és szörnyetegé, aki csak pusztítani akart."
A film eredeti besorolása dráma, de ahogy én láttam, úgy megállja a helyét romantikus filmként is, ráadásul happy enddel a végén. Már akkor nagyon vártam a filmet, mikor még csak a bemutatóját láttam, ahhoz képest egész sokat vártam rá, hogy megnézzem. Ehhez hozzátartozik, hogy nem mindig találok mozipartnert. Akik hozzám közel állnak, azok valahogy vagy elvannak mozi nélkül, vagy egyáltalán nem érdeklik azok a filmek, amik engem, vagy nem érnek rá, vagy mindig van valami. Eldöntöttem, kipróbálom majd, milyen egyedül moziba menni, de most nézzük a víz érintését.
Nekem hozta azt, amit vártam. Szeretem a Marvel, a DC, és minden olyan filmet, amelyekben a fantázia szülöttei a szereplők, így a kétéltű ember sem váltott ki semmilyen ellenérzést, s ahogy kezdett kibontakozni valódi énje, egyre szimpatikusabbá vált, és drukkoltam nekik nagyon. Nekik? Ó igen. Neki és Elisának.
Elisa, a néma lány, takarítóként dolgozik egy olyan intézményben, ahol titkos kísérleteket folytatnak. Itt találkozik a kétéltű "emberrel", és különös kapcsolat alakul ki közöttük egyre mélyebb érzésekkel.
"Amikor rám néz, az ahogyan rám néz, ő nem tudja, mi hiányzik belőlem. Nem tudja, mi a fogyatékom. Úgy lát engem, amilyen vagyok. Önmagam. Boldog amikor meglát, újra és újra, minden nap. Most pedig vagy megmentem, vagy hagyom meghalni."
Szomszédja és barátja Giles lesz szövetségese. Giles érdekes figura. Munkájából kiöregedett, másságát felvállalni próbáló férfi, számos mély vagy érdekes gondolattal.
"Néha úgy érzem, sajnos vagy túl korán, vagy túl későn születtem.
Ha visszamehetnék oda, mikor 18 voltam, s semmit nem tudtam az életről, adnék magamnak egy jó tanácsot. Azt mondanám, vigyázz jobban a fogaidra, és kefélj sokkal többet.
A kukoricapelyhet a maszturbálás ellen találták fel. Nem vált be."
Szerencsére a lány segítségére lesz kolléganője Zelda is, akinek ellentétben a néma Elisával, be nem áll a szája. Miközben takarítanak, végig csak mondja, mondja a magáét, aminek van, hogy se füle, se farka, van hogy talán akad mondanivalója.
"Az alacsony férfiak gonoszak. Sosem láttam olyat, aki végig kedves maradt volna. Nem ám. Aljas alattomos kis dög az összes. Talán a levegő teszi. Nincs itt elég oxigén." - ezen behaltam, de milyen igaza van. A kisebbségi komplexus nagy dolgokra képes.
Ne feledkezzünk meg Dr Hoffstetlerről sem, akit valóban az érdekel, hogy megismerjék a lényt, ezért ő is segít Elisának.
Ja és persze ott van Strickland. Nem tudom mit szabad leírni, és mit nem, de egy pöcs, amit mi sem bizonyít jobban, mint egy jelenet Elisával és Zeldával, ahol Zelda tolmácsolja a jelnyelvet Stricklandnak.
"-Azért válaszolok helyette, mert nem tud beszélni.
-Nem tud? Süket?"
És hogy nekem miről szólt ez a film? Az ostobaságról, az ismeretlentől való félelemről, amire úgy gondolják erőszak a megoldás és persze másik oldalról az elfogadásról, a másság elfogadásáról, barátságról, szerelemről. Nekem tetszett.
"Ha valaha mesélnék a lányról, mit mondanék? Talán, hogy boldogan éltek míg meg nem haltak? Én hiszek benne. Hogy szerették-e egymást? Örökké szerették? Szerintem biztosan.
De mikor rá gondolok, Elisara, mindig csak egy vers jut eszembe, amit egy szerelmes ember suttogott évszázadokkal ezelőtt.
Alakod számomra megismerhetetlen, körbevesz engem.
Jelenléted eltelíti a szememet szerelmeddel.
Szívem alázattal lüktet, hisz ott vagy a mindenségben. "
Jó filmnézést!
Bodor Marcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése