Ez nem egy szerelmi történet, ez egy történet a szerelemről.
"Filmünk valóban egy fiú és egy lány találkozásáról szól, de tisztázzuk már most, ez nem egy szerelmes film."
Mivel az influenza még mindig próbálkozik levenni a lábamról, így a mai szombatra nem terveztem túl sok mindent. A jó kis erőt adó leves szinte megfőtt magától, közben pedig átadhattam magam a véget nem érő sorozatoknak és meséknek, melyekből csorgó nyállal és köhögve ébredtem, hogy a következő pillanatban szenderedhessek is vissza, remélve a sok alvástól minél hamarabb meggyógyulok. Na jó, délelőtt próbálkoztam az egyik üzletben ahol akció volt, hogy veszek magamnak egy gyógyító nadrágot, de ami tetszett, nem volt kényelmes. Maradt a pihenés. Délutánra már összeszedtem magam egy filmnézésre, mostanra pedig úgy érzem meg is tudom osztani veletek az élményt.
"A film a képzelet szüleménye. Bármely egybeesés élő vagy halott személyek életével csak a véletlen műve.
Különösen a tiéddel, Jenny Beckman.
Te picsa."
500 nap nyár - eredeti címe (500) Days of Summer - melynek főszereplője Summer, vagyis nem 500 nyári napról szól a film, de igazából nem is 500 napról Sumerrel, inkább 500 nap Sumerrel/ről. Nem először kezdtem neki, de korábban úgy éreztem, olyan furán indul az egész, hogy vagy nem volt kedvem folytatni, vagy már nem is tudom, de úgy örülök, hogy ma rávettem magam. Számomra a film mondanivalója az, amit már oly régóta én magam is vallok. Senki nem véletlenül érkezik az életünkbe. Ki eddig marad, ki addig, de mindenkinek van valami dolga, úgy, mint ahogy nekünk is mások életében. Ha ezt el tudjuk fogadni, teljesen másképp látjuk majd magunkat, másokat, kapcsolatainkat, és szerintem sokkal elfogadóbbak tudunk lenni mindennel az életben, ha magunkévá tudjuk tenni ezt a gondolatsort.
"-Akkor miért táncoltál velem?
-Mert kedvem volt.
-Mindig azt teszed, amihez kedved van? Nem akartál senki barátnője lenni, és most feleség vagy.
-Engem is meglepett.
-Azt hiszem sosem fogom megérteni. Sajnos nekem ez logikátlan.
-Megtörtént.
-Igen, de épp ezt nem értem. Mi történt meg?
-Egyszerűen egy reggel felébredtem, és tudtam.
-Mit tudtál?
-Amiben veled sosem voltam biztos."
És valóban ennyi. Csak ennyi. Két ember, két gondolkodás, kétféle látásmód. A lány megmondta előre a fiúnak, hogy nem akar kapcsolatot. Talán már az elején érezte vagy egyszerűen csak tudta, hogy nem ez a fiú az, vagy lehet változhatott volna döntése, ha a fiú ennyiben hagyja, nem kérdezgeti, de ezt sosem fogjuk megtudni, mert másképp alakult. Nem kell mindig keresni a hibát. Nincs mindig hiba. Nincs mindig válasz a miértre. De van, hogy a dolgok elmúlnak, átalakulnak, vagy egyszerűen nincsenek. Ami biztos, megváltoztatta a fiú életét az, hogy amit ő kapcsolatnak élt meg, véget ért. Ez kizökkentette őt abból a nyugodt életéből amiben volt, és végül arra az útra lépett, ami igazán érdekelte. A lány elvesztése fájt neki, de ha ez nem így történik, lehet maradt volna egy üdvözlőlap szövegíró, így pedig ki tudja, akár korunk híres építészévé válik, és megtalálja azt, akire mindig is vágyott.
"- Helló!
-Megint maga?
-Igen, én. Csak arra gondoltam, hogy talán ezután, hátha volna kedve meginni egy kávét.
-Sajnálom, de valaki mással találkozom utána.
-Értem. Hmm.
- Persze.
-Tényleg?
-Miért ne?
-Ok. Akkor utána megvárom a....
-Megtaláljuk egymást.
-Megtaláljuk. Amúgy Tom vagyok.
-Nagyon örvendek! Autumn vagyok 😆😆 (azok kedvéért, akik nem beszélnek angolul, Autumn = ősz)
Kíváncsi vagyok, neked mit mond ez a film. Oszd meg velem, ha van kedved.
Bodor Marcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése