Mint azt az ismerőseim tudják, múlt hét végén besegítettem egy kis cseresznyeszedésbe (rabszolgának álltam :-) szombaton Nagykörűben, ahol aznap volt a Nagy Cseresznyevásár. Oda nem mentem ki, mert mikor végeztünk a létramászással, örültem, hogy jöhettem haza, és elnyújthattam fájó lábaimat. Igazán jó a termés idén, szépek, ízletesek a gyümölcsök, de ahogy tudom, ez nem csak a cseresznyére igaz, sok gyümölcsfa roskadozik a termés alatt. Mondhatni, idén szerencsések is voltak a nagy cseresznyéskert
szorgos kis hangyái, mert úgy hallottam, a tavalyi évhez képest jobb áron vették át a gyümölcsöt. Ahol segéderő voltam, ők 350 forintot kaptak kilónként. Aztán jött az infó, hogy a nagy cseresznyevásáron 600 - 1000 forint / kg áron lehetett megvásárolni a friss, roppanós bogyókat, s hogy ez nem igazán volt az emberek ínyére, mert elég magasnak tartották ezt az árat.
Mint említettem, nem voltam a vásárban, de tételezzük fel, hogy helyiek árulták a portékáikat, s akkor azt mondom, jól tette, hogy ennyiért adta standot bérelt, s ha még meg is vették tőle, ügyes, mindenkinek ott kellene ülni, és árulni a gyümölcsöt, nem pedig töredék áron eladni a felvásárlóknak. De azért benne van a pakliban az is, hogy kereskedők is árulhattak a vásárban. Akkor azért elgondolkodtató, hogy a szélsőségeket nézve, 350 forintos felvásárlási és 1000 forintos eladási ár mellett igen jó haszonnal dolgoznak. Mindenkinek kereskedőnek kellene lennie a nagy haszon reményében, de akkor ki termel, gondozza a növényeket, mászik fára létrára, görnyed a láda felett, hogy átválogassa gyümölcsöt?
Lenne egy kérdésem, ami persze majd szüli a többit. Nem kellene jobban megbecsülni azoknak a munkáját, akiknek sokszor köszönhető, hogy étel kerülhet az asztalra? Kell a 300 %-os haszon? Nem elég 200 %, hogy jusson is, maradjon is? Nem lehet, hogy kicsit többet kapjon a termelő, kevesebbet kérjenek a vásárlóktól, hogy mindenkinek jobb legyen? Gondolom nem, mert van akinek semmi nem elég.
Van ebben az országban minden. Víz, jó termőföldek, elegendő napsütés, szorgalmas emberek, hogy ízletes zöldségeket, gyümölcsöket termeljünk, de marad-e majd aki ezt meg is teszi ezt, ha nem fizetik meg őket?
Ragozhatnám még idekapcsolva az adókat, politikát, hogy lassan már földjeink sem lesznek, de szerintem így is önmagáért beszél ez a kis szösszenet.
Marcsika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése