Április 7-ig még látogatható a januárban megnyílt Munkácsy kiállítás a Szolnoki Galériában (Zsinagóga).
2007. után idén ismét Szolnokon tekinthetők meg a festő művei, melyhez nagyban hozzájárult Pákh Imre, aki a tulajdonában álló gyűjteményét bocsátotta városunk rendelkezésére.
Személyes kedvencem a kiállításról a művész 1883-ban készült A kis cukortolvaj című festménye, melyet elveszettnek hittek, és sokáig csak fotók bizonyították létezését. E "huncut szalonképet", az egyik leghangulatosabb Munkácsy festménynek titulálják, nem véletlen, hogy ennyire elnyerte a tetszésemet. Az édes gyermek csínytevése mosolyt csal az arcomra, miközben pihenő édesanyja és a háttérben a nappali növényháza nyugalmat sugároz. Legszívesebben hazahoztam volna. Ezúton is üzenem a kedves Pákh Imrének, vészesen közeledik a születésnapom, és nagy örömet szerezne nekem ezzel a festménnyel 😀 Na de félre a tréfát, még most is elvarázsol miközben visszanézem a fotókat, amiket készítettem.
Több festményt nem mutatnék meg, azt gondolom az érdeklődés felkeltéséhez ez is elég kell hogy legyen annak, aki még bizonytalan volt abban, hogy megnézze-e a kiállítást, és legalább olyan jó ízlése van mint nekem 😀 (észrevettétek, ma milyen mókás hangulatban vagyok? 😀) Azt azért elárulhatom, hogy nem csak szalonfestmények láthatók. Na jó, pár címet megosztok, mint például az Ásító inas, amit szerintem mindenki ismer, vagy a Pásztorlányka az erdő szélén, és persze a Madame Chaplinről készült portré, akihez közel két évtizedes meghitt "barátság" fűzte.
Több tanulmány is látható, mint például az Ecce homohoz készült Krisztus töviskoszorúval, vagy az egy Kompozíció-tanulmány a Krisztus Pilátus előtt című képhez, s ugyanehhez az Ordító suhanc.
Számomra újdonság volt látni, hogy mire egy nagyobb mű elkészült, mennyi munka is volt mögötte. Megfestette azokat részleteiben, majd egészében. Fantasztikus.
És nem csak maguk a festmények, de egyes képkeretek is lenyűgözőek.
Kimondottan tetszenek azok, melyeken az aprólékosan kidolgozott virágok futnak, csavarodnak. Gyönyörűek, ugye?
És végül Munkácsy pályaképe
Én szívből ajánlom mindenkinek, hogy jövő vasárnapig - akár egy kellemes Tisza-parti sétával összekötve - ellátogasson a kiállításra, és kényeztessen szemeit.
Bodor Marcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése