Horgas Eszter és Falusi Mariann Föld hangjai koncert

Közreműködött a ClassJazz Band

Egy igazi kis Mikulás ajándék magunknak Szilvivel ez a koncert.

Még a nyáron voltunk Martfűn azt hiszem városnapon, s fellépett a Pa-dö-dö. Soha nem voltam nagy rajongójuk. Meghallgattam anno ami tetszett vagy épp ment a rádióban, de meg nem fordult volna a fejemben, hogy elmenjek egy koncertjükre. Azért az soha nem volt kérdés, hogy valóban igen jó hanggal van megáldva mindkét énekesnő a zenekarban. Aztán augusztusban -miután a móka kedvéért átmentünk barátokkal az említett városnapra – nagy meglepetés ért. Egy lendületes, a közönséget magával ragadó, éneklésre csábító koncertet adott a zenekar, mindezt úgy, hogy Lang Györgyi mindezt tolószékben ülve csinálta végig. Nagyon kellemesen csalódtam, s mikor meghallottam először, hogy Falusi Mariannal együtt koncertkörútra indult Horgas Eszter, úgy éreztem, mennem kell, s meg kell hallgatnom. Igazán jó döntés volt.

Fantasztikus, zseniális, és hasonló szavakkal tudnám jellemezni a fuvolaművésznő, az énekesnő és a kísérő zenekar előadását. Látszott és hallatszott, hogy mindenki szívből zenél, énekel. Még nem voltam fuvola koncerten, nem tudom önmagában milyen élményt nyújt, de ebben a felépítésben, hogy hol a fuvola szólalt meg, hol az ének szólt, s ez keveredett azzal, mikor mindkettőt egyszerre élvezhettük, lenyűgözött. A ,,banda,, nem egyszer jammelt, ami még élvezetesebbé tette számomra az estet. Ahogy a gitáros hátrasandított a dobosra, összemosolyogtak, majd hol az egyik, hol a másik pengette erősebben a húrokat, vagy ütötte a dobokat, leírhatatlan. Az esőerdők hangjai nemcsak mosolyt csaltak arcom, de még kacagásra is késztettek, ahogy a zenekar tagjai igen változatos módon próbálták megszólaltatni az állatokat. A háttérben a kivetítőn is követni lehetett, hogy épp melyik földrész zenéje szólalt meg, ez  még több élményt nyújtott a szemeknek.

Sajnálom. Hogy mit? Azt, hogy szinte egy pillantás alatt véget ért az előadás. Észre sem vette az ember, hogy elrepült az idő. S mit sajnálok még? Azt, hogy Szolnokon mentünk el meghallgatni ezt a remek produkciót. Nem is, ez nem jó megfogalmazás, nem a hellyel volt itt a gond, hanem azzal, hogy körülbelül félházas volt. Ilyenkor szokott eszembe jutni az, hogy mindig panaszkodnak az emberek, hogy nincs program. Ha van program, akkor pedig nem biztos, hogy mennek, de azért panaszkodnak tovább. Többször előfordult már velem is az, hogy szóltam ismerősöknek, hogy menjünk, majd mikor már nem lehetett jegyet kapni, vagy már túl túl voltunk az időponton jutott eszükbe, hogy menni kellene, majd ismét sajnálkozás, hogy ó de kár, hogy lemaradt az eseményről. Nem értem én ezt emberek, de nem is kell mindent érteni. El lehet menni egyedül is bárhova. Azért örülök, hogy ez most nem így volt, hanem Szilvike is jött, s úgy gondolom, legalább akkora élményt nyújtott neki is az este, mint nekem J

Köszönöm, hogy ott lehettem!

Marcsika