Julia Child - Julie Powell - Bodor Mária :-D

Szia Kedves Olvasóm!

Ugye hiányoztam? Már több mint egy hete nem jelentkeztem, sőt, lassan már kettő, pedig előtte igyekeztem szinte minden nap előrukkolni valamivel. Volt is mindig miről, s lenne most is, a Balatoni kiruccanást még be sem fejeztem, s ott van az azt követő horvát út, s hol vannak amiket sütöttem, főztem, és persze a (nem mindig) hétköznapi gondolataim.

Hát igen, nem írtam. Nem írtam, mert fáradt voltam, most meg beteg lettem, s picit ágynak estem. Igen, egy kicsit elfáradtam, mert vagy úton voltam, vagy dolgoztam, vagy sütöttem-főztem, vagy a szüleimnél voltam a kertben segíteni, vagy épp elmentem az usziba tornázni egy kicsit, mert hiába minden odafigyelés, azért sunyi disznó módon szivárognak vissza a leadott kis párnácskák, vagy még éjszaka írtam egy kicsit Neked, mert imádok írni, mert egy részről kikapcsol, más részről azt gondolom, hogy vagy egy étel elkészítésével tudok neked segíteni abban, hogy mit tegyél az asztalra, vagy valami mással kapsz tőlem egy jó tippet egy kiránduláshoz, hétvégi kikapcsolódáshoz, étteremhez, nyaraláshoz, bármihez.

Szombaton is már hajnal 5-kor kidobott az ágy, hogy süssek egy finom tortát, majd elinduljak a középiskolai osztály összejövetelre, nem, nem találkozóra, mert ez valami más, mert az volt osztályfőnöknél gyűlünk össze minden évben ott, ahol épp lakik, s az, aki el tud menni. Évek óta nem tudtam (vagy nem akartam) elmenni,s most, hogy úgy érzem megbékéltem a világgal, vagy inkább magammal (mert másokkal még harcban állok néha) - vagyis jó úton haladok abba az irányba, hogy egyáltalán nem érdekel a sok képmutató, magamutogató, önimádó, másokat sokszor semmibe vevő, rajtuk átgázoló ember véleménye, csak a saját életem s abban önmagam, s szeretteim boldogsága -  időm és kedvem is lett volna, erre sajnálatos balfaszságom miatt marad lett az úti cél. 

Ez a mondat is önmagában annyi, de annyi gondolatot borzol fel bennem,s ahogy visszatekintve látom az elmúlt évek alatt hogyan fejlődtem, hogy változott az emberekhez és magamhoz való hozzáállásom, hogy kikkel hozott össze az élet, akikről azt gondoltam, hogy maradnak is míg élek,  aztán eltűntek, vagy akikről nem gondoltam, hogy életem részévé válnak, de mégis, sunyi módon barátok lettek... Ahogy kezdtem másként látni a dolgokat, hogy tényleg nem minden az, aminek látszik. Sokan annyira, de annyira félreértelmezik az emberek viselkedését. Nem mindig az a barát, aki kérdez, hogy mi van veled, ő lehet, hogy csak kíváncsiskodik, rosszabb esetben csak információkat gyűjt, hogy aztán továbbíthassa, vagy hogy megnyugodjon, hogy neked sem jobb, mint neki, de van, aki lehet, hogy csak nagyon ritkán jelentkezik, de ha beszéltek, bármikor onnan tudjátok folytatni, ahol abbahagytátok, még ha az hetekkel, hónapokkal korábban is volt.

Na, jól elkalandoztam, de már csak ilyen vagyok. Eszembe jut valami, aztán arról még valami, és még száz :-)

Tehát, sajnáltam, hogy így alakult, de inkább legyen egy kis valamilyen kényszerszünet mint "írói válság",s végre múlt héten volt időm a nappaliban az egyik polcoszlopot lepakolni, letakarítani, a fiókokat kiborítgatni, átválogatni a ruhákat, selejtezni, mesét nézni (hidd el, hogy ez nagyon, de nagyon fontos még felnőttkorban is), belekezdeni az egyik kedvenc filmembe, amit most, hogy ágynak dőltem, végig is néztem újra. Azt a filmet, amit amikor először láttam, éreztem, hogy nagy hatással van rám, s most hogy lehet, hogy nagyobb hatással volt rám, mint előszö gondoltam, hisz valahogy eljutottam oda -lehet, hogy a film valamikori hatására-, hogy mostanra a napjaink főhősnőjével hasonlóan próbálgatom szárnyaimat a főzésben, miközben élet mindennapjaimat. És nem csak ez igaz, hanem ahogy akarom, hogy jó legyen, s összeomlok ha nem (szerintem nem is gondoltad volna rólam). Jó, nem kezdek el a konyhában a földön fetrengeni az étellel, de  bőven ki tudok borulni.

Szólva Julie & Julia. Láttad már? Imádom. Mindkét nőt. Juliet és Juliát is. Elvarázsol, ahogy Julia Child a maga könnyedségével éli a mindennapokat, szinte mindig nevet, látszólag nincs problémája - holott övé a nők egyik legnagyobb bánata-, hisz a férje mellett nem kell dolgoznia, de a saját maga és élete párja kedvére való időtöltést választ magának, nem pedig egy lusta kitartott nő életét éli, Julie pedig századunk taposómalmában megtalálja azt a hobbit ami kikapcsolja, boldoggá teszi,s ami hivatásává válik, s már néha az őrületbe kergeti, de nem tér el a kitűzött céltól.

Nekem is vannak céljaim, álmaim, amik felé biztosan haladok, de még remélem időben átgondoltam, hogy nem bármi áron, csak ésszerű határokon belül kell törekedni, s szerintem erre intett ez a kis pihenő az ágyikóban, hogy lassítsak, hiszen néha kell egy kis igazi lazítás, pihenés, lustálkodás, ami feltölt energiával míg ha fáradtan haladsz célod felé, nem biztos, hogy úgy tudsz koncentrálni, figyelni, hogy a legtöbbet hozod ki magadból.

Minden filmnek, könyvnek több mondanivalója, üzenete van, s mindenkiben más gondolatokat indítanak meg. Ha tetszik a blogom, szerintem tetszeni fog ez a film, ami egy igen könnyed, különösebb odafigyelést, háttérinformációt, tudást nem igénylő mű, s ha eddig nem érdekelt a főzés, lehet kedvet kapsz hozzá, ha pedig eddig is szerettél a konyhában sündörögni, elképzelhető, hogy nekiállsz kísérletezgetni, újítgatni. Ha olvasni szeretsz, akkor el is olvashatod a két nő történetét.

Jó filmnézést és/vagy olvasást!

Marcsika