Ez is egy nézőpont....
Nem, sajnos még nincs gyermekem, de úgy láttam, hogy Puzsér Róbert 10 nappal ezelőtti írását osztogatták ismerősök, ami a rajongóit, kedvelőit, utálóit - bárkit aki olvasta a cikkét - , szinte csak és kizárólag a szexualitásra vonatkozó szemszögből mozgatott meg, s ami hozzászólásokat láttam, azok majdhogynem csak mind ezzel kapcsolatosan háborogtak, vagy pont ezért voksoltak amellett, hogy tetszik az írás, amit itt olvashatsz:
avagy a facebookon itt megtalálsz augusztus 5-én:
Itt olvasható egy válaszcikk
Tényleg csak ennyiről szól ez az írás? A szexualtásról? Szerintem nem. De ha igen, akkor erre is van ellenpélda, mert manapság ismét kezd divatba jönni a fiataloknál, hogy sokan szinte az első szerelemmel, vagy az első szerelmek egyikével kötik össze életüket. De mint oly sok mindenben, rengeteg szélsőséges példa akad ezekre, az első szerelemtől a kurvázásig mindenre minden felállásban, minthogy a gazdag és jóképű férfi is lehet hű társa a nőnek, míg egy átlagos hétköznapi férfi is kurvázhat, és vannak nők, akik még apró gyermekkel is kutyább dolgokra képesek mint egy férfi,ha hajtja őket valami. Sosem tudjuk meg, ki rontotta el a másik nemet, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás.
Na, de többek között úgy láttam, egy dologra senki nem gondolt, ami a mai világban kezd ismét legalább olyan fontossá kezd válni mint pár évtizeddel ezelőtt, mégpedig a társadalmi különbségekre.
Ennél a résznél gondolkodtam el ezen:
"Közlöm majd a lányommal, hogy a gazdag és jóképű férfiak kurvázni
járnak, a feleségük mellett szeretőt tartanak, továbbá senkivel nem
ügetnek el sehova, mert holnap a titkárnőjüket szopatják, holnapután meg
a szexi pincérlányt szedik föl a sarki presszóban. Azt tanácsolom majd
neki, hogy kerülje a BMW-slusszkulcsot pörgető vállalkozókat, ahogy
azokat is, akik a szoláriumban meg a gyúróteremben találtak második és a
harmadik otthonukra. Olyan férfit válasszon, aki családban és gyerekben
gondolkodik ahelyett, hogy a Cosmopolitan kulcskifejezéseit
ismételgetné, miszerint: „utazás”, „pezsgés”, „szerelem”, „party” és
„izgalom”."
Még pontosabban itt:
"Olyan férfit válasszon, aki családban és gyerekben
gondolkodik"
Nos, ahogy a hozzászólók, kritizálók, egyetértők válaszait, kommentjeit olvastam, tételezzük fel, hogy Róbert tudja, hogy miről ír, s megállja a helyét amit a gazdag és jóképű férfiakról ír. De mi van akkor, ha saját tapasztalatból írja ezeket, tehát ő maga is egy gazdag (és van aki számára jóképű) férfi?
Ha ez így van, akkor ha megérkezik a férfi a lányához, ahhoz a lányhoz, akitől nagy valószínűséggel édesapa nem fog semmit megtagadni. S ha ez a férfi se nem gazdag, s nem jóképű, ráadásul még mondjuk középosztálybelinek sem lesz besorolható, nem hogy felsőosztálybelinek, de a maga kis malacólakkal körülvett házikójában a falu szélén munka után a szorgalmas legény két tehén megfejése között valódi családról és gyermekekről álmodik, s egy hétvégi mulatságon szépen felöltözve megismerkedik a fent nevezett leánnyal, egymásba szeretnek, akkor mit szól majd ehhez apuka?
Tavaly év végén olvashattuk ezt a porfolio oldalán: 2013 és 2014 között arányaiban az alsó társadalmi rétegek bevételei
nőttek a leginkább, több év átlagában nem ilyen kedvező a helyzet, az
elmúlt években az alsó társadalmi rétegek jövedelme alig-alig bővült.
Így az alsó jövedelmi rétegbe még mindig jóval többen tartoznak, mint
2010 előtt, miközben a felső, felső-középosztályba tartozók súlya
számottevően nagyobb lett. A középosztály pedig jelentősen leszűkült:
volt, akik feljebb kerültek, és voltak, akik lejjebb csúsztak.
Belátom, én magam is elgondolkodnék ezen, hogy mit szólnék egy ilyen szituációhoz, ezért nem merném leírni a meg nem született gyermekemnek mit szeretnék, mert amit Róbert írt, az alapján lehetne a megfelelő vejnek való az általam leírt fiatalember elméletben, de ha tényleg bekopogna az ajtón, akkor mi számítana? Az, hogy nem gazdag és nem kurvázik, ellenben szereti a lányt és családban, gyerekben gondolkodik, szorgalmas, lehetőségeihez mérten elérte amit tudott, vagy az, hogy nem való a lányhoz, mert a lány egy tehetős család sarja, és hogy mutatna mellette egy ilyen fiú? És akkor ez még nem is a teljes véglet, mert ennél még lehetne nagyobb is a távolság a két ember között, mert a fiú jöhetne még lentebbről, s ki tudja, mire a most még meg sem született leány eladósorba kerül, lehet a felső tízezer közé tartozik majd (vagy talán már most is oda tartozna? Nem tudom), de lehet nem is kell ennyire messzire menni.
Gondolj bele csak a saját sorsodba, s abba, hogy te mit szeretnél a lányodnak, fiadnak?
Azt hiszem, innen is meg lehet közelíteni ezt a cikket, s ha olyanok a tekervényeid mint az enyémek, már gondolod is tovább, hogy itt nem csak egy gyermek leendő boldogságáról van szó, hanem ettől sokkal többről. A saját, a gyermeked, az unokád jövőjéről, mert mit is ír a wikiszótár a középosztályról? A középosztályba általában a magasabb jövedelmű
köztisztviselők, sikeres értelmiségiek, művészek, egyéni vállalkozók,
kis- és középvállalkozók, önálló iparosok, kereskedők és a fegyveres
erők hivatásos tisztjei tartoznak. Egy ország jólétének nagyságára
jellemző a középosztály társadalmi mérete. Egy elmaradott gazdaságú országban alig van középosztály, illetve szinte lehetetlen felkapaszkodni a középosztályba. A középosztályba tartozás a biztos társadalmi egzisztenciát jelenti egy átlagos anyagi helyzetű állampolgár számára.
Tehát, maradjuk annyiban, hogy egy elmaradott gazdaságú országban élünk ha összevetjük az olvasottakat, ahol előbb vagy utóbb,ha a középosztály eltűnik, akkor nagy valószínűséggel az alsó és a felső osztály nem keveredik, tehát Róbert lányának nem marad más választása, mint a felső osztályból választani, mert 99%, hogy apa nem nézi majd jó szemmel, ha lánya keveredik az alsó osztállyal.
Most akkor melyik a jobb? Honnan jobb megközelíteni ezt a témát? A szexualitásra vagy a társadalmi különbségre kell helyezni a hangsúlyt? Egyik sem jó, de mindkettőben van igazság. Az pedig, hogy mi lesz mikor Róbert leánya és az én gyermekem is párt választ majd magának, az nem is lehet napjaink témája, hisz mai rohanó világunkban addig még bármi történhet, de addig is éljünk szeretetben, békében, ne veszekedjünk, tudjunk bocsánatot kérni és megbocsátani, a gyermekeiteket pedig neveljétek ezekre, s akkor úgy vélem minden rendben lesz.
B.M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése