2016-11-01

A kerékpározás nem évszakhoz kötött

Mint ahogyan vasárnap, a mai nap is kerékpározással indult, de ez még jobb volt. Ma még szebb volt minden. Ragyogó az időjárás, nem fúj a szél, gyönyörű, ahogy a fák aranyló levelei között a nap sugarai rádkacsintanak, és csak tekersz, tekersz, nincs agyalás, nincs semmi, csak te, a jó levegő, a kikapcsolódás... Akik mára tették a halottaik meglátogatást, igazán jó napot választottak, mert ebben az időben a temetők is teljesen más arcukat mutatják, ahogy pedig majd esteledik, s a mécsesek fényei szikrázó táncukat járják, varázslatos. 

Na de vissza a kerekezéshez. Ma 17 km jött össze. Le a Tiszaliget végéig, visszafelé körbe a csónakázó tó körül, ahol a hápik vígan uszikálnak télen-nyáron,


keresztül a Tiszavirág hídon, ahol sikerült lefotózni ezt a rózsaszín sapkás őrült nőt. Óvakodj, ha látod, veszedelmes alak hahaha. Át a városon ki a Széchenyire a Nefagig, majd visszafelé végig a Zagyva parton.
Az összes többi sporteszközhöz hasonlóan a kerékpárnak is tökéletesen kell illeszkednie a tulajdonosához. A kerékpárválasztás hosszú időre befolyásolja az egészséges életüket, és amilyen előnyt jelenthet a mozgás, olyan nagy egészségügyi kockázatokat is magában rejt, ha nem jól választjuk ki az eszközt.

 
 
Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/2326/kerekparozas-es-egeszseg

Aranyér és gerincsérv esetén nem ajánlott a kerékpározás, de ezeket leszámítva nem találtam ellenjavallatot, de itt egy cikk arról, hogy mit mond az orvos a helyes kerékpárválasztásról:


Úgy érzem, én jól választottam. Neked is merem ajánlani az üzletet ahonnan én szereztem be a saját kétkerekűmet:


 


A kerékpározás ellenjavallt akkor, ha aranyerünk, vagy gerincsérvünk van. Az aranyeret maga a bicikli is előhozhatja, így fontos, hogy olyan ülést válasszunk, amely puha, és lehetőleg gél jellegű anyaggal van töltve. A gerincsérvet súlyosbíthatja a görnyedés, így ha mindenképpen (kerék)párosítani akarjuk ezt a kórképet a biciklivel, akkor vegyünk "chopper" bicajt, azaz valami olyat amin egyenes derékkal is tudunk ülni. A választáskor a gyerekekhez hasonlóan fontos, hogy a váz felsőcsöve az ágyékunk alatt legyen, de a távolság a felnőttek esetében nagyobb a testarányoknak megfelelően, az az optimális, ha a cső 5 centivel van lejjebb. Egy átlagos testméretű 180 centis felnőttnek általában a 17, vagy a 18 collos váz megfelelő. Mountain bike esetében kisebb, országúti bicikli esetében nagyobb váz optimális. A teljes talpnak a felnőtteknél nem kell feltétlenül leérnie a földre, itt az optimális ülésmagasságot kétféleképpen határozhatjuk meg: az egyik az, ha a csípőnk magasságához igazítjuk, a másik pedig az, ha felülünk a kerékpárra, a pedálra helyezzük a talpunk elülső részét, vagyis az elülső talppárnánkat (egyéként is ezzel kell nyomni a pedált, a "telitalpas tekerés" nem célravezető!), és úgy állítjuk be az ülést, hogy a hajtókar legalsó helyzetében a lábunk nyújtott legyen, a talpfejünk pedig vízszintesen álljon. A teleszkópok jóbarátok, azonban az olcsó, csillapítás nélküli változatok csak elnyelik a tekerésünk energiáját, és terepen sem érnek semmit, ezeknél egy hagyományos merev váz-villa kombináció ezerszer jobb. A váz hosszúsága is kulcsfontosságú, ha hosszú, akkor feláldozzuk a fordulékonyságot, ha túl rövig, akkor a bicaj ideges, nehezen kontrollálható lesz. Azt, hogy mennyire fekszünk, avagy görnyedünk a biciklin a váz hosszúsága mellett az ülés beállítása, és a stucni (ez az az alkatrész, ami összeköti a fejcsapágyat a kormánycsővel) hossza is befolyásolja. Az ülés előre-hátra csúsztatásával azonban vigyázzunk, ha túlságosan elöl van, akkor már nem optimális az üléspozíció ahhoz, hogy hatékonyan tekerjünk, ha túl hátul van, akkor pedig olyan nagy erőkar áll elő, amely egy nagyobb bukkanónál el tudja hajlítani a nyeregcsövet is.

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/8675/hogyanvasaroljon-kerekpart----orvosi-tanacsok
http://bodormaria.blogspot.hu/search/label/Sporteszk%C3%B6z%C3%B6k


Ha még gondolod, olvasgass a kerékpározásról egy kicsit, s jövő hét végén, ha jó idő lesz, találkozunk valahol út közben:

Biciklizés a gyógytornász tanácsai alapján
A biciklizés sokak szerint az egyik legkiválóbb sport és szabadidős tevékenység. Az amatőr szintű kerékpározás során - egyéb sportokhoz képest - az ember kevésbé van kitéve a túlzott megerőltetés veszélyének. Hogyan vigyázhatunk testünkre, főleg ízületeinkre? A gyógytornász tanácsai.
Az izmokról
Ősszel sokan indulnak hosszabb-rövidebb hétvégi kerékpártúrákra. A kerékpárutak a legtöbbször gyönyörű, lelket is gyógyító zöld környezetben kanyarognak, így az itt eltöltött idő nemcsak mozgászervrendszerünkre, hanem idegrendszerünkre is pozitív, nyugtató hatást gyakorol.

Biciklizés közben testünk akkor működik a legjobb hatásfokkal, ha az erőkifejtés és az annak során "elégetett" oxigén mennyiség egyensúlyban van. Ha túl nagy az iram, kifullad az ember, és az izmokban salakanyagok halmozódnak fel (pl. tejsav), ami izomlázat vagy görcsöt okozhat.

Biciklizés során leginkább az alsó végtagot dolgoztatjuk meg. Főként a combizomzatra, a farizmokra és a lábszárizmokra hatunk. Az, hogy melyiket hogyan terheljük, függ a terepviszonyoktól, a kerékpár típusától és beállításaitól, és persze attól, hogy milyen intenzitással tekerünk. A comb elülső és hátsó izmai egymással összhangban dolgoznak, így hajtják a pedált. A láb kinyújtásakor a pedál lenyomását a combfeszítő izmok végzik. Ezután a combhajlítók húzódnak össze, ezzel felemelik a lábat és - amennyiben a láb rögzítve van a pedálhoz speciális klipsszel, illetve kerékpáros pedál és cipő használatakor - a pedált is felfelé húzzuk. Emelkedőn fölfelé haladva a farizmok, sík terepen a combizmok dolgoznak erőteljesebben. Elöltekerős biciklin (ahol szinte hanyattfekszik az ember) szintén a farizmok munkája nagyobb.

Ha kiemelkedünk a nyeregből, a combizmainkra hárul nagyobb munka. Ha a nyereg túl magas, az elülső (combfeszítő) izom túlságosan megnyúlik, ha alacsonyabb a kelleténél (lásd a bicikliző serdülőket) a hátulsó combizmoknak kell túl erősen összehúzódniuk. Mindkét eset túlterhelést okozhat.

Kisebb mértékben ugyan, de kerékpározás során a felsőtest izmai is igénybe vannak véve, a kormányzás, feszítés és a test tartása során. A karizomzatot leginkább terepbiciklizésnél vesszük igénybe, amikor bizonyos mozdulatoknál a test súlypontját előrehelyezzük: ekkor néhány pillanatig a karokra helyeződik a test súlya.

Az ízületekről
Ha a gerinccsigolyákat nézzük, mindenképpen előnyösebbek azok a biciklik (az úgynevezett túrakerékpár), amelyeken egyenesen, "kihúzott" gerinccel tudunk ülni. A hegyi és országúti kerékpározásnál más a helyzet, ezeknél egészen más szempontok szerint vannak a beállítások. Visszatérve a hobbikerékpározásra, a túl mély, üléstől távol eső kormánytól "görnyedünk". Ez pedig derék és hátproblémákat okozhat (vagy súlyosbíthatja a már meglévőket). Ráadásul a domború tartásból adódóan a fejünket jobban meg kell emelni, ezáltal a vállöv izmait és a nyakunkat is nagyobb igénybevételnek tesszük ki. Szakemberek éppen ezért ajánlják a kormány megemelését, vagy ún. "szarv" felhelyezését a kormányra, ha az túl alacsonyan van. Amikor a szarvra helyezzük a karunkat, laza marad a hát, a hasfal, a kar és a kéz. A kormány alsó végét fogva mindennek az ellenkezője az igaz, de hegymenetben így könnyebb pedálozni.

Nem árt azt sem figyelembe venni, hogy az egyenes háttal való tekerés kitágítja a mellkast, így könnyíti a légzést, stabilizálja a szívverés ritmusát. Jó, ha a kormányszarv legalább olyan széles, mint a vállunk. A nagyobb szélesség is elősegíti a könnyebb légzést.

Ha a már fent említett "emelt" kormányunk van, vállunk és csuklónk nincs túlságosan nagy igénybevételnek kitéve. Legjobb, ha nincs kinyújtva a kar - a behajlított könyök segít a rázkódások tompításában. Leginkább hegyi-kerékpározásnál fontos a teleszkóp, amely egyéb funkcióin túl tompítja a csuklóra, vállra áttevődő rezgéseket, ütéseket.

Külön a térdízületről
A térdünkkel legyünk óvatosak. A tekerés ugyan segíti a térdízület üregében található folyadékkal (ízületi nedv) az ízület "kenését", de a helytelen biciklizéssel rengeteg problémát okozhatunk.

Fontos az ülés magassága. Legjobb, ha a nyerget olyan magasra helyezzük, hogy amikor ráülünk, a térd a pedál legalsó pozíciójában éppen egy picit be legyen hajlítva. Ha túl alacsonyan van az ülés, az a térdízületet, de főképp a térdkalács porcfelszínét terheli fokozottan. Érdekes adat, hogy percenként 80-as pedálfordulatnál a térd óránként 4800-szor hajlik be és nyúlik ki. Túlerőltetést okozhat, ha a térd kikerül a függőleges síkból (főleg kifele szokták helytelenül fordítani a térdet), vagy ha a pedál elcsavarja a lábfejet a térdhez viszonyított természetes helyzetéből.

A térdkalácsról nem árt tudni, hogy emelkedőn, ha túl nagy a fordulatszám, a kelleténél jobban ráfeszül az ízületre, és ez is okozhat porcproblémákat. Ilyenkor váltsunk könnyebb fokozatra.

Gyermek a biciklisülésben
A gyermeket akkor lehet biciklibe ültetni, ha már felült, és stabilan tartja a fejét, azaz körülbelül 10 hónapos kortól. Az ülések általában 4 éves korig jók, de elsősorban a gyermek súlyát kell szem előtt tartani: ha 16-18 kg fölött van, már nem stabil az ülés. Legjobbak az egyetlen darabból álló, masszív ülések, melyekhez tartozik lábtartó, biztonsági öv, fejtámasz és kapaszkodó is. Vázra szerelhető legyen az ülés, ne csomagtartóra, így rugalmasabb, nem terheli a gerincet és stabilabb is. Az ülés akkor biztonságos, ha a mi ülésünk mögé szereljük. Természetesen a bukósisakról sem szabad soha megfeledkezni.

Mivel a városban kisebb távokat, és azokat is leginkább sík terepen teszünk meg, a kockázatot leginkább a bemelegítés nélküli hirtelen megerőltetés és a balesetek jelentik. A nagyobb, több tíz kilométeres utakra viszont fel kell készítenünk szervezetünket. Ha betartjuk a fokozatosság elvét, megelőzhetjük, illetve csökkenthetjük a túlterhelés kockázatát. Nagyobb túrák előtt készüljünk fel szobakerékpározással, vagy kisebb távok megtételével. Közvetlenül a túra előtt melegítsük be izmainkat. A táv végén pedig alaposan nyújtsuk át az egyes izomcsoportokat (különösen a nagy igénybevételnek kitett combizmainkat).

És végül: ne felejtsünk el védőfelszerelést venni! A bukósisak ma már elengedhetetlen, de ajánlott a térd- és a könyökvédő, valamint a szemüveg is. Este, illetve rossz látási viszonyok között pedig alapvető fontosságú a kivilágítás, elöl és hátul is.


Miért is jó a kerékpározás?

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/2326/kerekparozas-es-egeszseg

Jó egészséget!

Bodor Marcsi
Miért is jó a kerékpározás?

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/2326/kerekparozas-es-egeszseg
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)