Keresem azt az.....

Mintha egy társkereső hirdetés lenne :-)

Keresem azt az emlékeimből fel- felbukkanó, varázslatos ízélményeket adó habos ischlert, amit nem tudok elfelejteni

Ismersz, imádok enni, az édesség, úgy mint csokoládék (elsősorban tej, másodsorban fehér, harmadsorban epres, ha pedig tej is, és epres is, akkor ááááá, negyedsorban egész mogyorós, ..... maradjunk annyiban,  Gombóc Artúr ha most jutna szóhoz, igen sokáig sorolhatná a csokikat), sütemények, azok maguk a mennyország. Igaz, válogatós vagyok, nem eszem meg mindet, de amelyiket szeretem, abból több táblányi jöhet egyszerre ha csokiról van szó, ha pedig sütiről, akkor sem kell feltétlenül egy szeletnél megállni. Tegnap is, ebéd után valamilyen rejtélyes módon egyszer csak egy cukrászdánál kötöttünk ki. Ischlert választottam. Habos ischlert. Olyan szép volt benne a hab, hogy egyszerűen nem tudtam nemet mondani. Finom volt, finom volt, de ez sem olyan, mint amit őrzök az emlékeimben. Hogy az milyen?

A tésztája nem kakaós, hanem fehér, omlós linzertészta, ami egy leheletnyi fahéjjal van megbolondítva. Gyönyörű habréteg a két tésztalap között, s végül (ha lehet tej-, de legalábbis nem túl keserű) csoki, s nem fondant bevonat van rajta.

Hol vagy? Hol találhatnék rád újra? Tudja valaki?

Bánatomban azért végigjárom majd a városban cukrászdákat, s végigkóstolom a habos ischlereket, hátha..... aztán lehet egyszer nekiülök, s megsütöm, ha nem találom amit keresek. Igen, azt hiszem a Zsuzsinak nagyon jó kis ischler receptje volt, legalábbis anno egymás után toltam be az apró kis finomságait. Írok is neki. Addig pedig maradnak a cukrászdák.

Jó sütizést!

Marcsika