Te irigy vagy? Nem? Az jó. Vagy mégis? Mire vagy irigy? Mit irigyelsz másoktól? Attól, hogy irigy vagy, attól neked is jobb? Szerintem attól neked nem lesz se jobb, se több, se semmi. Akkor miért vagy irigy? Egyszerűen csak azért, mert sajnálod másoktól azt, ami neked nincs, vagy van, csak még többet szeretnél, vagy azt sajnálod másoktól ami benned nincs meg, vagy mit? Meg tudod fogalmazni?
Nem olyan régen közzétettem egy
levelet, s megköszöntem irigyeimnek, hogy vannak, hisz nélkületek nem tartanék itt. S hogy ezt most miért írom? Mert ha ezek az emberek is tovább olvassák még pár napig írásaimat, akkor a penész fogja megenni őket nem csak a sárga irigység, s ezzel is nekik szerzek örömet, hisz megadom nekik az érzést, amit szeretnek. Vagy lehet nem szeretnek irigynek lenni? Akkor le kell küzdeni, eldobni ezt a tulajdonságot.
Igazán érdekes, ahogy egyes emberek hozzám állnak, főleg mióta írogatom a kis blogomat. Azt gondolom nekik előtte is volt egy teljesen fals képük, most aztán pedig végképp mást gondol a többség rólam, mint ami a valóság. Ez néha érdekel, néha nem, néha bosszant, néha nem, van, hogy rosszul esik, van, hogy nem. Egy biztos, több emberről megváltozott a véleményem. Csalódtam így is, úgy is. De hát, ilyen ez az élet. Mindenkivel megesik, hogy rá kell jönnie, az emberek ahogy érkeztek az életébe, úgy távozhatnak is, s jobb ez így, még ha fáj is egy ideig, de majd elmúlik. Mert minden elmúlik.
Ami biztos, hogy az irigység állandó. Lehet nem mindenkiben marad meg örökre, de olyan soha nem lesz, hogy ne lenne irigy ember.
Sokszor olyan szívesen megosztanám bárkivel a gondjaimat, bajaimat, a problémáimat, mert olyan jól esne, de nem mindig megy, pedig azért is jó lenne, hogy ne higyjék már, hogy nekem mennyire jó, de igazából úgy vagyok vele, hogy mivel úgyis csak az ostoba, buta emberek gondolják, hogy nekem milyen könnyű, csak mert nem sírok, rívok, hanem próbálok mindig pozitív lenni, mosolyogni, segíteni, ezért úgy vagyok vele, hogy velük kapcsolatban még arra sem veszem a fáradtságot, hogy engedjem, hogy megismerjenek egy hangyafaszányit is. Minek. Ezek mind önző emberek, soha nem fogja érdekelni őket, hogy igazából ki vagyok, mi vagyok. Hát, hulljon a férgese. Úgy néz ki, folytatódik a nagytakarítás.
Mit is mondhatnék? Szorgalmas vagyok, tele álmokkal, vágyakkal, célokkal, amikért teszek is, és el is érem azokat mind szép sorban. Próbálgatom a lehetőségeket, aztán van ami bejön, van, ami nem. Szeretem az életem, mert bár vannak nehézségek, néha több mint amit bírni lehet ép ésszel, de vallom, hogy ami nem öl meg, az erősít.
Középiskola után jól megfontolt szándékkal nem mentem továbbtanulni, inkább maradtam a suliban, s elkezdtem diákként dolgozni egyszerre több helyen is. Dolgoztam pizzériában, takarítottam családi házat, majd a + 2 év ifjúsági tagozat után fordult a helyzet, és munka mellett tanultam, nem iskola mellett dolgoztam. Van pár bizonyítvány a szekrényben, s a mérlegképes után lett diploma, majd adótanácsadó végzettségem, aztán hobbiból kezdtem nyelvet tanulni, mert jól jön az utazásokhoz. Most is hobbiból tanulok. Szeretek tanulni, fejlődni. Az sem okozott problémát, amikor 1 évig szinte minden nap dolgoztam reggeltől estig, mert tudtam, van miért. A legjobb az, hogy teljesen igaz, hogy a munka után édes a pihenés, mert hála volt szerencsém sok helyre eljutni, de hát meg is érdemeltem mind.
A magánélet? Nem egyszerű a férfinak, ha a nő magabiztos, tudja mit akar, tesz is érte, főleg, ha teljesen más a habitusa, netán a különbség kettejük között zavaró számára, vagy egyszerűen nem ugyanabban az életciklusban vannak.
Többször éreztem úgy magam, mint a kabalapasi, mert hát hiába vártam a csodát, végül el kellett köszönni, s milyen érdekes, hogy azt láttam, az utánam következőnél már mindent tudott úgy csinálni, mint ahogy azt én szerettem volna. Tényleg, miért van ez, hogy küzdesz egy pasiért, de hiába, egyszerűen nem alakul sehova a történet, aztán jön az utód, s ott igen, ott már megy. Van rá egy elméletem. Választ egy kevésbé magabiztos, kevésbé céltudatos, kevésbé erős nőt, mert ő maga, a férfi nem elég magabiztos, céltudatos, erős ahhoz, hogy igazi férfi legyen, akire egy ilyen nő fel tud nézni, akinek támasza lehet. Nem tudja, nem meri, nem akarja felvállalni ezt. Kényelmesebb a könnyebb utat választani. Szerintem van pár hasonló cipőben járó ismerős körülöttem, pedig ha tudnák a férfiak, hogy egyszerűbb ez mint gondolnák...
Sokszor nehéz volt, hogy bármennyire is azt éreztem mennyire szeretnék gyereket, nem úgy alakult, s mikor hallgattam az extől az aktuális nőről szóló beszámolót, hogy igazából semmi nem jó, de valamiért mégis egyszer csak jött a bébi..., meg azok akiknek otthon az asszony, de kiszabadul, s gondolja de rád érne, s rádcsörög.... mi van? Még azok is, akikről soha nem gondoltad volna. Hát tényleg ilyenek? Felnőni, férfinak lenni, társnak lenni, hűnek lenni, igaznak lenni, támasznak lenni....apának lenni együtt nem megy? De, van akinek igen. Legbelül azt érzem, hogy családot szeretnék, nem gyereket, de nem foggal, körömmel, hanem örömmel. Ugye érted a különbséget? Én már igen. Hosszú ideig tartott míg megtanultam, de már értem, tudom, s még hiszem, hogy ez így is lesz, s mikor eljön az ideje, a világ legrosszabb és legelevenebb gyermekének leszek az anyukája, de majd jól lepasszolom az apjának néha, hogy tudjam írni a blogom, s itt dünnyögjek, hogy az a büdös kölök már megint mit csinált :-D
Ugyanúgy, mint a többi álmom, vágyam, célom, ezt sem adom fel, ezt talán annyival nehezebb, hogy kevésbé csak rajtam múlik mint a többi, de igyekszem, s tudom, napról napra közelebb kerülök ehhez is. Ugye? :-)
Most az irigyek kicsit gúnyosan mosolyoghatnak, hogy végre olvasnak csalódásról, sikertelenségről, de erre is csak azt tudom mondani, hogy úgy, mint ahogy az élet többi területén is, erőt merítek az ő negatív érzéseikből, így most is ezt teszem, s átfordítom azt pozitív energiává, s csak annyit kérek, gondolkodjon el, miért is sárgul, s én miért nem.
Holnapra pedig tartogatok egy jó kis meglepetést. Lesz aki velem örül, lesz aki a fentiek táborát gyarapítja, de megosztom veletek, mert büszke vagyok arra, amit elértem, s a velem örülőknek ajándékot tartogatok.
Egy kis jó tanács, ha elfogadod. Ne csak a végeredményt irigyeld, hanem az oda vezető utat is, vagy azt legalább tiszteld, s amint átlátod, megérted,hogy valamit valamiért, az irigységet felváltja a döntés lehetősége, hogy akarod-e amit irigyelsz azon az áron, ahogy a másik elérte azt. Ha azt választod, hogy nem teszel érte, jó neked ami van, akkor légy elégedett, felejtsd el az irigységet, csak rombolod magad vele, de ha a nehezebb utat választod, akkor ami biztos, az az, hogy az irigység törlődik a szótáradból, mert minden energiádra szükséged lesz a célok, álmok, vágyak eléréséhez, s nem lesz annyi szabadidőd, hogy még mások dolgaival is tudj foglalkozni.
Szép estét!
Bodor Marcsi
