Michael összefűzte ujjait Stelláéval, ahogy mindig is szokták, és megszorította.
-Úgy bizony! Ez egyszerű közgazdaságtan."
Mi is lehet ennél szebb vallomás egy nőnek, aki szerint a világot a matematika tartja össze?
Ha már szó volt a Valentin napról, megnéztünk egy jó kis filmet a szingliségről, mi lenne, ha olvasnánk egy könyvet a szerelemről? Nem vagyok nagy imádója a könyveknek, vagyis most már csak múlt időben nyilatkozhatok így. Több könyv is megkezdve áll a polcon, benne a jelző, hogy hol tartok, de valahogy nekem mindig olyan lassan, és nyögvenyelősen ment az olvasás, még akkor is, ha érdekelt a téma. A romantikus könyvek meg, jajj hagyjuk is, mert rázott tőlük a hideg. Egy időben vettem párat, hogy majd jól elkezdek csajoskodni, és ilyeneket olvasni, de nem ment. Nem gondolnám, hogy a könyvekben volt a hiba.
Most már az a véleményem, hogy vagy születni kell, vagy megérni arra, hogy tudjunk olvasni. Megtörtént.
Egy kedves ismerősöm ajánlotta Helen Hoang - A szerelem egyenlete című könyvét. Na, gondoltam, jónak mondja, de mivel pont egy rövidebb pihenős kiruccanás előtt álltam, így hát megvettem. A nem szeretem a nyálas romantikus könyveket ide, nem szeretek olvasni oda, faltam a sorokat, és megállapítottam, hogy az utóbbi időben megindultam az öregedés és egyben a szentimentalitás lejtőjén. Éreztem én már egy ideje, hogy érzékenyebb vagyok mint korábban, de kész, úgy néz ki, visszafordíthatatlan stádiumban vagyok. Az a jó, hogy nem érdekel, mert jó így nekem 😍
Biztos észrevetted már - ha többször olvastál tőlem valami irományt-, hogy úgy el tudok kalandozni, hogy blablabla..... szóval térjünk vissza a könyvre.
Főhősnőnk, Stella, egy fiatal, csinos nő, akinek jól fizető munkája van, mondhatni egy jó csaj tele pénzzel, de ennek egyik felével nincs tisztában, a másik nem érdekli, és hát a férfiakkal nincs túl nagy szerencséje, bár nem is igazán érdeklik.
Ráadásul korunk egyik tipikus problémája is az övé, mégpedig az, hogy anyját más sem érdekli, mikor megy férjhez a lánya, és ő mikor lesz nagymama. Ezért Stella, a jó gyermek, úgy dönt, ha már úgyis van pénze bőven, befizet egy eszkortfiú szolgáltatásaira, hátha egy kis gyakorlás segítene, és végre másképp viszonyulnia a férfiakhoz, és talán alkalmas lenne párkapcsolatra, s valóra válthatná anyja álmait, mert hát egyelőre számára még a csók gondolata is ellenérzést vált ki.
Találkozik tehát Michaellel, és kezdetét veszi a tanulás természetesen ütemterv alapján, ragaszkodva az abban leírtakhoz. Egy ideig. Bár nehezen indul, nagyon nehezen, aztán még egy kis nehézség, de a történet végére minden kisimul és rózsaszínű lesz, annyira, hogy még az is megfordult a fejemben, bár én lehetnék Stella.
Amit érdemes esetleg tudni, ha szeretnéd már az elejétől érteni Stella viselkedését bizonyos szituációkban, az az, hogy a lánynak Asperger szindrómája van, ami az autizmus egyik enyhe formája, és diagnózisa még most is nehezen meghatározható.
A szociális kapcsolatokra való minimális hajlam, introvertáltság és mások iránti passzivitás jellemzi az állapotot. A betegségben szenvedő páciens magas intelligenciával, ám gyér kommunikációs készséggel rendelkezik. Görcsösen ragaszkodik a szabályokhoz, és sokszor vannak depresszív időszakai. Beszéd közben kerüli a szemkontaktust, valamint nehezen értelmezi a gesztusokat és a testbeszédet.
Számos híres ember Apergeres, mint például Daryl Hannah, Dan Aykroyd, Andy Warhol, van akiről csak feltételezik, mint például Lionel Messiről, de jó pár tudósról és politikusról is, úgy mint Einsteinről és Newtonról. Maga a könyv írója szintén Asperger szindrómás, sőt, ez ihlette az írásra.
Jó olvasást!
Bodor Marcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése