Ciprusra az utazás igen érdekes
volt. Varsó ugye pont "irányban" van, ezért ott volt az átszállás :-D Én még
ilyen kis repülőn nem ültem, mint ami Pestről ment Varsóig, de aztán Varsótól
is ugyanolyan gép ment Larnakáig. Igazán izgalmas volt, mikor felültünk, és
tényleg, mint a Balu kapitányban, zörgött minden, és néha úgy éreztem, hogy
valami mezőgazdasági permetezőn ülök, nem is utasszállítón.
Az első napon, a hajnali érkezés,
és reggel 7 órai lefekvés után körülbelül 10 óra tájban már ébredeztünk. Már kész terv volt összeállítva a 4 napra amit Cipruson terveztünk tölteni, aminek egy része megvalósult, a többi másként alakult, de majd legközelebb.
A reggeli kávé, tea és pár falat után,
szedelőzködés, és irány Nicosia belvárosa a Ledra. Már az ébredés igen kellemes
volt, hiszen a konyhaablakon kinézve az itthon nem annyira megszokott narancs
és citromfa látványa fogadott, tele gyümölcsökkel s pár virággal,
majd a
célállomás vezető úton is csak ámultunk és bámultunk, annyi gyönyörű fa és
bokor ontotta virágait.
Érkezésünkkor az idő hajnalban hideg volt, ezért óvatosan „vetkőztünk” a reggeli öltözködésnél. Még maradt a hosszú nadrág, igaz már csak egy lenge blúzzal, és egy könnyű papuccsal, és ez elég jó választásnak tűnt, mert az első nap még nem volt az az igazi, nyári meleg. Szóval, irány a Ledra, asztalfoglalás az esti shisházáshoz, egy kis nézelődés pár üzletben, majd mentünk is tovább a török tengerpartra, hogy egy jót ebédeljünk. A Mardin Restaurant volt az úti cél.
Érkezésünkkor az idő hajnalban hideg volt, ezért óvatosan „vetkőztünk” a reggeli öltözködésnél. Még maradt a hosszú nadrág, igaz már csak egy lenge blúzzal, és egy könnyű papuccsal, és ez elég jó választásnak tűnt, mert az első nap még nem volt az az igazi, nyári meleg. Szóval, irány a Ledra, asztalfoglalás az esti shisházáshoz, egy kis nézelődés pár üzletben, majd mentünk is tovább a török tengerpartra, hogy egy jót ebédeljünk. A Mardin Restaurant volt az úti cél.
A határon átkelve, a török
oldalon a semmiben egyszer csak feltűnt a night clubok sora.
Igazán érdekes
látvány volt, de sajnos több információval nem tudok szolgálni ezekről az
intézményekről az érdeklődőknek, mivel napközben jártunk arra, minden kihalt
volt, nem mintha ha nyitva lettek volna, akkor megrohamoztuk volna ezeket a
műintézményeket, de ha valakinek ez irányú érdeklődése van, ne habozzon, irány
Ciprus és a török rész.
Mi folytattuk tovább utunkat, minek menték valami fantasztikus volt a lassacskán feltűnő narancsligetek és a leandersorok látványa,
amikről sajnos csak elmosódott felvételeim sikerültek az autóból, de majd
legközelebb pótolom ez irányú hiányosságaimat. Végre megérkeztünk. Az étterem a tengerpart mellett
található, s
Miután jól teletömtük a pocakokat, egy kicsit ledőltünk a parton a stégre, szundítottunk egy pillanatot, majd útra keltünk Nicosia irányába, hisz az idő telt, közeledett az este, s nekünk asztalfoglalásunk volt. Még tettünk egy kitérőt vendéglátónk munkahelyén, majd gyors készülődés, és irány a városi éjszaka, és egy kis vízipipázás.
Bár úgy tudtam, hogy a shisházás vagyis vízipipázás inkább az araboknál jellemző, azért itt is akadt jó pár hely, ahol hódolni lehetett ennek a szenvedélynek. Aki még nem próbálta, annak röviden elmesélem, hogyan is működik ez a dolog. A vízipipának van egy alsó üveg / kerámia tartály része, amit vízzel kell feltölteni, amibe belelóg egy cső, amin keresztül érkezik majd a füst a dohányból, ami majd a test oldalához csatlakoztatható szívócsöveken jut el az emberkéhez aki épp pipázgat. A test felső részén van egy tálca, egy hőtartó sapka, és dohánytölcsér. Ebbe a dohánytölcsérbe, azaz kerámiába kerül a vízipipa dohány vagy ásvány és az ízesítésre szolgáló paszta keverékre, s ennek a tetejére az izzó szén. Amikor a szívócsövet megszívod, akkor az alsó tartályból szívod a levegőt, ahova a belelógó csövön jut le a pipa felső részéről, a szén mellől, ahol meleg a levegő, hiszen a szén izzik. Tehát ez a meleg levegő megindul lefelé, melegszik tőle az ízesített dohány, ettől lesz füst és íz, amit megszűr és lehűt a víz, s végül egy tiszta ízletes füst jut el a szánkig.
Ez egy kellemes kis időtöltés, ami mellett lehet iszogatni, eszegetni, beszélgetni. Mi is ezt tettük, míg teljesen ki nem purcantunk az egész napos mászkálást követően, s úgy nem döntöttünk, hogy menjünk haza, és aludjunk, mert másnap időben kell kelni, hogy 8-kor el akarunk indulni a Agia / Ayia Napára.
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése