofőrtársam, hogy vagy ezzel, de úgy gondolom, szigorítani kellene a szabályokat, hogy kinek, milyen feltételek mellett lehet meghosszabbítani a gépjármű vezetői engedélyét. 2 napja nagyon nagy szerencsém volt, hogy nem csapódtam bele egy tata vezette autóba.

 Szituácó: megyek az úton, énekelgetek ahogy szoktam, s haladok szépen egyenesen, nem nézelődök se jobbra, se balra, hisz csak haladok egyenesen, s tudom, hogy ez így lesz még vagy 10 percig, mit nézelődjek. A házakat már mind ismerem  mint a tenyerem, semmi újdonság, s én úgyis csak megyek egyenesen. Az idő csodás, süt a nap, s igazán jó kedvem volt, hisz megkaptam egy engedélyt, amit már úgy vártam. Pár nap, s ezt is elmesélem, hogy miről van szó. Szóval haladok az úttesten, alsóbbrendű, kisebb utca következik, T kereszteződés, ahol nagy valószínűséggel még ki is van téve egy fordított háromszög tábla fehér alapon piros kerettel vagy egy nyolcszögletű piros tábla fehér felirattal a felém érkezőnek, de ha nem, akkor sem kanyarodik ki onnan senki a felsőbbrendű útra, csak miután megállt, jól körbenézett, s látta, hogy senki nem jön, egyik irányból sem, vagy mégsem? Igen, teljesen rosszul gondoltam, mert már majdnem odaértem, amikor is tata elindul öttel, de balra, ahonnan én érkezem, arra nem néz, csak jobbra, majd szinte megáll az úttesten keresztben, s nézi az neki szemben levő házat, én pedig érkezem neki balról, és satu, és az abs érzem ahogy dolgozik, a kormányt már jobban nem lehet szorítani, és épp megáll az autó. Tata még mindig az autóm orra előtt, mert szinte áll az úttesten keresztben, s kb ekkor vesz észre. Ekkor nyomott egy gázfröccsöt, és meglódultak alatta a lovak, most már lehet héttel is ment, s végre bekanyarodott a saját sávjába, és intett egy köszönöm lányomat, s ment, mint aki jól végezte dolgát.

Szerinted? Finoman megkérdezem. Ki a jó büdös franc adott még neki orvosi papírt, hogy vezethet? Bement a háziorvoshoz, a Jóskapistához, aki megkérdezte tőle, hogy hogy szolgál az egészsége báttya, s mivel azt a választ kapta, hogy jól vagyok fiam, megkapta a szükséges papírokat vagy mi a bánat?

Kedves idősödő sofőrök, de így az ünnep közeledtével címzem ezt a hétvégi sofőröknek, meg azoknak, akik csak piros betűs napokon veszik elő a garázsból a verdát meg nagy bevásárláskor, hogy találtam egy nagyon jó cikket, amiből íme egy részlet:

Az elmúlt pár hónap során előfordult-e Önnel a következő:

- stroke, szívroham
- látásromlás
- nehézség az éles kanyarok bevételénél
- nehézség a kereszteződéseknél
- nehézség olyan forgalmi helyzetekben, amelyeket régebben biztosra vett
- meglepte önt egy hirtelen felbukkanó autó vagy gyalogos
- negatív visszajelzést kapott más közlekedőktől
- eltévedt ismerős utakon
- idegesnek és kimerültnek érezte magát vezetés után
- szabálysértési bírságot kapott
- balesetet szenvedett el

Amennyiben több ponton is magára ismer a fentiekből, talán ideje elgondolkodni azon, hogy a vezetőülésből átüljön az anyósülésbe!

http://www.nkh.gov.hu/web/kozuti-gepjarmu-kozlekedesi-hivatal/hir/-/hir/602840/true/663498/egyenes-beszed-az-idoskori-vezetesrol 

 Ha magadra ismersz, vagy környezetedben van akiről úgy gondolod, hogy nem túl stabil már a vezetése, akkor lehet ideje elgondolkodni egy picit a fentieken

Vigyázzunk egymásra az utakon is!

Bodor Marcsi

A fogyatékosságról

Neked mi jut eszedbe ha azt hallod, fogyatékos? Ki a fogyatékos? Nekem eddig teljesen más villant be, mint ami most, a mallorcai nyaralás után. Ahol felnőttem, ott az egyik utcában lakik egy fiú, akiről nem igazán tudom, milyen betegsége van, csak hogy valamiféle fogyatékossága van. A szomszéd lány kerekesszékes, szinte mióta az eszemet tudom mozgássérült otthonban él, ott talált férjet, aki szintén kerekesszékhez van kötve. Ők jutottak eszembe,ha ilyen téma felmerült. Nem a legvidámabb egyik kép sem, de ez most teljesen megváltozott.

A fogyatékosság tipusai

• Mozgássérültség
• Látássérültség
  • Gyengénlátás
  • Vakság
• Hallássérültség
  • Nagyothallás
  • Siketség
• Értelmi fogyatékosság
• Beszédfogyatékosság
  • Dadogás
  • Dizartria
  • Afázia
  • Némaság
• Autizmus
  • Asperger-szindróma
• Siketvakság
• Súlyosan-halmozottan fogyatékosság

Léteznek többszörös fogyatékosságok is. Ekkor egy embernél több fogyatékossági típus is előfordul. Ilyen például a siketvakság. Mivel ezek az egyszeres típusoktól nagymértékben különböző helyzetet idéznek elő, ezért ezeket külön típusokként kezelik a gyakorlatban.

Vannak olyan betegségek, amik (nagy valószínűséggel) fogyatékos állapotot idéznek elő. Például az achondroplasia egy súlyos csontrendszeri elváltozás, ami korlátozza a mozgást: az érintett személy nem tudja kinyújtani a végtagjait. Jellemző a kisnövés is. Gyakori a középfülgyulladás: ez nagyothallást okozhat. Az ilyen betegségeket sokszor nem betegségként, hanem külön fogyatékossági típusként osztályozzák.

A különböző típushoz tartozó fogyatékosok nem tekintik sorstársnak egymást, bár a látás- és hallássérültek rokonnak tartják e két típust. Az egyes típusok különböző kultúrák kialakulására vezettek, amik közül a siketkultúra a legismertebb.

Valamiért mindig sajnáltam őket, s örültem, hogy ép és egészséges vagyok. Egyszer ismertem egy pesti fiút, akinek egy baleset következtében hiányzott az egyik karja. Hihetetlen micsoda kitartás és tenni akarás volt benne. Dolgozott több helyen is, volt egy automata váltós autója, s az önsajnálatnak nyoma sem volt, s eszembe jutott néha, hogy bezzeg én hogy tudom néha sajnálni magam.

Mallorcára,  mint bárhova ahova nyaralni indulunk, az emberek szórakozni, pihenni mennek, hogy jól érezzék magukat. Találkoztunk több legénybúcsús társasággal, köztük az egyik csapat siket fiúkból állt. Meg nem mondtam volna, mikor a pultnál álltam, s megláttam a flitteres ujjatlan felsőt, tarka parókát viselő leendő férjet egy majommal a kezében, hogy lehet bármi fogyatékossága. Aztán találkoztunk a hajón is. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire jó kedélyű társaság volt, s hogy mennyire nem érdekli őket, hogy nem hallanak, vagy hogy nem beszélnek. Megkockáztatom, teljesebb életet élhetnek mint egyik-másik olyan ember, akinek nincsenek hasonló problémái.

 Vagy itt van ez a lány a kerekesszékben a tengerparton. Ha elmész nyaralni, s rosszabbra fordul az idő, már nyavalyogsz. Ő mit mondjon, aki a gyönyörű napsütésben is egész nap a székében ült pléddel betakargatott lábakkal, míg a többi ember fürdőruhában süttette magát, s mikor már melege volt, szaladt be a vízbe hűsölni?

Este az utcákon is láttunk jelnyelvvel kommunikáló fiatalokat sétálgatni.

Gondolkozzon el mindenki a saját életén, hogy az oly nagynak vélt problémájával most akkor mi is a helyzet? Tényleg olyan nagy? Cserélnél ezzel a fiúval, aki nem hall, nem beszél? Vagy a lánnyal a kerekesszékben?

Szép estét!

Bodor Marcsi

Mitől jó egy szakember? - Miért nem becsüljük egymást?

Ismét egy kis saját tapasztalat. Ugye én könyvelő vagy mi lennék, bár néha elbizonytalanodom. Azt veszem észre (és szerintem ezzel nem vagyok egyedül), hogy valahogy sok embernek a könyvelő egy szükséges rossz. Egy olyan muszáj dolog, amivel nem szívesen foglalkoznak, nem szívesen áldoznak. Van akinek az, hogy összeszedje a papírokat, elvigye időben leadni a könyvelőnek - hogy az időben elkészüljön a határidős munkákkal - olyan, mintha a fogát húznák, és hát szerintem nem túl sokan szeretik, ha húzzák a fogukat. 

Az ügyvéd, az ugye kell, ha céget alapítasz, és neki vígan fizet mindenki, mert az kell, mert nélküle nincs cég. Ha módosítani kell egy jogszabály változás miatt, bizony annak is az a vége, hogy irány az ügyvéd, aki lehet, hogy egy elektronikus igen-nemes kitöltős szerződést rád szabva jól is végezte dolgát (minden tiszteletem azoknak, akik bepötyögnek egy tisztességes társasági szerződést, figyelmet fordítva arra, hogy pl a vezető tisztségviselővel kapcsolatosan minden benne legyen). 

És akkor ott van a könyvelő. A könyvelőtől elvárják, hogy ismerje az összes jogszabályt, de 

Könyvelő (elméletileg) = számlákat, bizonylatokat rögzíti, hatályos számviteli törvényi megfelelésüket ellenőrzi, adatot szolgáltat a hatóságok felé, kimutatásokat készít, tájékoztatást ad a könyveléssel, adózással összefüggő változásokról, szabálytalanságra felhívja a figyelmet.

De a könyvelő nem bérszámfejtő, nem tb szakértő, nem nyugdíjigazgatóság, nem NAV, nem egészségbiztosítási pénztár, nem adótanácsadó, nem ügyvéd, nem munkaügyi jogász, és főleg nem gondolatolvasó, mert a könyvelőnek nem szívesen fizetnek, de szinte mindtől elvárják, hogy értsen ezekhez is, és ha segít, azt persze ingyen tegye. Hisz a könyvelő szól, hogy menj el ügyvédhez, mert határidő van, s ezt és ezt kell beleírni a szerződésbe, esetleg még készít is ehhez az ügyvéd részére egy kimutatást, s a végén az ügyvéd megcsinálja ezeket, s zsebre teszi a pénzt. A könyvelőhöz órákra beülnek az emberek "beszélgetni" hogy jajj, mitévő legyek, nincs pénzem, nem tudok neked fizetni, de adjál már tanácsokat, hogy hogy marad több pénz a zsebemben, de abból sem tudok majd neked fizetni. És van még a van még egy alkalmazott, meg három aki jön megy alkalmi munkavállalóként, ugye még ez is belefér? Arról pedig még nem is esett szó, hogy adj már nekem tanácsot, hogy hogy tudnék megszabadulni a kismamától, mert hiába kérem, hogy egyezzünk meg, nem akar magától felmondani, de én nem akarom, hogy itt ketyegjen a szabadsága, meg fizessem a táppénzt, aztán meg ide jöjjön vissza....

Az egyik legutóbbi esetem. Név nélkül, bár sejtésem szerint olvasni fogja, ami nem igazán érdekel, mert először is, bármikor felvállalom a véleményem, másodszor pedig a hátbadöfés, ahol aztán eldurrant az agyam. Tehát, pillanatnyi munkanélküli, aki még megbeszélés előtt áll, hogy hogyan menjen vissza a munkahelyére dolgozni, mert őt annyira akarják oda, de még semmit nem tud. Nem tudja megmondani, hogy mennyit is kell dolgozni, hogy mennyit kap, de akkor találjuk már ki, hogy mi lenne a legjobb. Érted, számolj már a valamiből akármit. Jó, hát elkezdjük felvázolgatni, hogy egyéni vállalkozó, bt,... jövedelem kivét, bér, mi mennyibe kerül, mennyi marad. Aztán kezdődik. Az ő ismerőse a feleségét ingyen foglalkoztatja segítő családtagként. Meggyőződés kolléganőmmel együtt, hogy ilyen már nincs, de azért elkezdünk utánakeresni, telefon a NAV-nak, hogy ők mit mondanak..... s igen, ebben a formában nincs már ilyen ingyenes foglalkoztatás. Leendő ügyfél telefonál az ismerőséknek, kiderül, fizetnek. 

Ha ilyen nincs, akkor mi legyen? És megy tovább az agyalás a mondhatni semmin. A kolléganővel ketten törjük a fejünket, hogy hogy lehet a legjobban kihozni bármit is. Javaslat, hogy mindenképp egyezzenek meg úgy, hogy biztosítotti jogviszonya legyen legalább heti 36 órás, aztán már könnyebb, mert akkor már egyéni vállalkozóként nincs kötelező fizetendő, a többire meg ha már megegyeznek valami összegben, akkor majd továbbgondoljuk, hogy mit lehet még, hogy a kecske is jól lakjon, s a káposzta is megmaradjon. Aztán egy köszi Marcsi, és távozik.

Következő héten felhív, hogy még semmi konkrétum nincs.

Aztán nem is tudom, talán pár nap telt el, s visszahallom, hogy könyvelőt keres, mert nem talál, vagyis pontosan valahogy így fogalmazott: 

nem megyek olyan könyvelőhöz akinél többet tudok.

Pilláztam egy ideig, s megerősödött bennem, hogy jobb is ez így. Nem kell nekünk együtt dolgozni. Volt már egy rövid együttműködésünk, már akkor is fura volt, hogy elmondta, hogy szerinte mit kell csinálnom, és hogy semmi nem számít, van pénz szarásig, de azért fizetni nem akar igazából senkinek, csak úgy jöjjön minden ide a zsebbe, s mindenki találjon rendben mindent, de hülye itt az összes szakember, de még szerencse, hogy ő többet tud a könyvelőnél, így igazából nincs neki szükséges senkire. Hát nem? 

Azt gondolom, hogy az, ha valaki szeret bizonyosságot szerezni valamiről, ezért jogszabályt keres, telefonál a hatóságokhoz, alaposan körbejár egy témát, s végül kiderül igaza van, az nem azt jelenti, hogy te, a kérdező, többet tudsz nála, hiszen rosszul tudod amit tudsz. A kérdésedre, hogy nem tudod mennyit fogsz kapni, s azért mit is kell csinálnod, de szeretnél tanácsot kérni, hogy milyen adóalany legyél s milyen adózási formát válassz, ne csodálkozz, ha nem kapsz pontos választ, de ne légy már olyan ostoba, hogy a másikról mégis azt mondod a háta mögött, hogy többet tudsz nála, mikor te magad sem tudsz válaszolni a neked feltett kérdésekre. Pontos választ csak pontosan feltett kérdésekre kapsz. 

Tudom, hogy nagyon sok embernek nem becsülik a munkáját, mondhatni sokszor semmibe nézik, és már megint háborgok a sok ostoba, suttyó paraszton, de végül ez a saját bizonyítványuk, azoké, akik ilyen módon nyilatkoznak azokról, akik szerintem próbálnak maximálisan "puszira" segíteni, bújják a jogszabályt, hogy nehogy rosszat mondjanak, törik a fejüket, hogy választ próbáljanak adni annak ellenére, hogy nincs is pontos kérdés, de keresik az opciókat.... Miért? Miért nem becsüljük egymást? Miért lettek ilyenek az ember? Miért lettünk ilyenek? Miért lettél ilyen?

Bodor Marcsi

Az adóköteles iskolakezdési támogatástól a kedvezményes közteherrel terhelt cafetériáig

Így Viktor névnapon, az iskolakezdés 3. napján nézzük meg miből is élünk.

Érdekes egy ország a miénk, ahol  a bal kéz által meghatározott alacsony minimálbér és az abból kiszámításra kerülő minden egyéb jövedelemből megélni kénytelen, rosszabb esetben képtelen embereknek ha a jobb kéz nyújtana egy kis pluszt, akkor szinte mind után adót kell fizetni. Mi értelme van ennek, azt nem igazán tudom. Valamikor még volt étkezési utalvány, munkaruha pénz, és itt volt a vége, s nem kellett az adó után is adót fizetni, de legalább volt, és adta a legtöbb munkáltató, mert amit adott, az maga volt a bruttó és nettó összeg is, és az mind a munkavállaló zsebébe vándorolt, így "olcsóbb" volt mint a bér, s mindenki jól járt.

Aztán új szelek kezdtek el fújdogálni, már más nevet kapott az utalvány, és kártya is lett, és cafeteria rendszer, aztán lassan az utalvány megszűnik, ellenben legalább vannak akik megtömhetik a zsebeiket mire kitalálják a dizájnt, hogy hogy is nézzen ki az a kártya, hogy szép legyen, pedig mindenki örülne egy egyszínű plasztiknak, amin maximum a neve van, és az így megspórolt kiadásokat megkaphatná, de is túl sok mindennek van adóterhe, s még így is megesik, hogy azt mondja a munkáltató, ez így sok nekem, nem marad a bér, meg ami még esetleg kötelező, és ennyi.

Ez olyan adok is meg nem is a kormányunk részéről. Valahogy a bérek még mindig keletiek, az árak viszont a nyugati színvonalat tükrözik, bár ez sem teljesen igaz mindenkire, hiszen ahogy korábban említettem, nyílik a társadalmi (réteg) olló, és aki jókor volt jó helyen nem érti ezt, hiszen neki van bőven, s azt látja, gombamód nőnek ki a kacsalábon forgó paloták a földből, s egyre márkásabb és újabb autók dübörögnek az utakon, míg a másik oldal egyre mélyebb szegénységbe süllyed, miközben ő is azt látja, hogy a szomszédban, esetleg az elárverezett háza helyére épül a következő gyönyörűséges házikó. 

Olvastam valamikor egy cikket az SZJA csökkentésről, rezsicsökkentésről. Klassz is ez, már ha van adód és rezsid, ugye? Ha belegondolunk, egy normál modellt felállító családban ahol van anya, apa átlagos keresettel és két gyermekkel, ahol miután igénybe veszik a gyermekek után járó adókedvezményt, az SZJA 1%-os csökkenése nem hoz a konyhára annyit, hogy abból minden hónapban tudjanak venni mondjuk minden családtagnak 1-1 ruhadarabot, míg a milliós jövedelműeknél ez az 1% lehet egy átlagember havi jövedelmével vagy még többel is felér. 

Szerintem a sávos adótábla igazságosabb volt, mert úgy a magasabb jövedelműek több adót fizettek, bár ez is hagyott kivetnivalót maga után, mert ott is lehetett volna több sáv, s a legmagasabb keresetűeknek magasabb adókulcs. 2010-ben volt utoljára 2 sáv, aztán még 2 évig próbálkoztak adóalap kiegészítéssel de ma már a minimálbéres és a milliomos is ugyanannyi adót fizet. Úgy van, így kell ennek lennie, nem? Megint elkalandoztam. 

Szóval adnak is meg nem is. Nagylelkűen kitalálták pl az iskolakezdési támogatást, melynek összege tanulónként a minimálbér 30 százalékát meg nem haladó összeg, 2016-ban maximum 33 300 forint, ami több gyerek esetében többszöröződik. Az iskolakezdési támogatás abban az évben adható először, amikor az igénylő gyermeke megkezdi általános iskolai tanulmányait.

Az iskolakezdési támogatás után az adót a munkáltatónak kell megfizetnie. Az adó alapja a juttatás 1,19-szerese. A juttatást 15 százalékos mértékű szja és 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás terheli. Tehát, ha kapsz 33.300.- forint támogatást az után még 11.492.- forintot befizet a munkáltatód az államnak, összesen 44.792.- forintba kerül ez neki, s persze amit megveszel, annak az áfája is az államhoz vándorol, akitől vásárolsz annak a nyereségadója, és minden, de minden. Nem azzal van a baj, hogy oda megy minden, mert menjen, ez a dolga az államnak. Beszed, szétoszt, átcsoportosít, fenntart, működtet.... de mennyivel jobb lenne, hogy nem lenne közteher, s ezt a közel 45 ezer forintot kaphatná meg a munkavállaló, vagy a semmi helyett kapna valamennyit, mert ha nem terhelné plusz kiadás a munkáltatót, akkor lehet adna, s végül pezsdülne a gazdaság, mert több pénzhez jut, többet vásárol, mert lehet megvesz egy drágább szebb tolltartót anyuka, vagy egy klassz iskolatáskát apuka....és ami megmaradna pénz, azon lehetne venne egy kis nyalánkságot is, hogy had örüljön az a gyerek

Esetleg sokkal egyszerűbb lenne, ha a béreket emelnék egy olyan szintre, ami mindenki számára biztos megélhetést jelentene, nem kellene másod- harmadállást vállalni annak aki egy átlagos munkahelyi fizetés mellett mindent szeretne megadni a gyermekének. S mi lenne, ha mondjunk a minimálbér a kétszeresére emelkedne? A jelenlegi minden kedvezmény nélküli 73.815.- forintos bér már kétszer annyi lehetne. Én bevallom, hogy nem is tudnék megélni ebből a közel 74 ezer forintból, de lehet megpróbálom, hogy mi van, ha egy hónapban elkezdem tényleg lecsökkenteni a kiadásokat, s írom, hogy mi mennyi. Ha belegondolok, akkor a rezsi elviszi kb a harmadát. Összeadtam. Telefonszámla, víz, közös költség, tv, villany, gáz 43.084.- 58%-a nettó minimálbérnek. Maradna 30.731.- forintom arra, hogy egyek, igyak, és a munka mellett néha kikapcsolódjak. Minden tiszteletem azé, aki ennyiből él, netán még gyermeket is nevel ebből az összegből, ha meg még albérletet is fizet, hááát.. Végül már megint jól elkanyarodtam onnan ahonnan indultam.

Azért még valami, ami nagyon fontos. Ha egy lusta disznó vagy, aki úgy áll a munkához, hogy más is hozzáférjen, esetleg csak a szád szereted jártatni arról, hogy mit hogyan kellene csinálni és itt kimerült a tudomány, vagy hasonló, akkor bár te az elsők között vagy akik éltetik ezt az írást, de elsősorban nem neked szólt, hanem a szorgalmas, dolgos embereknek, akik most dünnyögnek s háborognak, s valóban megérdemelnék hogy jobban éljenek.

Hogyan lehetne ezt elérni ebben az országban emberek? Összefogással. 

Marcsi

Megunhatatlanul Szeretem Szolnokot

Tegnap Szolnok Napján már írtam Szeretem Szolnokot! szösszenetet, de egyszerűen nem tudok szakadni a témától, hogy mennyi mindenért lehet szeretni ezt a várost. Itt laksz, itt tanulsz, itt dolgozol? Akkor itt közlekedsz. Áááááá, imádom a város közlekedését. Egész nyáron fel volt túrva az egész urban, aztán a szeptemberi iskolakezdés közeledtével már kocsikázhattál a Kossuth téren egy ideig, a Tisza-parton a Verseghy előtt még most is szabadon lehet közlekedni, de így is katasztrófa ez a város, és ez nem csak a Város Napi programsorozat, az úttest festése, munkálatok befejezése, vagy a folyamatosan felmerülő problémák helyreállítása miatt van, hanem mert egyszerűen az összes közlekedő egy idióta ebben a városban, s ha már nem működnek a lámpák, vége mindennek. A héten 2 nap kószáltam napközben a városban, de fertelem, mi van itt. Ugyehogy?

Gyalogos - azt hiszi neki mindent lehet, mer ő a leggyengébb, rá mindenkinek figyelni, vigyázni kell, ha baja esik, majd jól meglakolsz mindenért, ő meg majd elperli a gatyádat is, ezért simán megáll beszélgetni a járdán ahol a zebra kezdődik / végződik, te meg hülye autós megállsz, hogy ne dumáljon, hogy mekkora bunkó vagy, hogy nem engeded el, és ő mondja tovább, rád sem néz, hogy intsen hogy csak beszélget, vagy vonszolná odébb csendben a seggét, nem, semmi. Tehát van az el sem induló, csak becsapva beszélgető. Aztán az egyik kedvencem, amelyik megvárja, míg a másik elér a zebra 3/4 részéig, s ő akkor indul el, addig áll, mert olyan bizonytalan, hogy ő elindulhat-e, s akkorra gyűjt erőt, mire te indulhatnál az autóddal. És ez így meg percekig, és úgy érzem néha az 5. ilyen embernél, hogy kiszállok, és nem is tudom, mit csinálnék vele a legszívesebben. De még van egy kedvenc, amelyik észre sem veszi, hogy napközben bepakcsolták a lámpákat, vagy nem is tudom, s rohan át a piroson, te meg nyomod a satut, hogy el ne üsd a nyomorultat, de ha mégis összejönne, akkor bár nem te vagy a hibás, de ha van lelkiismereted, él le az életed úgy, hogy lehet meghalt valaki a kerekeid alatt. A kedvencem még a nyugdíjas, aki menni is alig bír, de két zebra csak úgy valahol elindul az úttesten keresztben át a másik oldalra. Csókoltatom az összeset nénit és bácsit, de.... Ja, még egy. Sötétedés után a Városmajoron kivilágítatlanul fut a pali az úttesten, mögötte jön a busz, én szemben vele az másik oldalon. Mi van ha nem veszi észre a busz? Édes istenem...

Kerékpáros - a másik kedvenceim. Már többször írtam róluk. Először is, legyen már olyan kerékpár alattatok, ami meg tud állni, rendesen fel van szerelve. Egy kis emlékeztető http://bodormaria.blogspot.hu/2016/08/a-kerekpar-kotelezo-tartozekai.html A másik, hogy az, hogy kerékpáros vagy, nem jogosít fel arra, hogy azt csinálj amit akarsz, úgy mint ahogy sem a gyalogost, sem az autóvezetőt. Miért nem vezetik már be újra, hogy kerékpáros is járjon KRESZ oktatásra, s vizsgázzon. De a gyalogos is. Annyiszor beszéltük már az ismerősökkel, hogy úgy kellene mint régen, általános iskolában megadni az alapokat. Annyi hülyeséget tanítanak a gyerekeknek, miért nem olyat vesznek be a tantervbe, aminek hasznát is veszik. Emlékszel még, hogy a Tiszaligetben volt valamikor kerékpáros tanpálya. mint ahogy az autósoknak is van a rutinpálya? Ahelyett hogy a lelkület eladnák atyáink a Ligettel inkább figyelnének oda a cseperedő kis törpékre, meg a nagy balfékekre. Szóval, a kerékpáros is érdekes egy faj tud lenni. Teker nyugisan, aztán még gyorsan belehúz körültekintés nélkül mielőtt átgurul a zebrán....

Autósok - legtöbbször az ő táborukhoz tartozom. Nehéz dolog ez, mert megállok én a zebrán, de ne kelljen már lekönyörögni a gyalogost, hanem induljon már meg, mikor áll mind a 4 sáv, és bocsásson meg az, aki menne, ha tehetné, de bevallom, hogy a 3. zebránál töketlenkedésnél után a 4. helyen már eldörmögök egy bocsit, s elsuhanok, mert megesik, és tudom, hogy te sem tartod be mindig a szabályokat. Annyi, de annyi, az autósokat érintő korlátozás lett már bevezetve, hogy sokszor alig lehet haladni, s ha mennél, akkor úgy érzed, vagy egy gyalogos vagy egy kerékpáros direkt, csak hogy bosszantson totyorog ott előtted valahol. Ja, lehet autós is. Ma is. Egyem is meg tatáját, hogy egyirányú utcában, ahol két oldalt autók parkolnak, megy középen öttel, mutogatja anyának, hogy mi micsoda, s te csak lesel, hogy mi van, őt pedig nem érdekli, mert ő nem időre megy, te pedig már el is késtél. Újravizsgáztatnám az összeset bizonyos korhatár felett, hogy tudja, az autó nem bevásárlókocsi, amivel olyan tempóban lehet haladni ahogy tolná, hogy biztonságban tudja magát...

És persze tisztelet minden kivételnek, de biztos vagyok benne, hogy mindannyian voltunk már valamelyik résztvevői a közlekedésnek, akár gyalogosként, vagy kerékpárosként, vagy autósként, s mindannyian szidtuk már a másik vagy harmadik felet, de mindannyian hibáztunk már. Nem is azzal van a baj, ha hibázunk, mert hát emberek vagyunk, hibázhatunk, csak nem mindegy, hogy mekkorát, s milyen szituációban. De kérdem én, nem lenne jobb inkább odafigyelni egy picit jobban? Értem én, hogy mindenki magának akarja az elsőbbséget, én is így vagyok vele. Mikor gyalogos vagyok szidom az autóst, kerékpárral szidom az autóst, autóval meg a gyalogost és a kerékpárost, jobb esetben röhögök rajtuk, vagy csak nézek értetlenül. A nevetés és értetlenül nézés megmaradhatna, de a többit elhagynám szívesen, de nem csak rajtam múlik. Te is kellesz hozzá. Ugye te is szeretnéd, hogy normálisan lehetne közlekedni ebben a városban? Teszünk érte? Próbálunk egy picit jobban figyelni és türelmesebbek lenni? Esetleg elindulni 5 perccel hamarabb, vagy nem idegeskedni, ha elkésünk, vagy megérteni, ha a másik késik? Ugye igen? 

Vigyázzunk egymásra!

Bodor Marcsi