Mit is írhatnék így Valentin napkor, kissé influenzásan, kissé levegő után kapkodva, enyhén pirosra sírt szemekkel? Megyek, befejezem a vacsorát. Na jó, nem viccelem el. Bármennyiszer megnézhetem ezt a filmet, mindannyiszor ugyanazt a szívszorító, gyönyörű történetet látom, és már görbül is le a szám, párásodnak a szemeim, ahogy kezdem felidézni, hogy megosszam veled. Tudom, van ahol eszméletlen módon lehúzták a filmet a kritikákkal, de hát, nézőpont kérdése minden. Nem kell mindig olyan mélyen belegondolni vagy mögé nézni a dolgoknak, ugye? Te se tedd, és máris átalakul szemeid előtt a dráma egy romantikus filmmé, aminek ha akarom, a vége.....
Louisa Clark a film elején egy kávézóban dolgozik.
"-És ez itt mennyi?
-170 kalória. Tegnap ilyet vásárolt
-És ebben itt mennyi van?
-220. De ha állva eszi meg, akkor kevésbé hízlal."
Louisa Clark egy egyszerű család lánya, aki kénytelen új munkát keresni, hogy családja megélhetése ne kerüljön veszélybe. Így találkozik Will Traynorrel, a valamikori aranyifjúval, aki egy baleset következtében teljesen megkeseredve éli napjait. Bár az élni nem a legjobb kifejezés, mert lebénulása előtti életéhez képest már csak vegetál. Louisa mindig vidám, pozitív, vidám, és szó szerint tarka jelenség, míg Will a múltját siratja, keserű, lekezelő, vagy ahogy mondanám, egy bunkó paraszt. S hogy mi lesz velük? Elkezdődik mindkettejük életében valami új, ami az egyiknek ez valaminek a kezdetét jelenti, amire soha nem számított, míg a másik is olyat él meg, amit nem gondolt, hogy még valaha megtapasztal, de ez akkor is a vége lett, mert így döntött.
"-Nem változtathatsz meg senkit.
-És mit tehetek?
-Szereted. Senki sem tehetett volna többet."
Louisa Clarknak nagy szíve van, és nagyon tud szeretni. Néha már úgy érzem, ki tudna csordulni szívéből a szeretet.
"-Tudom, hogy nem így tervezted az életet, de én boldoggá tehetlek.
-Nem.
-Mi?
-Nem Clark. Tudom, boldog élet lenne, de nem az én életem. Azt meg sem közelíti. Nem ismertél azelőtt. Szerettem az életem. Rettentően szerettem. Nem az az ember vagyok, akinek ez elég.
-Még esélyt sem adsz neki? És nekem sem adsz esélyt?"
Az önzőség, van hogy egy döntés, és mint oly sok minden az életben, annyiféleképp magyarázható, ahány szereplős a történet. Nézheted innen is, és onnan is. Mást jelent az egyiknek, és mást a másiknak, de lehet végül mindenkinek a legjobbat.
"Élj bátran Clark. Menj el a végsőkig. Ne köss kompromisszumot. Büszkén viseld a csíkos harisnyádat. Csodálatos, hogy vannak lehetőségeid. A tudat, hogy ezt én tettem lehetővé, kissé megnyugtat. Hát, ennyi volt. Örökre a szívembe égtél Clark. Azóta, hogy legelőször besétáltál hozzám az édes mosolyoddal, a röhejes ruháidban, a sörnyű vicceiddel, azzal, hogy abszolút képtelen vagy elrejteni az érzéseidet. Ne gondolj rám túl gyakran, nem akarom, hogy keseregj.
Élj boldogan, csak élj!
Én minden lépésednél ott leszek melletted.
Szeretlek,
Will "
Egy film nem csak Valentin esti, és nem csak összebújós mozizáshoz. Mindenki azt látja meg benne, amit akar. Kicsit megsirathatja az elvesztett - vagy esetleg soha nem volt - múltját, vagy azt ami nem lehetett az övé, de örülhet is annak aki ott van mellette, vagy ha egyedül van annak, hogy van családja, barátai, egészséges, hogy van bármi az életében, ami miatt úgy érzi, azért megéri reggel felkelni. Ugye te is így ébredsz minden reggel?
Bodor Marcsi
Ui.: most láttam, hogy van könyvben is. Szerintem hamarosan elolvasom.
Ui.: most láttam, hogy van könyvben is. Szerintem hamarosan elolvasom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése