Ha már ismét az írogatáshoz fordultam, gondoltam leírom a véleményem a családvédelmi akcióterv babaváró támogatásáról.
Bosszantó ez az egész, ahogy tálalják és ezzel szemben amit és ahogy ad ez a program. Úgy vélem, jól gondolom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. S hogy mi az miatt én úgy érzem, ez már megint olyan mint a mesében, hogy adnak is és nem is? Talán a saját történetemen keresztül tudom a legjobban szemléltetni ezt.
42 éves vagyok, s lassan ki merem jelenteni, párkapcsolati téren olyan szempontból igen szerencsétlen, hogy eddig, azon túl, hogy valamikor volt egy döntés arról, hogy vége a fogamzásgátló szedésének, majd voltak a gondolatok, hogy jó lenne egy bébi, tovább nem jutottam egy fiatalemberrel sem. Vigasztaltam magam, s mindig azt gondoltam, még nem késő. Bevallom nem is igazán éreztem, hogy készen állnék az anyaságra, s míg vártam hogy megérkezik apuka az életembe, éltem azt tovább, s ha már nem vagyok egy munka után a tévé elé leülő sorozatfüggő, önmegvalósítgattam picit, ahogy illik.
De bizony apuka nem szaggatta magát, hogy mihamarabb megismerjem, így maradt a munka, s jó adófizetőként gyarapítottam az állami büdzsét, amiből most osztják többek között a babaváró támogatást, ami nekem persze nem jár. Pontosabban ez sem. Hogy miért? Ez épp azért, mert elmúltam 40. Ez azért kicsit rosszul esik, hogy ha már ennyi éven keresztül vontak tőlem mindenféle adókat, járulékokat, fizettek is utánam, és önszántamból is becsengettem amit kellett, akkor most miért teszik ezt velem? Én csak erre voltam jó? Miért nem vagyok ugyanolyan jó anyaalany mint aki nem töltötte még be a negyvenet?
Mert én sokkal, de sokkal jobb anya leszek, mint egyik-másik huszonéves, aki lehet még az aprócska bébi mellől oson el szombat éjjel bulizni, mert rádöbbent, hogy ő még ehhez fiatal, ő még nem akarja feláldozni az életét egy gyerkőc miatt, ő még élni szeretne, vagy még először felépítene egy karriert...Természetesen tisztelet a kivételnek. S miért leszek még jobb anya mint a fiatalok? Mert mikor én anya leszek, már teljesen másképp látom az életet, hisz már most másképp látom. Nekem a gyermek a pont lesz az I-re. Igaz a délutáni alvást én fogom várni helyette is, és a mesét is lehet jobban élvezem majd, és valószínű a kézműveskedést is én fogom szeretni, és még sorolhatnám, de úgy érzem ezektől lesz az egyik legjobb dolog, amit történhet még velem. S ha az anya rendben van, a poronty is rendben van.
Aztán ott van a másik, hogy csak házasoknak jár, de persze, ez legyen a legkevesebb, ha muszáj, legyen, bár így nem olyan, mint mikor azért teszi ezt két ember, mert valóban úgy érzik, hogy férj és feleségként szeretnék összekötni életüket. A sok ostoba cikkről nem is beszélve, amik arról szólnak, hogy micsoda házasodási kedv van ebben az országban. Mi van? Azt, persze, házasodási kedv. A nagy francot. Rákényszerítik az embereket, hogy ha akarnak, ha nem, házasodjanak, ha bizonyos támogatást, kölcsönt szeretnének.
Ne értsetek félre, szép dolog a házasság, de miért több ez, mint az, mikor két ember papírok nélkül él egymással szeretetben, jóban, rosszban? Ugye te is ismersz több ilyen párt is? És hányan vannak, akik elválnak, s valamiért úgy gondolják, jó ebből az intézményből elég volt, majd leélnek egy életet valakivel, felnevelve egymás gyermekét, gyermekeit, a másik gyermekét, gyermekeit, a közös gyermeke(ke)t? Ilyet is ismersz, ugye?
És akkor ehhez még egy gondolat. Nagyon szerencsés az, aki megtalálja a párját, de őszintén szólva, már megfordult a fejemben, hogy akár egyedül is bevállalnék egy gyermeket. Egyedül vagyok ezzel a gondolattal? Ugye nem? Ez sem sokkal másabb, mint mikor ketten indulnak neki a gyermekvállalásnak, s közben valahogy anyuka egyedül marad. Ez is előfordul, nem is annyira ritkán. A egyedülálló anya annyiból szerencsésebb is, hogy a kezdetektől tudja, csak magára számíthat. Természetesen az apás verzió sokkal optimálisabb, de csak azért ne mondjon le senki az anyaságról, mert egyedül van.
Összegezve: elmennek a manóba. Úgy érzem ez a 40 éves korhatár és barátai nem más, mint hátrányos megkülönböztetés rám nézve, márpedig ha én így gondolom, akkor a (nem csak) hozzám hasonló cipőben járók is hasonló véleményem lehetnek.
Lehet levelet kellene írni az illetékesnek, s javasolni a változtatást? Na ezen még gondolkodom, de ha van aki egyetért gondolataimmal, örömmel veszem a megerősítést.
Bodor Marcsi
