Múlt héten pár nap pihenőre küldtem magam Cserkeszőlőbe a Riadorma Apartmanba. Telefon, internet kikapcsol, csak sok-sok alvás, a fürdő, és egy kis kirándulás. Nem emlékszem, hogy jártam volna már Tiszakürtön az Arborétumban,ezért átgurultam szétnézni. Autóval 15 perc, de jó időben bátran el lehet indulni kerékpárral a szomszédos településre. Nagyon jól ki van táblázva, merre található az arborétum, szóval el sem tudsz tévedni. A pénztárnál nincs bankkártyás fizetés. A felnőtt jegy 800.- Ft. Nem egy horibilis összeg, de vigyél magaddal csörgő forintot.
Imádom a tavaszt, mikor minden virágba borul, illatozik, tökéletes a feltöltődéshez egy nyugodt séta a természetben.
Mikor beléptem és elindultam az arborétum útján, már mutogatták is magukat a szebbnél szebb virágok, virágzó fák, és a legfinomabb illat szállt a levegőben amit valaha is éreztem, s amit tudtam,hogy ismerek valahonnan, de csak később jöttem rá.
Jobbra indultam el a kis tó irányába, ahonnan a szomszédos református templom nagyon szép látványt nyújt.
Az utak mentén több helyen is padok kínálták a pihenés lehetőségét,
de csak mentem, mentem, míg végre megtaláltam. Illatos lonc. Amint kertes házba költözöm, az lesz az első, hogy ültetek a kertbe, s míg virágzik, a lakás is tőle fog illatozni.
A vén fa alatt átsétálva vitt tovább az utam az
amit itt-ott salátaboglárka színesít. 
A kilátóba érdemes felsétálni, mert nem túl magas, és fentről teljesen más látványt nyújtanak a növények. 
"Amíg a híd a folyót átöleli...."
A magnóliák elkápráztattak. Kicsi, nagy, fehér, világos és sötétebb rózsaszín, különböző sziromformák....gyönyörű.
Az hiszem ez díszszilvafa lehetett, s ahogy a szirmait elhullajtotta
a mohos gyökereire, mintha egy mesében találtam volna magam manóországban.
Természetes környezetben szerintem ennyi különböző fajtájú fát nem találsz egymás mellett, de ilyenkor azt mondom, örülök, hogy vannak akik beleavatkoznak egy kicsit a természet dolgaiba ily módon, amikor nem rombolnak, hanem ellenkezőleg, maradandó természetes szépséget hoznak létre.
Ezt a virágot nem ismertem fel, de percekig csak álltam és bámultam a virágszőnyeget. Halvány rózsaszíntől a liláig minden szín megtalálható a szirmok színei között.
Ne ijedj meg a medvétől, nem bánt,
tele a pocakja, mert gondos kis kezek makksapkákkal látták el, hogy ne éhezzen.
Ha jól láttam, gyerekeknek mikroszkóp és pár megvizsgálandó növényke volt üvegekben a pénztár épületében, de ebből a dekorációból is látszik, hogy az aprónép kedvére is szeretnének tenni a vendégvárók.
Érezzétek magatokat nagyon jól! Töltődjetek, frissüljetek!
Bodor Marcsi
"Kerttörténet
A Tige család volt az, aki először
Tiszakürtön egy kisebb vadászkastélyt épített, majd otthonául is e
községet választotta. Gróf Tige Lajosnak egyetlen lánya született, akit a
szarvasi birtokkal rendelkező hadmérnök gr. Bolza József fia kért
feleségül. Az ifjú pár Pozsonyban élt, de nagyszabású terveket szőttek a
tiszakürti birtokon, udvarházat kezdtek el építeni a régi vadászlak
helyén a református templom melletti nagy, falusi telken. A templom
alatti erdős mocsaras kb. 27 kh területű (17 ha), a Tisza rendszertelen
kiöntései miatt szinte hasznosíthatatlan birtok megszerzése után, a
világot járt Bolzák ebbe főúri kertet álmodtak bele.
A grófi kert alapjául a református egyháztól megvásárolt erdős-mocsaras birtokrész szolgált, melyen a megközelíthetetlen mocsárnak köszönhetően szinte érintetlen formában megmaradt a Tisza magasabb térszintjének tölgy-szil-magaskőris alapú erdőrészlete. A tulajdonba adást követően erdőt látott és erdőben gondolkodni tudó embert bíztak meg az alapok megvetésével. Csak annyit tudni róla, hogy Erdélyből jött és Tompa Mihálynak hívták. Elképzelése nagyon egyszerű volt. Meghagyni az értékeset és eltávolítani az építendő kert számára értéktelent. Igazi erdőt értőként szabta a gróf úr igényeinek megfelelően a rábízott értéket. Milyenek is voltak a kívánalmak? Elsősorban legyenek a főúri létet kiszolgáló kerti létesítmények, és másodsorban legyen lehetőség, az eredeti honos növényanyag kísérete mellett, külhoni növények telepítésére is.
Az alapjaiban kialakított kert lehetőséget adott a külhoni fajok telepítésére is. A kb. 130 éve elindult exóta telepítéskor platánok, hársak, amerikai tölgyek, fenyőfajok kerültek elültetésre, de helyet kaptak az ország és Európa más vidékeiről származó növények is (nehézszagú boróka, luc-, fekete-, erdei és jegenyefenyők). Ilyen alapokon jöhetett létre egy főúri kert, melyet később arborétummá lehetett fejleszteni.
Az első világháború harci cselekményei nem érintették a falut. A kert fejlődése szempontjából a két világháború közötti időszak nem volt jelentős, mert a társadalmi átalakulások a család szegényedéséhez vezettek. Fejlesztésre nem, csak fenntartásra jutott a grófi költségvetésből. 1944 októberében a szovjet csapatok főhadiszállásként jelölték meg a kastély épületét és telepítették ki a bennlakó tulajdonosokat. Szinte kivédhetetlenek voltak az orosz katonák okozta károk. Leginkább tüzelőnek használták fel az általuk jobban ismert és könnyebben kivágható fenyőfajokat. A front tovább haladtával a birtok a néphatalom kezébe került, így a kert is. A helyi hatalom gyorsan rájött, hogy nem engedheti szétlopni ezt az értéket és már 1946-ban kerülőket alkalmazott a falopások megelőzésére. A kastély épülete az oroszok kivonulása után kis időre visszakerült a faluban lakó kisasszonyok tulajdonába, amíg 1946 tavaszán a parkkal együtt állami tulajdonba került.
1961-ben elkezdődött a terület teljes bekerítése. A döntés adott volt, grófi parkból arborétumot kell létrehozni. Ekkor újra összekapcsolódhatott a két Bolza testvér, József és Pál szellemi örökségeként ránk hagyományozott tiszakürti és szarvasi kert. A rekonstrukció és az átalakítás terveinek kidolgozására a helyi Tanács Bauecker Alajost a szarvasi arborétum vezetőjét kereste meg. Ő nemcsak a terveket készítette el, de 1984-ben bekövetkezett haláláig ellátta a rendszeres szaktanácsadó szerepét is. Megalkotta a közfeladat ellátására alkalmas feltáró útrendszert és a meglévő, szinte dzsungellé változott erdőből kihámozta az értékeset, a megmaradót. A tiszai táj életerejét sugárzó üde zöld, hatalmas tisztásokon álló óriás fák, és a tisztásokat egykor szegélyező virágzó cserjefoltok kaphattak újra levegőt. De nem maradhatott el a párhuzamos fejlesztés sem. Több ezer növényegyedet ültettek ki és a rendszeres és következetes munka eredményeként a park gondozott arborétummá kezdett válni. Saját faiskolát is indítottak a szükséges növények felnevelésére, de jutott innen növény a környező falvak szépítésére is. 1968-ra gondozott gyepfelületek, fehér murvával felhintett utak várták az idelátogatókat.
Az elért eredmények láttán 1971-ben Megyei Tanácsi határozattal az arborétumot megyei védett területté nyilvánították és ezt követően a megyei vezetők már a bővítésen gondolkodtak. Így valósulhatott meg 1975-ben az eredeti arborétum 17 ha-os területének, 10 ha-ral való kibővíése. A teljesen új kihívást szintén Bauecker Alajosnak kellett megoldania. Elgondolása szerint az ide telepíthető hazai erdőtársulások és egy amerikai vöröstölgyes alkalmazásával, kedvező klíma megteremtése érdekében szegélyerdőt kell telepíteni. A keletkezett belső szabadtereken, híres botanikusunk Soó Rezső növényrendszertanának felhasználásával rendezte el a fás szárú növénycsaládok nemzetségeit.
1985 évvégén megszületett a Tiszakürti Arborétum, a Szolnok Megyei Tanács szakmailag önálló, pénzügyileg sajátköltségvetéssel rendelkező félig önálló intézménye lett. A Természettudományi Múzeum munkatársai Dr. Debreczy Zsolt és Dr. Rácz István, miután megismerték az arborétum fejlesztésével való problémáimat szinte azonnal szárnyaló és nagyszabású tervekkel állottak elő. Integráljuk egy sokkal nagyobb területbe az 1975-ös terveket és növeljük meg a meglévő 27 ha területet 60 ha-ra. Erre a koncepcióra sikerült a megyei vezetést is megnyerni és az akkor már szaktanácsadóként működő párostól megrendelték a Tiszakürti Arborétum távlati fejlesztési tervét.
Debreczy és Rácz nagyléptékű tervet készítettek a birtokba vett területekre, felhasználva e táj történelmében említett tényt, hogy a középkorban ezen a tájon hatalmas tölgyes erdők voltak. Első lépésként mást nem terveztek, csak ennek visszaállítását és dajkaerdőként való felhasználását. A későbbiekben pedig, egy sugárút rendszer keretein belül mérsékelt övi tölgy fajokkal való kiegészítését. A fejlesztések elősegítésére a kor színvonalának megfelelő géprendszer támogatását is megkaptuk. Az infrastruktúra fejlesztésére is sor kerülhetett. Így épülhetett meg a már meglévő kibővítésével és kiegészítésével az igazgatási és szociális épület, az altalajba épített öntözőrendszer és a terület 4, 2 km hosszú kerítése is.
1990. január elsejétől a Tiszakürti Arborétum a Szolnok Megyei Tanács költségvetésébe beépülve teljesen önálló intézmény lett. Az első önálló neve az intézménynek: Szolnok Megyei Tanács VB. Arborétuma Tiszakürt.
2001 szeptemberében az 1996-ban Országos Védelemre beadott beadványunkat elfogadták és azóta a park területe (60 ha) Országos Természetvédelmi Terület.
Az 1987-ben megtervezett nagyszabású gyűjtemény alapjai ezzel megteremtődtek. Mára minden feltétel adott arra, hogy a jövőben országosan is meghatározó fásszárú növénygyűjtemény jöhessen létre és a következő generációk is gyönyörködhessenek és pihenhessenek a Tisza-vidék életerőt sugárzó fái alatt.
A grófi kert alapjául a református egyháztól megvásárolt erdős-mocsaras birtokrész szolgált, melyen a megközelíthetetlen mocsárnak köszönhetően szinte érintetlen formában megmaradt a Tisza magasabb térszintjének tölgy-szil-magaskőris alapú erdőrészlete. A tulajdonba adást követően erdőt látott és erdőben gondolkodni tudó embert bíztak meg az alapok megvetésével. Csak annyit tudni róla, hogy Erdélyből jött és Tompa Mihálynak hívták. Elképzelése nagyon egyszerű volt. Meghagyni az értékeset és eltávolítani az építendő kert számára értéktelent. Igazi erdőt értőként szabta a gróf úr igényeinek megfelelően a rábízott értéket. Milyenek is voltak a kívánalmak? Elsősorban legyenek a főúri létet kiszolgáló kerti létesítmények, és másodsorban legyen lehetőség, az eredeti honos növényanyag kísérete mellett, külhoni növények telepítésére is.
Az alapjaiban kialakított kert lehetőséget adott a külhoni fajok telepítésére is. A kb. 130 éve elindult exóta telepítéskor platánok, hársak, amerikai tölgyek, fenyőfajok kerültek elültetésre, de helyet kaptak az ország és Európa más vidékeiről származó növények is (nehézszagú boróka, luc-, fekete-, erdei és jegenyefenyők). Ilyen alapokon jöhetett létre egy főúri kert, melyet később arborétummá lehetett fejleszteni.
Az első világháború harci cselekményei nem érintették a falut. A kert fejlődése szempontjából a két világháború közötti időszak nem volt jelentős, mert a társadalmi átalakulások a család szegényedéséhez vezettek. Fejlesztésre nem, csak fenntartásra jutott a grófi költségvetésből. 1944 októberében a szovjet csapatok főhadiszállásként jelölték meg a kastély épületét és telepítették ki a bennlakó tulajdonosokat. Szinte kivédhetetlenek voltak az orosz katonák okozta károk. Leginkább tüzelőnek használták fel az általuk jobban ismert és könnyebben kivágható fenyőfajokat. A front tovább haladtával a birtok a néphatalom kezébe került, így a kert is. A helyi hatalom gyorsan rájött, hogy nem engedheti szétlopni ezt az értéket és már 1946-ban kerülőket alkalmazott a falopások megelőzésére. A kastély épülete az oroszok kivonulása után kis időre visszakerült a faluban lakó kisasszonyok tulajdonába, amíg 1946 tavaszán a parkkal együtt állami tulajdonba került.
1961-ben elkezdődött a terület teljes bekerítése. A döntés adott volt, grófi parkból arborétumot kell létrehozni. Ekkor újra összekapcsolódhatott a két Bolza testvér, József és Pál szellemi örökségeként ránk hagyományozott tiszakürti és szarvasi kert. A rekonstrukció és az átalakítás terveinek kidolgozására a helyi Tanács Bauecker Alajost a szarvasi arborétum vezetőjét kereste meg. Ő nemcsak a terveket készítette el, de 1984-ben bekövetkezett haláláig ellátta a rendszeres szaktanácsadó szerepét is. Megalkotta a közfeladat ellátására alkalmas feltáró útrendszert és a meglévő, szinte dzsungellé változott erdőből kihámozta az értékeset, a megmaradót. A tiszai táj életerejét sugárzó üde zöld, hatalmas tisztásokon álló óriás fák, és a tisztásokat egykor szegélyező virágzó cserjefoltok kaphattak újra levegőt. De nem maradhatott el a párhuzamos fejlesztés sem. Több ezer növényegyedet ültettek ki és a rendszeres és következetes munka eredményeként a park gondozott arborétummá kezdett válni. Saját faiskolát is indítottak a szükséges növények felnevelésére, de jutott innen növény a környező falvak szépítésére is. 1968-ra gondozott gyepfelületek, fehér murvával felhintett utak várták az idelátogatókat.
Az elért eredmények láttán 1971-ben Megyei Tanácsi határozattal az arborétumot megyei védett területté nyilvánították és ezt követően a megyei vezetők már a bővítésen gondolkodtak. Így valósulhatott meg 1975-ben az eredeti arborétum 17 ha-os területének, 10 ha-ral való kibővíése. A teljesen új kihívást szintén Bauecker Alajosnak kellett megoldania. Elgondolása szerint az ide telepíthető hazai erdőtársulások és egy amerikai vöröstölgyes alkalmazásával, kedvező klíma megteremtése érdekében szegélyerdőt kell telepíteni. A keletkezett belső szabadtereken, híres botanikusunk Soó Rezső növényrendszertanának felhasználásával rendezte el a fás szárú növénycsaládok nemzetségeit.
1985 évvégén megszületett a Tiszakürti Arborétum, a Szolnok Megyei Tanács szakmailag önálló, pénzügyileg sajátköltségvetéssel rendelkező félig önálló intézménye lett. A Természettudományi Múzeum munkatársai Dr. Debreczy Zsolt és Dr. Rácz István, miután megismerték az arborétum fejlesztésével való problémáimat szinte azonnal szárnyaló és nagyszabású tervekkel állottak elő. Integráljuk egy sokkal nagyobb területbe az 1975-ös terveket és növeljük meg a meglévő 27 ha területet 60 ha-ra. Erre a koncepcióra sikerült a megyei vezetést is megnyerni és az akkor már szaktanácsadóként működő párostól megrendelték a Tiszakürti Arborétum távlati fejlesztési tervét.
Debreczy és Rácz nagyléptékű tervet készítettek a birtokba vett területekre, felhasználva e táj történelmében említett tényt, hogy a középkorban ezen a tájon hatalmas tölgyes erdők voltak. Első lépésként mást nem terveztek, csak ennek visszaállítását és dajkaerdőként való felhasználását. A későbbiekben pedig, egy sugárút rendszer keretein belül mérsékelt övi tölgy fajokkal való kiegészítését. A fejlesztések elősegítésére a kor színvonalának megfelelő géprendszer támogatását is megkaptuk. Az infrastruktúra fejlesztésére is sor kerülhetett. Így épülhetett meg a már meglévő kibővítésével és kiegészítésével az igazgatási és szociális épület, az altalajba épített öntözőrendszer és a terület 4, 2 km hosszú kerítése is.
1990. január elsejétől a Tiszakürti Arborétum a Szolnok Megyei Tanács költségvetésébe beépülve teljesen önálló intézmény lett. Az első önálló neve az intézménynek: Szolnok Megyei Tanács VB. Arborétuma Tiszakürt.
2001 szeptemberében az 1996-ban Országos Védelemre beadott beadványunkat elfogadták és azóta a park területe (60 ha) Országos Természetvédelmi Terület.
Az 1987-ben megtervezett nagyszabású gyűjtemény alapjai ezzel megteremtődtek. Mára minden feltétel adott arra, hogy a jövőben országosan is meghatározó fásszárú növénygyűjtemény jöhessen létre és a következő generációk is gyönyörködhessenek és pihenhessenek a Tisza-vidék életerőt sugárzó fái alatt.
Tálas László"
http://www.tiszakurt.hu/?q=arboretum
Elérhetőség
Nyitva tartás
|
|||
|---|---|---|---|
| Cím: | 5471 Tiszakürt Bolza gróf út 5. | December 01 – Február 28 | 08:00 - 14:00 |
| Telefon/fax.: | 06 56 / 568 - 020 | Március | 08:00 - 17:00 |
| Porta tel.: | 06 56 / 318 - 338 | Április 01 – Szeptember 30 | 08:00 - 18:00 |
| E-mail: | arboreta@t-online.hu | Október | 08:00 - 17:00 |
| Weboldal: | http://www.arboreta.hu | November | 08:00 - 16:00 |
