Ma megkérdezte egyik csoporttársam, hogy láttam-e már azt a darabot amire majd most fognak menni, s bár azt nem, de mivel mindenképp szerettem volna megosztani egy másikkal kapcsolatos élményeimet, gondoltam akkor még most sort kerítek rá.
A decemberi zűrzavar közepette, de még a ballépésem és az ünnepek előtt bérletesként elérkezett a második előadásom időpontja a színházban. Rohangáltam összevissza, nagyon fáradt voltam, bérlettársam elköltözött, gondolkoztam ki az akinek nincs bérlete, érdekelheti egy színdarab amit még nem látott, ráérhet, nem beteg és kedve is lenne eljönni. Már úgy voltam vele, inkább nem is megyek sehova, maradok otthon, és inkább alszok egy jót, de eszembe jutott egy régi kedves ismerős, akivel már meg sem tudta mondani mikor találkoztunk, és bingó, ráért, mentünk, kis csacsogás, és kezdődött is a darab, az Anconai szerelmesek.
Rendező: Molnár László. A 2010/2011-es évadban lopta be magát a szívembe az Üvegcipőben nyújtott alakításával, s azóta bármit csinálhat a színpadon, talán maximális elfogultságom miatt, vagy egyszerűen mert fantasztikus színész, de mindig tetszik amit látok, hallok tőle. Mindenképp érdemes megemlíteni, hogy rendezőként is legalább olyan kimagasló mint színészként, s erről ez a darab is meggyőzött.
Műfaj: zenés komédia. Igen, garantált a kacagás 2 felvonáson keresztül, melyet a 70-es évek olasz slágeri színesítik, főleg ahogyan egyik másik dal előadásra kerül a színészek által.
Szereposztás
Tomao Nicomaco, anconai polgár: Nemcsák Károly, Petridisz Hrisztosz
Lucia, a leánya: Jankovics Anna
Luigi del Soro, vándormuzsikus: Barabás Botond
Drusilla, római lány: Kertész Marcella
Lucrezio, egyetemi hallgató: Bot Gábor
Viktória, magyar lány: Molnár Nikolett
Giovanni, a cukrász: Harna Péter
Dorina, Tomao házvezetőnője: Lugosi Claudia
Agnese, a panzió tulajdonosa: Gombos Judit
továbbá: Boda Beáta, Kiss Zsuzsanna, Túri Zsuzsanna
Vágási Feri a Szomszédokból - ahogyan sokaknak először eszébe jut - számomra már bizonyított tavaly tavasszal a Kaviár és lencsében a József Attila színházban, így egyik szemem sírt, hogy nem ő játszotta Tomaot, a másik nevetett Petridisz Hrisztosz előadásától, mert úgy vélem legalább olyan jól alakította a szerelmes férfit mint kollégája. A mókás öltözete még komikusabbá tette az őszes halántékú karaktert, aki egy lényegesen fiatalabb leányzóba habarodott bele.
S mi a helyzet a többiekkel? A Luciát alakító Jankovics Anna az évek alatt egyre több darabban, műfajban és szerepben bizonyította mennyire sokoldalú. A dadogós, szerelmes kislányt pont rá szabták, mint ahogy Barabás Botondra a kissé ügyefogyott, Luigi szerepét. Jó színész, de még inkább a vidámabb, fiatalosabb darabok illenek hozzá, mint amilyen ez.
A többiek közül még nagy kedvencem Gombos Judit és Harna Péter, akiknek a neve szintén szavatolja a jókedvet egy ilyen komédiában, de Lugosi Klaudia, Molnár Nikolett, Kertész Marcella és Bot Gábor nélkül mit sem ért volna a darab. Tökéletes volt a szereposztás.
Helyszín: egy dél-olasz városka Ancona. Don Tomao a tehetős, s talán ezért még pénzéhesebb amoroso, egyszer kinyúlt, ócska melegítőben műanyag papuccsal, másszor kicsipakodva vastag fuksszal a nyakában jelenik meg. Hősünk egyedül neveli enyhén beszédhibás, vagyis inkább totál dadogós leánygyermekét, Luciát. Házvezetőnőjével Dorinával elég közeli kapcsolatot ápol, amit valamikori kedvese és szomszédja, a magányos panziósnő Agnese nem túl jó szemmel néz. A szomszéd cukrászda tulajdonosa, a legpocsékabb kávét főző Giovanni szeretné feleségül Tomao lányát, bár a pénzét még annál is jobban. Aztán ide keveredik a szintén dadogós vándormuzsikus, aki Tomaot énekelni, a lányát hegedülni tanítja, de a szerelem nyelvén jobban megérti egymást a két fiatal. Érkezik tűzről pattant magyar lány a panzióba, akibe Tomao teljesen beleszeret, de végül kiderül, a lány mást szeret, valakit, aki nincs is olyan messze, s akinek gyermekét szíve alatt hordja. Előkerül Giovanni rég nem látott testvére is, s beesik a képbe egy milliomos is, akiről kiderül, hogy valakinek a halottnak hitt kedvese, másvalakinek a testvére. A két felvonásos zenés komédiában rengeteg jól ismert
olasz sláger is felcsendül, csipetnyi erotikával, kacagtató poénokkal,
és persze minden jó, ha a jó a végével.
Imádtam. Hosszú idő után végre egy darab ami teljesen kikapcsolt, szinte végig megnevettetett, fenntartotta az érdeklődést, de azért figyelni is kellett, hogy ki kivel. A legjobbkor került sorra ez a darab. Ha te is szereted az ilyen előadásokat, akkor ha teheted, nézd meg.
Jó szórakozást!
Bodor Marcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése