Körülbelül
1 évvel később, miután szó volt arról, hogy igen, szeretnék ismét a kis
csapattal egy nagyot utazni, elérkezett az indulás napja. 2016. január 21.
csütörtök. Nem véletlen a dátum, mert eredetileg egy-két nappal korábban
indultak volna, de a munkám miatt az nekem még nem lett volna jó, ezért
átkerült az indulás erre a szép, napsütéses napra. Tényleg nagyon jó idő volt.
Előtte még azon gondolkoztam, hogy most akkor nagykabát és bundacsizma jönnek
velem, vagy hazautaznak, s majd újra találkozunk, mikor hazaérek, de elég volt
egy könnyű sportcipő, amit egyébként is vittem volna az útra, s nagy hasznát is
vettem, és egy könnyű kis tavaszi dzseki. A repülőkön olyan hideg volt, hogy
még jó is volt, hogy legalább a kis kabátka nálam maradt, és belebugyoláltam
magam. 12,40-kor volt a randevú a
repülőtéren. Volt, akit 2012-ben láttam utoljára, amikor először utaztam a
társasággal Sri Lankára, így hát igen jó érzés volt pár régi ismerős arcot megpillantani,
de az új útitársak is szimpatikusak voltak. 2 órával később már startoltunk is
Dubaiba, ahol pár órás várakozást követően meg sem álltunk (hála :-D) a világ
legnagyobb 2 emeletes „superjumbo” gépével Bangkokig. Indulás előtt sokat
dolgoztam, így nem okozott gondot az 5,5 és 6 órás repülőutakat átaludni J. A 4 órás várakozás kicsit rosszul esett, de a hosszú
várakozási idő miatt a dubai repülőtéren a külön kis szelvényeinkkel a hozzá
tartozó listán felsorolt éttermek, büfék valamelyikében ehettünk egy jót. Sikerült
találnom egy szuper éttermet, ahol már lehetett is kezdeni a barátkozást az új
ízekkel.
Tudjátok, ez is fontos számomra egy-egy utazás alkalmával, hogy milyen
ízélményekkel gazdagodhatok. Ez az út nem volt szűkmarkú e téren, az egyszer
biztos, de erről is mesélek majd.
…
és végre megérkeztünk. Landolt a gép Bangkokban, ahol már vártak minket, s
busszal elindultunk a szállodába. A szállás igencsak jó volt.
Már útközben azt tervezgettem, hogy amint
megérkezünk, irány egy masszázsszalon, ahol végre kipróbálhatom az oly híres
thai masszázst. Így is volt. A szoba elfoglalása után irány a pénzváltó, majd a
legközelebbi masszázsszalon, ahol úgy gondoltam, egyelőre csak egy lábmasszázst
kérek, mert a hosszú út alatt elfáradt lábacskáim igazán megérdemlik ezt.
Hát,
egy jó masszázst bizony megérdemeltek volna, de nem azt, amit kaptam. Csalódás
volt, főleg pár nap múlva, merthogy annak ellenére, hogy bár valamelyest
felfrissültek a virgácsaim, éreztem, hogy a lábam szárában össze-vissza törték
a kis kapillárisokat az erekben, s végül igazán szép kis foltokkal
büszkélkedhettem. Tehát, nem azt kaptam amit vártam, hogy először a talpat
megmasszírozzák, ami alapján feltérképezik a páciens testét, annak állapotát,
milyen problémái lehetnek, nem, ilyen nem volt. Az asszonyság nyomta, mint
süket a csengőt. Egy tavaly év eleji veseprobléma miatt az érfalaim túlságosan
kitágultak, s még azóta sem álltak helyre, ezért igen óvatosan kell velük
bánni, amit egy hozzáértő masszőr érezne is szerintem, de sajnos rossz helyre
tévedtem be. Azt gondolom, működik itt egyfajta masszázs nagyipar a kóborló
turistáknak, s nem feltétlenül tudja egyik-másik „masszőr”, hogy mit miért
csinál, vagyis azt tudja, hogy azért csinálja, mert ezt mutatta neki valaki,
aztán ha esetleg valódi problémád is van, nem csak felfrissülni szeretnél egy
hagyományos pizsimasszázzsal, akkor az már a te gondod lesz, ha nem azt kapod,
amit vártál, esetleg még valamit el is
Azért
nem szegte kedvem a félresikerült masszázs, s a közös vacsorán megkóstoltam
mindent, amit csak letettek az asztalra, s már – már tényleg a „taknyom nyálam
folyt” állapotban voltam, annyira csípős, erős, fűszeres volt amiket ettem,
finom volt. Örömmel tapasztalom magamon, hogy egyre több dolgot megszerettem,
de legalábbis megeszek, amit korábban nem. Ilyenek voltak ezek az ételek is,
bár mostanában már egyre többször használok jómagam is óvatosan például chilit,
hogy azt az ízt tudjam előhozni, amit már kóstoltam. A vacsora után elkezdtük
felfedezni a környéket, de erről szóljon a következő írás...
Folytatás következik,
M
