Gettó Balboa - Egy életet megmenteni a legnagyobb felelősség, a legnagyobb tisztelet

Dokumentumfilm a kitörésről.

Mindig is azt vallottam, ha van egy célod, amit igazán el akarsz érni, és a megvalósításához elegendő a kitartásod, akkor elérheted azt, de a szerencse legalább egyszer melléd kell hogy álljon. 

Misinek szerencséje volt, mert a golyó nem ölte meg, és újra kezdhette életét. Zolinak szerencséje volt, mert találkozott Misivel, ő is újra kezdhette az életét. Kettejük történetében a hasonlóság annyi, hogy mindketten esélyt kaptak egy új életre, amivel ha nem élnek, lehet már nem élnek.

Misi, a valamikori alvilági figura, aki jó útra tért, és a kallódó gyermekeket próbálja összefogni, adni nekik valamit, amitől úgy érezhetik, hogy számítanak. Zoli egy volt közülük, aki a film forgatása alatt lett azzá, aki. A film nem egy előre megírt dokumentumfilm egy befutott sportolóról, ezt részben maga az élet írta. Úgy tudom a történet Misi életéről szólt volna, az, hogy Szabó Zoltán időközben ennek részévé, a forgatás közben pedig profi sportolóvá vált, talán szintén a szerencsének köszönhető, mert így tényleg meg tudják mutatni a fiataloknak, hogy nincs lehetetlen,  valóban van lehetőség a kitörésre. 

Lehet nem mindenkiből lesz egy Szabó Zoltán, de tanulhatnak orvosnak, mint az öcsödi Rostás Gusztáv, vagy rákkutatónak, mint a karcagi Horváth József, de választhatnak bármilyen hétköznapibb szakmát, mint például tanár, autószerelő, asztalos, vagy bármi egyéb. Elsősorban mindenkinek a saját döntése, elhatározása, hogy mivé válik. Ez nagyon nehéz tud lenni, és persze a kifogások keresése sokkal könnyebb, de ez már csak ilyen, származástól függetlenül.

A közönségtalálkozó:

Vendégek: a színpadon a "műsorvezető" és tőle jobbra a film főszereplője és alkotói Sipos Mihály, Poczók Attila, Bordás Róbert, Józsa László a nézők sorai között Csányi Dávid.

Tetszett ahogy Misi őszintén mesélt az  életéről, arról az életéről, ami az előtt volt, mielőtt jó útra tért. Tetszett, hogy önerőből kezdte el a gyerekekkel való foglakozást. Tetszik, hogy bennük megvan az összetartás. Ahogy hallgattam, számomra ez lett a film mások mondanivalója. 

Nevezhetjük őket kisebbségnek, cigányoknak, bárminek, lehet hogy hirtelenek, hangosak, de legyetek őszinték magatokhoz emberek, ha bajban vannak, segítenek egymásnak, míg hány olyan történetet hallani, hogy külföldön szerencsét próbáló magyarok egymásnak farkasai, de ugye tudjuk, nem kell elhagyni az országhatárt, hogy lássuk, ez sajnos sokszor itthon is így van. Hányszor kértem már segítséget én magam is ahhoz, hogy például segíthessek hátrányos helyzetű családoknak, és bizony nem az volt a jellemző, hogy csak úgy tolongtak volna a támogatók, függetlenül attól, hogy bőven megtehették volna. Szerencsére azért mindig akad jószívű emberek. Tehát szerintem nem csak azok a gyerekek a célközönség, akikről/akiknek elsősorban szól a film, hanem mindannyian ebben az országban. Jó lenne ha észrevennénk már, hogy nekünk kell jó példát mutatni a gyermekeknek összetartásból és az egymásnak való segítségnyújtásból, mert ezzel mi magunk is újra megtanuljuk ezeket, s az utókor sem fog ezekből hiányt szenvedni.

A film készítői már felvették a kapcsolatot önkormányzatokkal, sportcégekkel, sportszövetségekkel, hogy segítségükkel minél több gyermekhez és tanárhoz eljusson a film és annak üzenete.
 
És akkor még vissza picit a közönségtalálkozóra. Mikor kijöttünk a teremből, mindenki meglepetésére a helyi Roma Hagyományőrző Egyesületnek köszönhetően mindenkit vendégül láttak egy tál hamisítatlan hagymafőzelékre. Na ilyenben sem volt még részem.

Bodor Marcsi

Ui: Érdekessége még a filmnek, hogy mielőtt a hazai mozikban elkezdték volna játszani, már nemzetközi fesztivál különdíjas, majd fődíjas lett.