Volt itt szó annyi mindenről a 4 napos pihenő alatt, hogy jó lenne ide elmenni, és oda is, aztán végül tegnap valahogy Gyula lett a célpont. Hátsó szándékom volt felkeresni a cukrászdát ahol kézműves csokoládékat készítenek, de végül ez számomra teljesen érthetetlen okból kiment a fejemből. Hát sírni tudtam volna, mert már úgy vágytam a kedvenc kis bonbonkámra, de ígérem visszamegyek, aztán bemutatom a cukrászdát és a finomságait.
Gyulán tehát rengeteg program vár rád, ha ide látogatsz el. Mivel elég későn érkeztünk, a vár bejárása lett a terv.
E rövid ismertető elolvasása után kezdődhetett a vár meghódítása.
A környék nagyon szép. A vár mellett a csónakázótó, szemben az Almássy-kastély s a Várfürdő, a környéken éttermek, s számos hely, ahol megszállhatsz.
A vár szerintem az ország jobb állapotban lévő várai közé tartozik, s igen kellemes volt a légkör benn még a kicsit csípős időben is.
Belépőjegyet vehetsz csak a várba, de kombinált jeggyel még több látnivalóhoz kapsz szabad utat.
A vár földszinti és emeleti részből áll, ezeken kívül csigalépcsőn feljuthatsz még két szintre, ahonnan csodás kilátás tárulhat eléd.
A kovácsműhelyben bepillantást nyerhetsz és ősi szakmába, ahol egy bácsikától szerencsepatkót is vásárolhatsz, s még a neved is beleütik.
Az éléstár tetszett a legjobban, ami szerintem a konyha is lehetett ezzel a hatalmas kemencével. Itt aztán csoda finom dolgok készülhettek. Cipók, kalácsok, madárkák és kisebb nagyobb lábas jószágok egészben, darabokban, isteni lehetett a fatüzelésű kemencéből kivéve.
A legtöbb helyet a börtön foglalta el. Hát annyi minden volt itt ezzel kapcsolatban a helyenként már-már mókás megszégyenítéstől kezdve a verésen és csonkítás keresztül a halálbüntetés számos módjáig, hogy valami hihetetlen. Ezek miatt nem élnék ebben a korban.
Az, hogy ha bebizonyosodott valakiről, ha nem, hogy tényleg bűnös-e s ezt követően akár igazságtalanul is válogatott kínzásoknak vetették alá, hát, biztos nem viselte volna el az igazságérzetem. Na, az boszorkányosdi, meg ördöggel cimborálás végképp felfoghatatlan számomra, hogy ezeket hogyan is bizonyították be. Haha, a Gyalog Galopp jutott eszembe.
Ez azért komolyabb ennél, ugye?
Haladjunk tovább a török részleg felé, ahol Szolnokról is találhatunk említést,
és egy gyönyörű komódot is, amit legszívesebben hazahoztam volna. Ugye mennyiféleképp lehet nézelődni egy várban?
Ezt a páncélt nézegetve megállapításra került, hogy a férfiaknak hosszú, vékony lábuk és sörhasuk volt.
A lovagteremnél azt éreztem, hogy ez már kicsit túl modern.
A várúrnői részleg tetszett a legjobban az éléstár után, de ezen nem csodálkozom, ez volt a legcsajosabb :-)
S még egy utolsó pillantás a toronyból a városra ahogy már a nap szinte teljesen lenyugodott.
Itt még olvasgathatsz:
Bodor Marcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése