A zeller

A zeller 

Gyermekként nem szerettem a zellert. A levesben puhára megfőzve, számomra a többi zöldséggel együtt ehetetlen volt. A burgonya és a borsó, azok igen, finomak voltak. Talán még a sárgarépát is megettem, de a zellert, a karalábét, a kelbimbót, hagymát, zöldséget, paprikát ki sem szedtem, vagy ha a tányéromba került, félrelöktem, vagy már pakoltam is át másnak. Finoman szólva, nem volt értékelhető számomra amit az ízük, állaguk nyújtott. Aztán ahogy telnek az évek, változik az ízlésünk. A levesben a krumpli mellett a répa is kedvenc lett, s most már a többiekkel sem bánok mostohán ha a merőkanálba kerülnek, de van ezeknek számomra jobb hasznosítási módjuk is mint a levesben darabokban megfőzni, de erről majd később receptek formájában.

Jómagam még év elején kezdtem jobban érdeklődni a zeller iránt, amikor veseproblémák miatt a szervezetem jóval több vizet tartott vissza. A friss zöldség- és gyümölcslevek egyik igen finom alapanyaga volt, nem beszélve azokról a tulajdonságairól, amikről lentebb olvashattok, mint például vizelethajtás, gyulladáscsökkentés.

Nézzük hát, miket írnak a zellerfélékről

A zellerfélék az ernyősvirágzatúak  rendjének egy családja.

Csaknem valamennyien lágyszárúak; többségük az északi flórabirodalomban, azaz az északi félteke mérsékelt övi területein terjedt el. Gyakran nőnek sztyeppéken, réteken, mocsarakban és erdőkben.

Száruk tömött csomókra és üres szártagokra tagolódik. Leveleik szórtan állnak, a legtöbbször összetettek és tagoltak. Szárukat kiszélesedő, hüvelyszerű levélalap veszi körül. Összetett ernyővirágzatuk ernyőből és ernyőcskékből áll. Ezek támasztólevelei a gallér-, illetve a gallérkalevelek. A nemzetségeket, fajokat gyakran a változatos felépítésű részterméskék alapján határozhatjuk meg. Bordás termésfalaikban skizogén eredetű olajjáratok alakulnak ki, emiatt sok fajuk értékes fűszer- vagy gyógynövény:

• ánizs,
• angelikafű,
• édeskömény,
• kapor,
• koriander,
• lestyán,
• petrezselyem,
• zeller,

Ismert gyomnövények is tartoznak ide:

• foltos bürök vagy bürök,
• ördögszekér,
• murok.

Néhány fajuk mérgező alkaloidokat termel.

A zeller a zellerfélék családjába tartozó (népies neve téves, német olvasatban: celler, ui. németül: Sellerie) gyógy- és fűszernövény.

Világszerte három változata terjedt el, Magyarországon a gumós változatot termelik. Hazánkban a reneszánszban vált konyhakerti növénnyé. A halványított (termesztése közben árnyékolják) vagy szárzeller és metélő zeller levélnyelében 30–50 mg/100g C-vitamint is tartalmaz, míg a gumós változat csak elenyésző mennyiséget. Ennek levele és gumója adja az illatos, aromás, édeskésen fanyar ízű fűszert. Kiváló idegerősítő és nemihormon-képző hatása van. Jelentős a mész- és foszfortartalma, de inkább ízanyagai teszik közkedveltté. Fogyókúrás hatása is számottevő.

A zeller - a petrezselyemmel együtt - azon népi gyógy- és fűszernövények közé tartozik, amelyek erős vízhajtó hatásúak. A népi gyógyászat szerint még arra is képes, hogy a vesehomokot kihajtsa.
A zeller nagy értéke a sok szerves nátrium, de megtalálható benne még a kalcium,  a vas, a magnézium, a kálium és néhány nyomelem is. A levele tartalmaz illóolajat (limonént, szelinént, alkil-ftalidokat), furokumarinokat és flavonoidokat is.

A zeller serkentőleg hat a veseműködésre. Emésztési panaszok, étvágytalanság esetén is gyakran alkalmazzák. A növény hatóanyagai révén erősíti az immunrendszert.

Felhasználható nyersen salátákhoz, jól fűszerezi a főzelékeket, mártásokat, hús- és tojásételeket, de a diétás étkeztetésben is fontos szerepe lehet. Csökkenti a vér cukorszintjét. A zellermag görcs ellen is kiváló, , gyulladás és vérnyomás csökkentő hatása is van. A görögök már az ókorban fogyasztották gyógyító erejéért, és ezernyi jó tulajdonsággal ruházták föl. Széles körben elterjedt az a hit is, hogy a zeller nemivágy-serkentőként hatásos, de ez klinikailag nem bizonyított. Az atlétikai versenyek győzteseit virágcsokor helyett néhány zellerlevéllel jutalmazták. A rómaiak vértisztító növényként tisztelték, talán ez lehet a magyarázata, hogy zellerből font koszorút hordtak a nyakukban a másnaposságtól tartó férfiak. A középkorban olasz földművesek termeszteni kezdték azt a zeller fajtát, amely vadon növő ún. hegyi zellerként volt ismert. A mai ismert nagy, húsos, lédús, egyenes szárú zeller csak a késői XVIII. században alakult ki, de az európai konyhákban csak a XIX. században vált igazán ismertté, miután Németországban jelentős nemesítésen esett át. Az Egyesült Államokban a zellert kenyérre kenhető formában és mártásokban étvágygerjesztőnek használják.

A zellersó (őrölt zellerlevél és só keveréke) grillsültek fűszerezésére alkalmas. Szárított, őrölt állapotában jól zárható edényben kell tartani, így kiváló levesízesítő, vagy a zellerkrémleves alapjául szolgálhat.

Fontos: vesebetegek diétájában nem ajánlott az alkalmazása!

A szárzeller, angol zeller, rúdzeller, vagy halványított zeller (Apium graveolens var. dulce, tévesen halványítónak is titulálják, holott semmit sem halványít; sőt azt kell - termesztése során - halványítani) gumója kicsi és tele van gyökérrel, ezért étkezési célokra nem alkalmas. Levelei 30–40 cm hosszúra is megnőnek, a levélnyél 3–4 cm széles, ezt a húsos levélnyelet – árnyékolással (földdel feltöltik, mint a spárgát) halványítva – salátának használják, vagy összeturmixolva leves, koktél készülhet belőle. Magas B1-, és B2-vitamin tartalma mellett kevés C-vitamint tartalmaz.

A metélő zeller (Apium graveolens var. silvestris forma secalinum) lombja ásványi sókban és éterikus olajokban egyaránt gazdag. Külsőre eltér a másik két zellertől, de aki gumós vagy halványított zellert termeszt, annak az a levélszükségletét is biztosítja.

A zellergumóban lehetnek szivacsos részek, de ettől még fogyasztható. Van, aki a szivacsos részt kidobja, de nyugodtan fel lehet használni. Ha a piacon vásárolunk zellert, érdemes megvizsgálni, hogy a levelek és a szár frissek-e, és kicsit nyomkodjuk meg, így hamar észrevehetjük, ha gond van vele. Ha nyomásra puha, akkor vagy szivacsos a belseje, vagy rothadt, ugyanis a zeller hajlamos a rothadásra, különösen, ha nem megfelelően tárolják. Ősszel, ha felszedik a zellert, érdemes hűvös helyen, például pincében tárolni. Akinek nincs alkalmas tároló helyisége, az a mélyhűtőben is tarthatja szépen meghámozva és felszeletelve.

Tápértékadatok

Mennyiség / 100 g

Kalória (kcal) 16
Lipidek 0,2 g
Koleszterin 0 mg
Nátrium 80 mg
Kálium 260 mg
Szénhidrát 3 g
Rost 1,6 g
Cukor 1,8 g
Fehérje 0,7 g

A-vitamin	449 IU	Kalcium	40 mg
Vas	0,2 mg	D-vitamin	0 IU
B6-vitamin	0,1 mg	B12-vitamin	0 µg
Magnézium	11 mg

Azt gondolom, igazán figyelemre méltó növény, s bár évekkel ezelőtt még gondolati síkon is borzasztott hogy fogyasztanom kell, most úgy döntöttem, jóváteszem minden múltbéli negatív megnyilvánulásomat azzal, hogy vele kezdem a blogolásom.

Irány a piac, zöldséges, kisbolt, nagybolt, vegyünk legalább egy fej zellert, s készítsünk belőle valami finomat! Holnap megírom első zellerkrémlevesem elkészítését.

Marcsika