Igazán kellemes hely fogadott ahogy beléptünk. Én szeretem a barnás meleg színeket, s ez a hely pont ilyen.
Jött is hamar egy pincér, hogy van-e foglalásunk. Egy 875 fős községben betérsz egy étterembe, és megkérdezik, van-e foglalásod. Hát csak pilláztam. Mondtuk, hogy nincs, mire a fiatalember, hogy akkor hova tud még asztalt adni. Értetlenség a négyzeten. El sem hittem. Értitek ti ezt? Szerintem Szolnokon nincs ilyen egy átlagos vasárnapon. És ahogy körbenéztem, az asztalokon ott voltak, hogy milyen névre, hány főre, hány órára. Na, el is kezdtem kérdezősködni, mert hát tudjuk, hogy elég kis kíváncsi természet vagyok :-D Szóval, helyben körülbelül van egy sajtüzem és egy réteskészítő cég, a bár és étterem, és ennyi. Persze, biztos van még más is, de hirtelen ezek kerültek felsorolásra. A vendégek jönnek helyből, és a szomszédos településekről, és gondolom beesnek még az utcáról, mint mi is.
Előkerültek az étlapok. Nagyon sok finomság volt felsorolva, de még a reggeli vásári hurka után nem voltam igazán éhes, én tényleg csak egy forró levesre vágytam. Választottunk.
Fokhagymakrém leves bacon chips-sel sajtos pirítóssal vs, Májgombócleves (fazékban)
És megérkeztek. Guszta volt mindkettő, és finomságos.
vs.
Én szeretek sósan enni, de a fokhagymakrémleves nekem kicsit sós volt, a májgombóclevesben pedig el tudtam volna képzelni egy kis csipetkét, vagy eperlevél, vagy valami hasonló apró tésztát, de ezeket leszámítva nálam nyerő volt a hely.
A következő vásárra már biztos, hogy erre szeretnék majd menni, s hazafelé betérni ismét, hogy megkóstolhassak még valami az étlapról. Elmesélem majd azt is :-)
Addig is, ha arra jártok, nézzetek be
Jó étvágyat!
Marcsika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése