Lassan egy hónapja Karácsony szentestéjének, az adventi időszak végének, és mindennek, amiről olyan sokan papolnak például a facebookon az év végén pár napig, hogy szeretet így, szeretet úgy, aztán az ünnepek után alig marad nyoma bárminek is. Egy ismert dal szövege jut eszembe erről:
"Hosszú téli éjszakán harangszóval érkezik,
Angyalszárnyon, csendben száll tovább.
Három napig jók vagyunk, sőt emberségesek,
Istenem, hadd legyen egész évben ilyen a világ!"
Angyalszárnyon, csendben száll tovább.
Három napig jók vagyunk, sőt emberségesek,
Istenem, hadd legyen egész évben ilyen a világ!"
Bevallom, és tavaly semmit nem tettem ki az oldalamra, hogy ilyen lett a fa, olyan az ünnepi asztal, ezt kaptam, azt adtam, de még az adventről sem. Gondoltam, elárasztották helyettem mások bőven az internetet, s azt is, hogy majd megosztom én veletek az akkori érzéseket, mikor már lecsendesedett ez az olykor már mesterkélt szeretetáradat, és a fagyos, szürkébb hétköznapokban,mikor újra beindul a taposómalom, és már kicsit éhezünk legalább egy töredékére annak a meghittségnek, ami sokszor csak pár napig állít meg bennünket ebben a rohanó világban. És itt folytatnám a fentebb elkezdett dalt:
"Ha elmúlik karácsony,
A szeretet lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még."
A szeretet lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még."
Tudom, ahány ember, annyiféle, és van, akinek jó ahogy van, de tudom, van akinek nagyon nehéz, hogy mindenhol helyt álljon. Egyszerre legyen jó ember, jó munkaerő, jó (házas)társ, jó szerető, jó szülő, jó gyermek, jó tanuló, jó barát, jó mindenben, és sokszor marad az állandó a rohanás. Rá kellett jönnöm az év végi kis balesetem után, hogy lehet ezeket lassabban is jól csinálni, de még nehezen veszem vissza a tempót, hogy ne csak az év egy hónapjában, rosszabb esetben annak 1-2 napján, hanem mind a 12 hónapjának minél több napján úgy éljek meg mindent, hogy a nap végén boldogan hajtsam álomra fejem.
Nagyon jó visszagondolni Szekeres Adrienn adventi templomi koncertjére amit Cserkeszőlőben élvezhettünk decemberben, s amit ha felidézek, eltölt a nyugalom. Ahogy ültünk a templom karzatán a nagykabátokban, kicsit vacogva, de várakozással telve, megérkezett a művésznő és a férje. Nem is tudtam, hogy lassan már 20 éve házasok, van 2 lányuk és együtt dolgoznak. Ő nem az a napjaink 1 dalos csillaga -vagy ahogy előszeretettel nevezi a sajtó ezeket az embereket sztárja-, aki jön, aztán holnap már nem is emlékezünk rá. Nekem ő, ahogy csak megszólalt, kiegyensúlyozottságot árasztott magából.
Egy gondolat Szekeres Adrienn oldaláról:
"A hétköznapok cseppet sem szürkék, nagyon jó megélni minden egyes
pillanatot, ha azok vesznek körül, akiket igazán szeretsz. Úgy gondolom,
hogy most kell időt szakítani a fontos dolgokra, nem csak
folyton tervezni, hogy mit teszünk majd egyszer, a távoli jövőben.
Törekszem arra,
hogy mindennek, ami fontos számomra, legyen meg a helye az
életemben!"
Számomra ilyen egy hiteles előadó, nem pedig aki a tévében vihog, de ez csak az én véleményem, ami egy a sok közül. Imádtam ahogy énekelt nekünk, ahogy szólt hozzánk.
Olyan sok magányos, összetört, hitehagyott ember van, akiknek lehet a Karácsony még rosszabb mint az év többi időszaka. Bár nekik adhatnám egy pillanatra, vagy inkább örökre azokat az érzéseket amik akkor ott a templomban árasztottak el. Sokkal boldogabbak lennének, s talán újra átjárná őket valami melegség a szívük tájékán, ami már rég nem.
És tudd. Olyan mint te, nincs még egy...
Bodor Marcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése