Amikor elkezdődött a film, azt éreztem, ez nem az én műfajom. Ezután jött, amire nem is gondoltam, hogy mégis szinte tátott szájjal néztem végig, mert teljesen lekötött a váratlan fordulatokban nem szűkölködő alkotás, ami egy piti kis csalóval indított, s végül a családon belüli erőszakon keresztül eljutottunk a beteljesült szerelemig, miközben találgattam, hogy most biztosan ez vagy az következik, s természetesen teljesen más lett. Nagyon tetszett. Az utóbbi idők egyik legjobb magyar filmje. Szerintem.
A háború után, mikor nincsenek iratok, mindenki keresi eltűnt hozzátartozóját, van akinek semmi sem szent, mint ahogy Hankó Balázsnak sem. Ő minden fiúnak, testvérnek, férjnek a bajtársa volt, s egy kis élelem, szállás, vagy bármi más reményében mondjuk azt, hitet ad a családoknak, mígnem találkozik Judittal, aki egy erdőben él a kisfiával, s másokkal ellentétben, abban bízik, hogy az ő férje soha nem tér haza. Hiába. Bérces egy állat, akit a háború sem tört meg, sőt.
A mozizást követően egy fantasztikus hangulatú beszélgetés következett a rendezővel, Szász Attilával, a forgatókönyvíróval, Köbli Norberttel, és az egyik főszereplővel, Bércessel (Őt teljesen másnak képzeltük a szerepe alapján, ebből is látszik milyen jó színész). Ennek következtében azért számomra kicsit más megvilágítást is kapott a film, más mondanivalója is lett számomra, mint addig volt. Ilyen például a családon belüli erőszak. Ez valamiért eszembe sem jutott, pedig nyilvánvaló volt. Talán azért, mert amikor játszódik a film, erről nem beszéltek, az asszonynak hallgass volt a neve, s valahogy nem tudtam rátenni ezt a címkét. Na többek között ezért is szeretem az ilyen találkozókat, mert gondolkodás- és látásmód formálóak.
Ez azért most kicsit mégis más volt, mint az eddigiek, mert a rendezőnek, Szász Attilának kicsit több köze van városkánkhoz mint a többieknek. A sorok között ültek valamikori tanárai, akik kis meglepetéssel kedveskedtek neki, majd a város is köszöntötte, gratulált munkásságához. Ilyenkor olyan büszke vagyok arra, hogy itt élek.
Azt hiszem megnézem a fiúk korábbi filmjeit, amiket még nem láttam.
Bodor Marcsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése