Balatonfüred - Tagore - Korzó fagyizó

Tihanyból Füredve kerekezve nem a panziót vettük célba, hanem először a Tagoren megálltunk egy pindurit fagylaltozni, hiszen itt található a Korzó fagyizó, ahol még ha nem is jártál, ismerős lehet onnan, hogy az év tortájához hasonlóan év fagylaltja is van nálunk. 2013-ban a következőket írták:

"Országos győzelmet aratott a balatonfüredi Korzó fagyizó citromlikőrös-joghurtos-mandulás őrülete, aminél jobbat tényleg nehéz nyárra elképzelni."  http://ilovebalaton.hu/bor-es-gasztro/2013-06-27/furedi-az-orszag-egyik-legjobb-fagyija

Egy kis ízelítő, hogy milyen különlegességeket találsz itt:

 A legjobbkor érkeztünk. Mindenki a strandon, az esti kígyózó sorokhoz képest alig volt ember az utcán.

Ezen a délután megkóstoltam az epres mogyorót pisztácia morzsával és a (sápadt) puncsot. S hogy miért volt sápadt a puncs? Nem azért, mert angol volt, hanem mert ahogy elmondták, náluk nincs benne színezék. Az íze ugyanaz mint a jól megszokott erős rózsaszínűnek, de a színe inkább tojáshéj volt. 

Ha erre jársz, ajánlom figyelmedbe.

Jó étvágyat!

Marcsika

Balatonfüred - Sun City

A múlt hét végén mi kimaradtunk SunCityből, épp egy héttel mentünk korábban mint ahogy a HelloFüred buli megrendezésre kerül, de hogy te ne maradj ki semmiből, ajánlom figyelmedbe a nyári programokat:

http://www.suncity-balaton.hu/

Jó szórakozást!

Marcsika

Tihany - Balatoni-Ház Étterem

Tihanyi kirándulgatásunk közepette éhségünket és szomjúságunkat a Balatoni-Ház Étterembe betérve csillapítottuk. Kívülről egy igen mutatós hely,

 a Balatonra láttunk a sétány melletti asztalunktól,

 de a felső teraszról fogadott igazán gyönyörű látvány.

Na de nézzük meg jobban jobban a helyet. Egy fiatal legényke jött felvenni a rendelést, aki elsőre nagyon kedvesnek tűnt. Miután megkérdeztük pár étellel kapcsolatban, hogy hogyan is készül, s leadtuk a rendeléseket, még visszajött, hogy elmondja, hogy valóban jól mondta az egyiknél, ahol picit bizonytalan volt a elkészítésben, hogy az tényleg úgy készül. Hát,  ilyennel még nem találkoztam. A szomszéd asztal is hozzá tartozott, s nem úgy, mint sok helyen, hogy mennek, ha sikerül elkapni a pincér pillantását, vagy szólsz, ő ment, s megkérdezte miután hozzáláttak az ebédhez, hogy elégedettek-e, kérnek-e még valamit..... 

Mikor megkértük, hogy készítsen a kis csapatról pár fotót, próbálta belefotózni a Balatont is a háttérbe, már amennyire a fényviszonyok engedték, a nem azt csinálta, hogy készített egy képet, s visszaadta a gépeket, hanem valóban igyekezett a legtöbbet kihozni az alanyokból. 

 A legényke vagy nyári gyakorlaton volt, vagy tényleg nagyon szereti a szakmáját, s a végén, mikor a fizető pincér jött, külön kértük, hogy ha lehet, akkor a borravaló jusson el a mi kis felszolgálónkhoz. Köszönet neki, mert nagyon nem mindegy, hogy hogy állnak hozzád egy étteremben, s azt gondolom, hogy ő maximálisan odatette magát.

 

Nagyon finomakat ettünk. Volt itt  jól bevvált camembert ,

harcsaderék sörtésztában parajos pennén, ami most épp nem sörtésztában lett kérve, s a paraj a kóstolás következtében a nadrágomon is landolt nem csak a számban,

 balatoni rántott ponty majonézes burgonyasalátával,

harcsapaprikás túrós csuszával

 s az általam választott bőrös fogasfilé roston gombamártással és vegyes körettel. A gomba nagyon, de nagyon finom volt, a többin én még fűszereztem volna, de így is rendben volt.

 Az étterem honlapján találtok étlapot, bár a rántott pontyot itt nem találtam, de kiindulásnak jó lehet:

http://www.balatonihaz.eu/ 

 Köszönjük a finom ebédet!

Marcsika

Irány Tihany két keréken

Reggeli után felpattantunk a biciklikre, s elindultunk Tihanyba. Az idő nagyon kellemes volt az előző éjszakai eső után, kicsit borongós, de nem párás, se nem hideg, se nem meleg, pont bringázásra való. Először legurultunk a Tagorera (a balatonfüredi sétálóutca), s onnan vette kezdetét a kerékpárúton az első közös kerekezés. Ha nem tudnád merre kell indulni, akkor a legegyszerűbb eldönteni úgy, hogy ha a Balaton előtted van, akkor jobbra van Tihany, balra Csopak. 

Az útviszonyok nagyon jók, se egy jelentősebb emelkedő, semmi, míg eljutsz Tihanyig, de azért egy pihenőt tartottunk útközben,

s miután elkészült a bizonyíték, hogy mi bizony tényleg kerekeztünk (egyesek szerint elővettük egy fotó erejéig a bicikliket),

folytattuk utunkat a kikötőig. Itt egy pillanatra megálltunk, mindenki ivott egy frissítőt, aztán összeszedtük magunkat, s irány a visszhang.

 Itt elfogyott a kerékpárút egy rövid szakaszon, s az úttesten kellett kerekezni, s itt már azért jobban kellett tekerni, ami legalább bemelegített minket, mert az apátsághoz felvezető út az azért nekünk alföldi hobbikerekeseknek feladta a leckét a cél előtt, s bevallom, a utolsó jó pár métert a járműveinket tolva tettük meg, míg elértünk idáig:

Szusszantunk, s irány az apátság, a visszhang....

Jól el lehet itt tölteni az időt, rengeteg látnivaló van

 a kilátás fantasztikus,

 számos csecsebecsét vásárolhatsz,

 s ha szerencséd van, muzsikaszó kísér utadon, a még jó szerencsét is kapsz útravalóul :-)

Kicsiknek, nagyoknak, gyerekekkel, nélkülük, gyalog, kerékpárral, autóval... jó program.

Jó kirándulást!

Marcsika

Balatonfüred - Muskátli borozó - Velős pirítós

 

Balatonfüredre megérkezve a szállást elfoglalva úgy gondoltuk, hogy míg megérkeznek a kerékpárok és a többiek, menjünk, együnk valahol valami finomat. A recepción dolgozó fiatalember ajánlott egy éttermet, s mivel úgy tűnt a közelben lehet, gyalog indultuk el megkeresni. Végül az első utunkba akadó helyre tértünk be, mégpedig a Muskátli borozóba. Semmi pucc, semmi parádé, a külső részen egyszerű asztalok és padok, s mi lehuppantunk az egyikre.

 

A pincérfiú pikkpakk hozta az étlapot, rendeltünk gyorsan egy pohárka bort és egy fröccsöt, majd elkezdtük nézegetni a kínálatot. Mikor megkaptuk az italokat, a fiatalember kedvesen a figyelmünkbe ajánlotta a hely specialitását, a velős pirítóst, s elmondta, hogy sokan csak ezért járnak hozzájuk, s javasolt előételnek egy adagot kettőnknek, s már rá is bólintottunk, hogy igen, jó lesz. Hát, nem tudom mekkora kenyérből készül a pirítós, de egy fél szelet volt akkora, mint máshol egy. Mostanában kezdek megbarátkozni a csípősebb ételekkel, mert eddig egyáltalán nem ettem azokat, de mivel a bor is jó erős volt, s a velő is igen gazdagon volt fűszerezve, az első korty s az első falat után éreztem, hogy az arcom felveszi az asztal színét :-) Gyorsan rendeltem egy frissítőt, s miután lehűlt a fejem, már bátrabban folytattam a falatozást :-) Igaza volt a fiúnak, megérte megkóstolni.

 Miután bekebeleztük az előételt, már bántuk, hogy rendeltünk főételt is, mert úgy tele volt a pocakunk, de megérkezett a finom sült csirkehusi salátával, amit már a végén el kellett csomagoltatni, mert a harmadát ha meg tudtam enni. A  husi nagyon finom volt, a saláta elbírt volna még egy kis sós krémes sajtot, de összességében rendben volt.

Első étterem látogatásunk a Balatonnál pozitívan zárult. Merem ajánlani a Muskátli borozót a figyelmetekbe, s ki ne hagyjátok a velős pirítóst! 

Jó étvágyat!

Marcsika

Kerékpár és gasztrotúra a Balatonnál.

 

A múlt héten a csajokkal pár napot a Balatonnál töltöttünk. 

Balatonfüreden volt a főhadiszállás,

 

 ahol első nap rövid nap volt, így csak belekóstoltunk egy közeli étterem finomságaiba,

pihengettünk, este pedig akartunk ellenére mulatni mentünk a Bulihajóra, amit sikerült lekésni egy pillanatra annak ellenére, hogy időben megvettük a jegyeket. Végül a hajó úgy állt meg az indulást követő percben, s jött vissza értünk. Hát nem is mi lettünk volna, ha nem ez történik velünk :-D 

Másnap Füredről átgurultunk Tihanyba, 

s a délutáni strandolás után este valahogy bekeveredtünk ismét az éjszakába, amit mi magunk sem értünk hogy történhetett, de valljuk be, tényleg jó kis hely ez a Cocomo. 

Harmadnap a másik irányba, Csopakot célba véve végül

 Káptalanfüredig tekeregtünk. 

Délután a 4 decis étterem után siettünk vissza, mert a hetedik résztvevő ekkor érkezett meg közénk. Amint üdvözöltük, irány a strand, 

ahova nem volt egyszerű bejutni, mert az előző éjszakai eső után autónk elakadt a sárban, s négyen próbáltuk kitologatni onnan egy az utcán sétáló férfi segítségével, akinek még egyszer köszönjük a részvételt, és azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, vagyis írhatom, hogy részvétünk a családja miatt.

Na ezt elmesélem még itt. Kiszállunk négyen az autóból, egy férfi ott sétál az utcán az asszonnyal és két felnőtt, egészséges, ereje teljében lévő fiával. Segítséget kértünk. A két fiú nem igazán mozdult, hogy segítsen, csak apa. Miután az autó kikeveredett a sárból, Anita ott állt fél lábszárig a sárban, de ezt leszámítva nem volt saras. Valaki megszólalt, hogy segíteni kellene neki (tudod, odanyújtod a kezed, hogy ne essen el), mire megszólalt az addig minket néző asszony a férjének célozva  a következőket: Hozzá ne érj a hölgyhöz, saras leszel :-D Ez igen. Azt hiszem a két mamlasz legény igazi anya kicsi fiai lehettek, de ha őket is így félti anyuka a nőktől mint a férjét, akkor azok is maradnak.

A többi élményről a folytatásban, de egy biztos, éhen nem haltunk, s Magyarországon is eljuthatsz szép helyekre.

 

 Marcsika