Nézzük a legfontosabb információkat.
Tehát, a KATA adózást választhatja kezdő és már tevékenykedő egyéni vállalkozó, kivéve, ha adószámát a választás előtti 2 éven belül törölte a NAV, vagy felfüggesztette azt. Másik kizáró ok a választott tevékenység lehet, mert ha ez "Saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése", akkor nem lehetsz KATÁS. Eddig rendben vagy? Lehetsz KATÁS? Sajnos, ha kiderül, hogy igazából a tevékenységednek munkaviszony szaga van, akkor felejtsd el ezt az adózási formát. Hogy ez mit jelent? Felsorolok itt pár dolgot, s ha ezek közül legalább kettőre IGEN a válasz, akkor mondhatni no para, s lehetsz KATÁS.
Nézzük:
• a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;
•
a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem adatszolgáltatásra
köteles személytől (a továbbiakban: megrendelő) szerezte;
• a megrendelő nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;
• a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;
• a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a megrendelő bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;
• a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg;
•
a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a
kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében azért nem minősül
főállású kisadózónak, mert heti 36 órás foglalkoztatással járó
munkaviszonyban áll vagy a kisadózó vállalkozáson kívül más
vállalkozásban főállású társas vállalkozónak minősül (ideértve a más
kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózói jogállást is)
feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50
százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a
naptári évben nem állt a fent említett jogviszonyok egyikében sem. A
megrendelőt és az azzal kapcsolt vállalkozási viszonyban álló
személyeket egy személynek kell tekinteni (kapcsolt vállalkozás: a Tao.
tv.39 4. § 23. pontja szerinti vállalkozás).
Na, mennyi IGEN hangzott el? 1? Akkor felejtsd el a KATÁT. 2? Na, az már jó.
Mennyi az annyi havonta? 25 000 vagy 50 000 vagy 75 000 vagy ezek valamelyike + 40% ha a bevételed több mint 12 millió forint. 25 ezer forintot fizetsz havonta, ha nem főállású egyéni vállalkozó vagy, 50 ezer forintot, ha főállású egyéni vállalkozó vagy, 75 ezer forintot, ha azt választod, hogy te magasabb összeget szeretnél fizetni, s ezzel magasabb összegű ellátásra leszel jogosult. A KATA adózónál 12 millió forintban van maximalizálva 2017-ben a bevétel összege, s ha ezt meghaladod, akkor ez e feletti részre + 40% büntiadót kell fizetned a havonta befizetett adókon felül.
Az adót, mindig a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell befizetni a NAV felé, ha van bevételed, ha nincs. Ez egy tételes adó, amit fizetsz ha bejelentkezel alá.
Ha bejelentkezel a KATA alá, a bejelentés olyan végrehajtható okiratnak minősül, amelynek
alapján az adóhatóság az adókötelezettséget a kisadózó vállalkozás
terhére előírja. Tehát, nincs mese, fizetned kell legalább egy havi adót, még ha meg is gondoltad magad.
Tudod mikor nem kell megfizetned a KATÁT? Az után a hónap után nem fizetsz, amely hónap egészében:
- táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban,
gyermekgondozási díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban,
gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesülsz,
- katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona vagy,
- fogvatartott,
- egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltetted,
- a Tbj. szerinti kiegészítő tevékenységet folytatóként
keresőképtelen vagy kivéve, ha a kisadózóként folytatott tevékenységébe
tartozó munkát végez.
DE, a szüneteltetés kivételéve a pénz helyett jelentést kell küldeni, hogy miért nem fizetsz, különben kérik a pénzt. Hiába vagy te táppénzen, gyeden, gyesen, nem küld pl az Egészségpénztár a NAV-nak adatot, hogy figyelj már, ne várd, hogy a Kati KATÁ-t fizessen, mert otthon van a gyerekkel. Nem nem. küldeni valakinek minden hónapra a fizetési esedékességig egy bejelentést, különben már ott is az adószámládon előírva a fizetendő adó, s még egy DE, hogy ilyenkor ne szünetelj, mert akkor meg a biztosítotti jogviszonyod ugrott.
A kiállított számlán a kisadózó
vállalkozásnak kötelező feltüntetnie azt, hogy „Kisadózó”. A megrendelő
kérésére a „Kisadózó” szövegrész idegen nyelven is feltüntethető a
számlán.
Folytatás következik, de addig is várom a kérdéseket.
Bodor Marcsi
Míg vársz rám, olvasgass kicsit a NAV oldalán megjelent tájékoztatóban leírtakból, s várd a következő randevút KATÁ-val, ahol még megtudhatsz pár dolgot.
Az adóalanyiság választását kizáró körülmények:
- Nem választhatja a tételes adót az a vállalkozás, amelynek adószámát az adóhatóság az új adónem választásának bejelentését megelőző két éven belül törölte, vagy ezen időszakban a vállalkozás adószáma jogerősen fel volt függesztve.
- Nem választhatja az adóalanyiságot az a vállalkozás sem, amely az adóalanyiság választásának évében az Önálló vállalkozók tevékenységi jegyzéke, illetve a TEÁOR 2008 szerint 68.20 Saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése besorolású tevékenységből bevételt szerzett.
Az adóalanyiság kezdete, a bejelentés időpontja és módja
Az adóalanyiság kezdete és a bejelentés időpontja már működő adózók esetében
- A már működő adózók esetében az adóalanyiság a feltételek megléte esetén a választás bejelentését követő hónap első napjával jön létre.
- Az adóalanyiság év közben is választható azzal, hogy a választásnak nem akadálya, ha az adóalany az adóévre az Szja tv. szerinti átalányadózást vagy az egyszerűsített vállalkozói adó szerinti adóalanyiságot választott.
Az adóalanyiság kezdete és a bejelentés időpontja kezdő vállalkozások esetében
- A tevékenységét év közben kezdő vállalkozás bejelentését az állami adóhatósághoz való bejelentkezéssel egyidejűleg teljesítheti. Ebben az esetben az adóalanyiság a vállalkozás nyilvántartásba vételének napjával jön létre.
Munkaviszonytól való elhatárolás
Amennyiben a kisadózó vállalkozással kötött szerződés, ügylet a tartalma szerint a kisadózó és harmadik személy közötti munkaviszonyt leplez, akkor az adózási és egyéb jogkövetkezményeket e törvénytől eltérően a munkaviszonyra irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani.
Az adóhatóság ellenőrzési eljárás keretében - az ellenkező bizonyításáig - vélelmezheti, hogy a kisadózó és a kisadózó vállalkozással összefüggésben a 13. § szerinti adatszolgáltatásra köteles adózó között munkaviszony jött létre.
A vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul:
• a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;
• a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem adatszolgáltatásra köteles személytől (a továbbiakban: megrendelő) szerezte;
• a megrendelő nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;
• a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;
• a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a megrendelő bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;
• a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg;
• a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében azért nem minősül főállású kisadózónak, mert heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll vagy a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban főállású társas vállalkozónak minősül (ideértve a más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózói jogállást is) feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt a fent említett jogviszonyok egyikében sem.38
A megrendelőt és az azzal kapcsolt vállalkozási viszonyban álló személyeket egy személynek kell tekinteni (kapcsolt vállalkozás: a Tao. tv.39 4. § 23. pontja szerinti vállalkozás).
Az adó mértéke és annak megfizetése
Tételes adó
A kisadózó vállalkozásnak a főállású kisadózó után havi 50 ezer, a főállásúnak nem minősülő kisadózó után havi 25 ezer forint tételes adót kell fizetnie. Abban az esetben, ha a kisadózó vállalkozás több kisadózót jelent be, akkor a tételes adót minden személy után külön-külön kell megfizetni.
Amennyiben a kisadózó a tárgyhónap bármelyik napján főállású kisadózónak minősül, akkor a fizetendő tételes adó mértéke 50 ezer forint.
Fontos szabály, hogy a bejelentett kisadózók után a bejelentés hatálya alatt megkezdett minden naptári hónapra a tételes adó egészét kell megfizetni.
Ha pedig a kisadózó vállalkozás úgy nyilatkozott, hogy a főállású kisadózó után magasabb összegű tételes adót fizet, akkor az e választás alapján fizetendő adó összege minden megkezdett naptári hónapra 75 ezer forint.
A tételes adót a kisadózó vállalkozásnak a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie.
Az adót minden kisadózó után egyszeresen kell megfizetni még akkor is, ha a társasággal több, párhuzamos jogviszonya áll fenn a kisadózónak.
A 40 százalékos mértékű adó
Amennyiben a kisadózó vállalkozás a naptári év minden hónapjára köteles a tételes adót megfizetni, akkor a vállalkozás bevételének naptári évben elért összegéből a 12 millió forintot meghaladó része után 40 százalékos mértékű adót kell fizetnie.
Abban az esetben, ha a kisadózó vállalkozás nem köteles a naptári év minden hónapjára a tételes adót megfizetni, akkor a 40 százalékos mértékű adót a kisadózó vállalkozásnak a bevétele azon része után kell megfizetnie, amely meghaladja az adófizetési kötelezettséggel érintett hónapok és havi 1 millió forint szorzatát.
Mentesülés az adófizetési kötelezettség alól
Nem kell a 25 ezer, az 50 ezer, valamint a 75 ezer forint tételes adót azon hónapokra vonatkozóan megfizetnie a kisadózó vállalkozásnak a kisadózó után, amely hónap egészében a kisadózó
- táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban,23 gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesül,
- katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
- fogvatartott,
- egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltette,
- a Tbj. szerinti kiegészítő tevékenységet folytatóként keresőképtelen kivéve, ha a kisadózóként folytatott tevékenységébe tartozó munkát végez.
A kisadózó vállalkozás a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig köteles bejelenteni az állami adóhatósághoz, ha a tárgyhónapra vonatkozóan nem kell tételes adót fizetnie.
Nem kell a bejelentést havonta megismételnie a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozónak; ilyen esetben az adóhatóság a kötelezettség módosítását a rendelkezésre álló adatok alapján hivatalból végzi el.
Amennyiben az adófizetési kötelezettség alóli mentesülés oka nem az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése, akkor nem kell megfizetni a kisadózó után a 25 ezer, az 50 ezer, valamint a 75 ezer forint tételes adót azon hónapra vonatkozóan sem, amelyben a mentesítésre okot adó körülmény megszűnik, ha ez az állapot legalább 30 napig fennállt. A 30 nap számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt az időszakot, amelyre vonatkozóan a kisadózó után az adót nem kell megfizetni.
A kisadózót megillető ellátások
1. a főállású kisadózót megillető ellátások
• a főállású kisadózó e jogállásának időtartama alatt biztosítottnak minősül;
• szünetel a főállású kisadózó biztosítása abban a hónapban, amelyben a főállású kisadózó után az adót azért nem kell megfizetni, mert egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti;
• a Tbj.-ben és a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott valamennyi ellátásra jogosultságot szerezhet (nyugdíj, álláskeresési járadék);
• az ellátások számításának alapja havi 90 000 forint;
• abban az esetben, ha a kisadózó vállalkozás magasabb összegű tételes adót fizet a főállású kisadózó után, akkor ezen ellátások számításának alapja 150 000 forint.
2. a főállásúnak nem minősülő kisadózót megillető ellátások
• a főállásúnak nem minősülő kisadózó e jogviszony alapján nem minősül biztosítottnak;
• társadalombiztosítási ellátásra és álláskeresési ellátásra jogosultságot nem szerez.
A kisadózó jövedelme
A kisadózó jövedelmének a kisadózó vállalkozás utolsó,
• megszerzett bevételről tett nyilatkozatában feltüntetett bevételének 60 százaléka;
• több tag esetén annak fejenként egyenlő része,
de mindkét esetben legalább a tételes adófizetési kötelezettséggel érintett hónapok és a havi minimálbér szorzata minősül.
A bejelentés módja
- a tevékenységüket év közben kezdő vállalkozások esetében az adóalanyiság választásával kapcsolatos nyilatkozat adatai elektronikus úton – a járási, fővárosi kerületi hivatalnál (okmányirodánál/kormányablaknál) előterjesztett bejelentéssel érkeznek meg az állami adóhatósághoz;
- a közvetlenül az állami adóhatósághoz bejelentkező, az Szja tv. 3. § 17. pontja szerinti egyéni vállalkozók a ’T101 jelű adatlapot (az egyéni vállalkozói nyilvántartásban nem szereplő, de az Szja tv. 3. § 17. pontja szerint egyéni vállalkozónak minősülő adózók, pl. ügyvéd) használhatják;
- a ’T101E bejelentő lapot a már működő, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában szereplő egyéni vállalkozók nyújtják be;
Az adóalanyiság választásával kapcsolatos nyilatkozatot az adózó a Ket.8 31. § (3) bekezdése alapján a határozat jogerőre emelkedését megelőzően visszavonhatja.
Amennyiben az adózó az adóalanyiság ideje alatt szerez tudomást arról, hogy nem választhatta volna a katát, akkor az adóhatóságtól kell kérnie az adóalanyiság megszüntetését, mely esetben az adóhatóság határozattal törli az adóalanyok közül.
A bejelentendők köre és a bejelentés adattartalma
A bejelentésnek tartalmaznia kell a kisadózó(k) nevét, címét, adóazonosító jelét és társadalombiztosítási azonosító jelét. Kisadózó lehet a tételes adót jogszerűen választó egyéni vállalkozó esetében maga az egyéni vállalkozó.
A bejelentésben nyilatkozni kell arról is, hogy a kisadózó főállású kisadózónak minősül-e, a biztosítása a kisadózókénti bejelentéssel jön-e létre, valamint nyilatkozni lehet arról is, ha a kisadózó vállalkozás a főállású kisadózó után magasabb összegű tételes adó megfizetését választja.
A főállású és a nem főállású kisadózó közötti különbségtétel azért lényeges, mivel a fizetendő tételes adó nagysága a bejelentett kisadózók számától és attól függ, hogy a kisadózó főállású-e vagy sem. A főállásúként bejelentett kisadózó biztosítottnak minősül.
Főállású kisadózó: az a kisadózó, aki a tárgyhó bármely napján nem felel meg az alábbi feltételek valamelyikének:
a) legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll azzal, hogy a heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani,
b) a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül,
c) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján külföldön biztosított személynek minősül,
d) a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján más államban biztosítottnak minősül,
e) olyan magánszemély, aki 2011. december 31-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított – I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32-33. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül, vagy
f) rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű,
g) a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban nem kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak vagy társas vállalkozónak minősül, ideértve a más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózói jogállást is,
h) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban áll.
A Tbj. 4. § e) pontja értelmében az az egyéni, illetve társas vállalkozó minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak, aki a vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytatja, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
Saját jogú nyugdíjas pedig az a természetes személy, aki
1. a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával a Tbj. 14. § (3) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott saját jogú nyugellátásban (öregségi nyugdíjban és rehabilitációs járadékban), a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól egyházi, felekezeti nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül;
2. a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül.
Az egyéni vagy társas vállalkozó Tbj. 4. § e) pont szerinti jogállását nem érinti, ha az 1-2. alpontokban említett nyugdíj folyósítása szünetel.
(A saját jogú nyugdíjas fogalmába a korhatár előtti ellátásban és a szolgálati járandóságban részesülő személyek nem tartoznak bele.)
A fentiekre tekintettel például az az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató nő, akinek 40 év jogosultsági idő alapján állapították meg az öregségi nyugdíját, kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak minősül, vagyis nem tekinthető főállású kisadózónak.
A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján külföldön biztosított személynek azok az EGT-államokban foglalkoztatott, külföldön tehát ellátásra jogosult személyek minősülnek, akik A1-es igazolással rendelkeznek.
