Tele hassal elindultunk
felfedezni a környéket. Az utcák tele emberekkel, jöttek-mentek,
egymást
érték a tologatós kifőzdék,
árusok, üzletek,
s ezen az estén leginkább a
hétköznapi Bangkok mutatta meg az arcát.
A szegénységet,
Akkor úgy gondoltam, hogy jobb is, hogy nem vagyok éhes, mert igen vegyes
érzelmekkel nézegettem az utcán az ételeket, azokat, akik árulták, azokat, akik
megették azt, a környéket, és úgy összességében az egészet.
A gyümölcsök azért
be kell vallanom, nagyon gusztusosak voltak,
de mikor láttam, hogy a –
szerintem - kis mocskos kezek hogy pucolják, s zacskózzák be azokat, úgy
gondoltam, kihagyom, bár volt, ahol már az elején zacskóba tették a gyümölcsöt,
s úgy hámozták, darabolták fel. Első nap megmondom őszintén, azt gondoltam,
hogy nem fogok az utcán enni, inkább meghalok éhen, de megsúgom előre, hogy
természetesen nem így volt, mert szinte mindent megettem, s igazából kezdtem
megkedvelni ezt a nyüzsgést, az utcán sétálva vacsorázást. Miután kellemesen
elfáradtunk, jött az aluka, hogy másnap bírjuk az egész napos jövést-menést.
Folytatás következik.
M
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése