Szent István nap Szolnokon

Szolnok sem marad el a többitől. Itt is jó programokat ígérnek reggeltől estig augusztus 20-án.

Jó szórakozást!

Bodor Marcsi

Martfűi örökZöldTisza fesztivál

A martfűi örökZöld tisza fesztivál szuper programokat kínál a hétvégére.

Tavaly nyáron véletlenül csöppentünk ki a Pa-Dö-Dö koncertre, s lám csodát, valami hihetetlen volt a hangulat. Remélem ma összejön egy kis retro a Neotonnal ahogy terveztük, de a vasárnapi Vincze Lilla koncert a Református Templomban is sokat ígér.

Jó szórakozást!

Marcsika

Hétvége Abádszalókon

Abádszalók már mától kínál programokat a hétvégére, de már előre tervezhetsz szeptemberre és októberre is:

Ne feledd a Szil-Faházas apartmant ha szállásra van szükséged:

http://bodormaria.blogspot.hu/2016/07/abadszalok-szil-fahazas-apartmanok.html

Jó hétvégét!

Marcsika

Amikor úgy érzed, a főnök porig alázott - egy ilyen gyerek miatt kár volt letolni a gatyát

Nem volt kedvem ma bejönni dolgozni. Nem is nagyon igyekeztem reggel, hogy beérjek időben, csak 8-kor indultam el, mindent csináltam, hogy húzzam az időt otthon, és a máskor 5 perces berepülés helyett szinte az összes főbb utcáját bejártam a városnak, mire sikerült bedöcögni a parkolóba. Most pedig, felvállalom, hogy munkaidőben írok, mert úgy érzem, hogy ki kell írnom magamból a tegnap történteket, mert ha nem, akkor felrobbanok, bár jobb lenne kiüvölteni ezeket a gondolatokat. Hogy mi is történt?

Annyi mindent szerettem volna tegnap megosztani veletek, de végül semmi nem lett belőle, mert a munkaidő végén lógó orral indultam haza, majd a lehető legrosszabb történt. Otthon tört ki belőlem a harag, a megbántottság, a mindent magával ragadó világfájdalom, a süti tésztáját amit gyúrtam ütöttem, vertem, szitkozódtam, aztán ahova mennem kellett, a máskor megszokott mókázás helyett csak duzzogtam, és a kákán is csomót kerestem, majd ismét hazaérve végre megindult a bőgés, és csak folyt a könnyem patakokban.

Aki ismer, tudja, hol dolgozom. Sokan mindig azt mondogatják, jó neked, olyan jó munkahelyed van. Hát, néha igen, néha nem. Ez egy kis cég, családias hangulat, egy nagy család minden örömével és bánatával. Mikor minden rendben van, akkor tényleg nagyon jó itt, de ha valaki morcos, rádförmed, aztán te tovább a harmadikra, megvan az mint ami a gyerek szülőkhöz való viszonyában, hogy épp azt kedveljük, aki a kedvünk szerint teszi a dolgát, s nem csak hogy nem hátráltat, de esetleg még segít is abban a hozzáállásával, hogy haladni tudjunk a saját dolgunkkal, nem hiányzik itt az sem, hogy amikor a nagyfőnöknek rossz napja van, akkor lapul mindenki, csendben van, s amikor semmi gond, akkor mindenki mosolyog, nevet. Sokat tudunk egymásról, hisz ha időnk engedi beszélgetünk mindenféle dolgokról.

Már 18 éve dolgozom itt, és 19 éve velük, mert egy évig az akkori könyvelőnél kezdtem. Szeretem a munkám, titoktartási kötelezettség nélkül is tudom, hogy miről szabad beszélni, miről nem, agilis, hűséges kollégának tartom magam, szeretem az új feladatokat, szeretem mikor meg kell oldani valamit, szeretem mikor az ellenőrzések észrevételt nem tartalmazó jegyzőkönyvvel zárulnak, szeretem, hogy minden rendben van a könyvelésben, igaz azon az áron, hogy a kollégák rendszeresen azt érzik, hogy zaklatom őket, hogy számolj el, add át, csináld már meg, küldd el...... Fizetés, járulék, áfa határidők előtt ez bizony igen sűrűn előfordul. Most, hogy közeledik az áfa, próbáljuk kisajtolni az előző havi számlákat, számlázandókat a kollégákból, s tegnap munkaidő vége előtt átjött az egyik főnök, hogy számoljunk el, s közben megindult a szokásos csevegés. Elújságoltam, hogy tegnap volt anyukám születésnapja, ma lesz apukámé, ......, szó szót követett, s a szülők után szóba jöttek a gyerekek, mármint az én szüleim gyermekei, konkrétan én, s ekkor elhangzott az a mondat, ami porig sújtott: 

"egy ilyen gyerek miatt kár volt letolni a gatyát"

Erre mondhatnám, hogy értem én a tréfát, de nem szeretem, de azt gondolom, ez azért túlmegy a vicc határán. Egy pillanatra megálltam, alig észrevehetően, majd annyit mondtam, szerintem lennének, akik örülnének egy ilyen gyereknek mint én, s folytattam a dolgom, de arcomról lefagyott az addigi mosoly, s nem szóltam. Azt hiszem érezte, hogy lehet ezt nem kellett volna, s azért folytatta a beszélgetést, hogy kerülje a zavart csendet. Kérdéseire fátyolos hangon, csendesen, tőszavakban válaszoltam, hagy haladjak, s fejezzük be mihamarabb egymással a dolgunkat, s közben már kattogott is az agyam, hogy most ezzel csak engem minősített, netán a felmenőimet is, hogy mit neveltek belőlem.....?

Egyre érzékenyebb vagyok, ahogy telnek az évek. Az utóbbi időben szerintem sokat változtam. Teljesen másként látok dolgokat, másképp állok sok mindenhez. Már nem akarom minden áron azt a látszatot kelteni, hogy mennyire erős vagyok, próbálom a valóságot mutatni. Ez jó nekem. Korábban ha ez történt volna, s elmesélem valakinek, röhögtem volna egyet a sztori végén becsmérlő szavakkal ellátva a megbántót, s párnába fúrt arccal sírtam volna. Most már nem. Le merem írni, hogy igenis megbántottak, és ez nagyon, de nagyon fáj, és bőgtem, és dühöngtem, és legszívesebben nem is tudom mit tettem volna, hogy ilyet mondott, s bármilyen jó a kollegiális kapcsolat közöttünk, igenis válogassa meg a szavait, mert porig alázva éreztem magam.

A bőrömből kibújni teljesen nem tudok, megköszörülöm a torkom, nyelek egy nagyot, megrázom magam, s ha az utcán találkozunk, esetleg a szemeimbe nézve látsz még egy rejtőzködő könnycseppet a bánatmorzsa mellett, de rádmosolygok, s úgy köszönök, de tudd, hogy ha neked is vannak hasonló problémáid, akkor nem vagy egyedül. Ha megbántottam valakit valamikor úgy, hogy még emlékszik rá, akkor kérem bocsásson meg! Köszönöm! Ha úgy érzed, hogy ezt olvasva neked is bocsánatot kellene kérni valakitől, tedd meg most, s ha tőled kérnek bocsánatot, bocsáss meg, de tényleg. Ha pedig úgy érzed, hogy megosztanád másokkal is saját gondolataidat, ne fogd vissza magad, írj bátran!

Legyen nagyon, de nagyon szép a napod!

Bodor Marcsi

Padlizsánkrém

Szerettem a padlizsánkrémet, de olyan rég ettem már igazán finomat, ami a szám íze szerinti, ezért úgy döntöttem, megpróbálkozok ezzel is.

Idén a kertben egész szépek lettek a lila tojásgyümölcsök. A jól végzett munka után leszüreteltem  s hazahoztam az éretteket, s nekiláttam. 3 helyről szívtam magamban gyorstalpalón az információkat, anyukámtól, Etától és Beustól, hogy ki hogyan készíti, s összeállítottam a saját magam verzióját, s szerintem igazán jól sikerült. A munkahelyre is vittem be, s akik nem idegenkednek az efféle ételektől, netán még szeretik is, igen jóízűen meg tudtak reggelizni.

Hozzávalók:

4 padliszán

fél fej fokhagyma szétnyomva

1 kis fej lila hagyma lereszelve

olívaolaj 2-3 evőkanálnyi

majonéz legalább 6 evőkanál, de ízlés szerint változtatható a mennyiség

só, fehér bors ízlés szerint

A padlizsánok alá sütőpapírt tettem a tepsibe, és megszurkáltam azokat, így nem durrantak szét, a lé pedig ami kifolyt, nem sült bele a tepsibe.

 

150 fokon addig sütöttem őket, míg ilyen szép szottyadtak lettek, majd mikor kihűltek, meghámoztam mindet.

Ezek után már csak annyi dolgom maradt, hogy a meghámozott padlizsánhoz hozzáadtam a többi hozzávalót,

 s összeturmixoltam,

 majd pirítóssal és paradicsommal tálaltam.

Ugye ez is egyszerű volt?

Jó étvágyat!

BM

Balatonfüred - Korona panzió

A balatoni kiruccanással kapcsolatban két dologról nem írtam. Az egyik a szállás, a másik a strand volt. Kezdjük a szállással. A Korona panzióba foglaltak szállást a lányok. Anitával csütörtökön időben elindultunk, s elsőnek érkeztünk, még mielőtt a külön autóval kerékpárok megérkeztek volna. A recepción egy nagyon kedves fiatalember fogadott minket. 

Mi a 3 ágyas szobát választottuk, ahol esténként még Ibi volt a hálótársunk. A szobában semmi extra, egy átlagosnak mondható apartman volt egy dupla és egy szimpla ágyas résszel. Klíma nincs, de hála éjszakánként esett és lehűlt a levegő, így ezzel nem volt probléma, de a nagy nyári melegben nem lehet túl kellemes, mert szúnyogháló csak az ablakon volt, de ez önmagában nem túl sok. 

Most nézem, hogy a honlapon van olyan, hogy klíma ár 1500 / nap, tehát kiegészíteném a fent leírtakat, hogy szerintem az első emeleten nincs klíma, vagyis én nem emlékszem, hogy lett volna a szobánkban.

 A fürdőszoba a célnak megfelelt. Az ajtón volt egy kiírás, hogy 3 naponta cserélnek törölközőt, de hála ez nem így volt, mert azért 3 ember, ha naponta 2x fürdik úgy, a kilépő azért egy ilyen kis zárt helyen nem tud megszikkadni.

 Na aztán a többi élményről. Miután kora este, ahogy visszaértünk a strandról, s megérkeztek a többiek, az első tusolásnál derült ki, hogy a tusoló gégecsöve a fejnél el lehetett törve, mert a víz körülbelül 1/3 része jutott el a fejen keresztül a testünkig, a többi visszafolyt a csövön. Egy kis koccintás után lekocogtam a recepcióra, hogy jelezzem a tusoló problémát, s hogy az itókához egy jó kis cigarettát elszívjak. Két olyan fejmosást kaptam az idős palitól a recepción, hogy csak pilláztam. Az egyiket azért, hogy most kell szólni, hogy gond van a tusolóval, mikor a tulajdonosok már elmentek? Háááát, ha most fürödtünk, akkor mikor szóltam volna? Ennél korábban nem tudott kiderülni, hogy gond van a tusolóval. A másik, hogy nem látom, hogy ki van írva, hogy csak a ház előtt lehet dohányozni, ne akarjak hamutálat kérni, és amit láttam az egyik teraszon, azt csak valaki odavitte,s majd jól elveszik onnan. Hát igen, nem láttam, s ha láttam volna, azt gondoltam volna nem kötelező annyira, mivel rajtam kívül mindenki a szoba előtt dohányzott szerintem, csak én ácsorogtam néha a ház előtt egy pohárral és egy cigarettával. Mondjuk mikor a másik szobában voltunk vendégségben, ott a szomszédoknál volt hamutál, s nem voltam rest használni. De olyan jól esik a szabadság alatt egy finom ital és egy kis füstölnivaló.  A lényeg, hogy a kóbor hamutál az úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna, azonnali volt az intézkedés, míg a másik ügy azért váratott magára.

Jelzem, másnapra sem gyógyult meg a gégecső mire visszaértünk a kerékpározásból, pedig reggel is jeleztük,hogy hátha akkor alkalmas szólni, s nap közben eljut az illetékeshez a kérés, de hát akkor meg még biztos korán volt, s délután ismét említettük kellett a problémát, pedig addigra már szerintem mindhárman szóltunk mindenkinek akit csak találtunk. Végül szerintem harmadnapra lett eredmény ebben a témában úgy, hogy még aznap is panaszkodtunk egy kicsit. Azért három nőnél, akik hajat mosnak (ketten hosszút), tusolnak reggel - este, így nem volt túl vidám a tisztálkodás. De ez a kis malőr ne tartson vissza senkit, mert azóta már rendben van a fürdőszoba, hisz végül elintéztük :-)

A reggeli rendben volt, elég széles volt a választék, mindenki talált kedvére valót minden reggel. 

Még ami előny volt, a mi szobánk melletti teraszon a szárító, ahova a strandtörölközőket, plédeket, mindent nagyon jól ki lehetett teregetni.

Arra tökéletes a hely, hogy megaludj, de a Balatonnál ennél több nem is kell, hisz nem azért megyünk oda, vagy bárhova, hogy a szálláson töltsük az időnket.

Bodor Marcsi

Puzsér Róbert gondolatébresztő gondolata - mit is szeretnél a gyermekednek?

Ez is egy nézőpont....

Nem, sajnos még nincs gyermekem, de úgy láttam, hogy Puzsér Róbert 10 nappal ezelőtti írását osztogatták ismerősök, ami a rajongóit, kedvelőit, utálóit - bárkit aki olvasta a cikkét - , szinte csak és kizárólag a szexualitásra vonatkozó szemszögből mozgatott meg, s ami hozzászólásokat láttam, azok majdhogynem csak mind ezzel kapcsolatosan háborogtak, vagy pont ezért voksoltak amellett, hogy tetszik az írás, amit itt olvashatsz:

http://mno.hu/cinkosakinema/hogyha-lesz-egy-lanyom-1355032

avagy a facebookon itt megtalálsz augusztus 5-én:

https://www.facebook.com/Robert.Puzser/

Itt olvasható egy válaszcikk

http://mno.hu/velemeny/hogyha-emberek-lesznek-1355366

Tényleg csak ennyiről szól ez az írás? A szexualtásról? Szerintem nem. De ha igen, akkor erre is van ellenpélda, mert manapság ismét kezd divatba jönni a fiataloknál, hogy sokan szinte az első szerelemmel, vagy az első szerelmek egyikével kötik össze életüket. De mint oly sok mindenben, rengeteg szélsőséges példa akad ezekre, az első szerelemtől a kurvázásig mindenre minden felállásban, minthogy a gazdag és jóképű férfi is lehet hű társa a nőnek, míg egy átlagos hétköznapi férfi is kurvázhat, és vannak nők, akik még apró gyermekkel is kutyább dolgokra képesek mint egy férfi,ha hajtja őket valami. Sosem tudjuk meg, ki rontotta el a másik nemet, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás.

Na, de többek között úgy láttam, egy dologra senki nem gondolt, ami a mai világban kezd ismét legalább olyan fontossá kezd válni mint pár évtizeddel ezelőtt, mégpedig a társadalmi különbségekre.

Ennél a résznél gondolkodtam el ezen:

"Közlöm majd a lányommal, hogy a gazdag és jóképű férfiak kurvázni járnak, a feleségük mellett szeretőt tartanak, továbbá senkivel nem ügetnek el sehova, mert holnap a titkárnőjüket szopatják, holnapután meg a szexi pincérlányt szedik föl a sarki presszóban. Azt tanácsolom majd neki, hogy kerülje a BMW-slusszkulcsot pörgető vállalkozókat, ahogy azokat is, akik a szoláriumban meg a gyúróteremben találtak második és a harmadik otthonukra. Olyan férfit válasszon, aki családban és gyerekben gondolkodik ahelyett, hogy a Cosmopolitan kulcskifejezéseit ismételgetné, miszerint: „utazás”, „pezsgés”, „szerelem”, „party” és „izgalom”."

Még pontosabban itt:

"Olyan férfit válasszon, aki családban és gyerekben gondolkodik"

Nos, ahogy a hozzászólók, kritizálók, egyetértők válaszait, kommentjeit olvastam, tételezzük fel, hogy Róbert tudja, hogy miről ír, s megállja a helyét amit a gazdag és jóképű férfiakról ír. De mi van akkor, ha saját tapasztalatból írja ezeket, tehát ő maga is egy gazdag (és van aki számára jóképű) férfi? 

Ha ez így van, akkor ha megérkezik a férfi a lányához, ahhoz a lányhoz, akitől nagy valószínűséggel édesapa nem fog semmit megtagadni. S ha ez a férfi se nem gazdag, s nem jóképű, ráadásul még mondjuk középosztálybelinek sem lesz besorolható, nem hogy felsőosztálybelinek, de a maga kis malacólakkal körülvett házikójában a falu szélén munka után a szorgalmas legény két tehén megfejése között valódi családról és gyermekekről álmodik, s egy hétvégi mulatságon szépen felöltözve megismerkedik a fent nevezett leánnyal, egymásba szeretnek, akkor mit szól majd ehhez apuka?

Tavaly év végén olvashattuk ezt a porfolio oldalán: 2013 és 2014 között arányaiban az alsó társadalmi rétegek bevételei nőttek a leginkább, több év átlagában nem ilyen kedvező a helyzet, az elmúlt években az alsó társadalmi rétegek jövedelme alig-alig bővült. Így az alsó jövedelmi rétegbe még mindig jóval többen tartoznak, mint 2010 előtt, miközben a felső, felső-középosztályba tartozók súlya számottevően nagyobb lett. A középosztály pedig jelentősen leszűkült: volt, akik feljebb kerültek, és voltak, akik lejjebb csúsztak.

Belátom, én magam is elgondolkodnék ezen, hogy mit szólnék egy ilyen szituációhoz, ezért nem merném leírni a meg nem született gyermekemnek mit szeretnék, mert amit Róbert írt, az alapján lehetne a megfelelő vejnek való az általam leírt fiatalember elméletben, de ha tényleg bekopogna az ajtón, akkor mi számítana? Az, hogy nem gazdag és nem kurvázik, ellenben szereti a lányt és családban, gyerekben gondolkodik, szorgalmas, lehetőségeihez mérten elérte amit tudott, vagy az, hogy nem való a lányhoz, mert a lány egy tehetős család sarja, és hogy mutatna mellette egy ilyen fiú? És akkor ez még nem is a teljes véglet, mert ennél még lehetne nagyobb is a távolság a két ember között, mert a fiú jöhetne még lentebbről, s ki tudja, mire a most még meg sem született leány eladósorba kerül, lehet a felső tízezer közé tartozik majd (vagy talán már most is oda tartozna? Nem tudom), de lehet nem is kell ennyire messzire menni.

Gondolj bele csak a saját sorsodba, s abba, hogy te mit szeretnél a lányodnak, fiadnak?

Azt hiszem, innen is meg lehet közelíteni ezt a cikket, s ha olyanok a tekervényeid mint az enyémek, már gondolod is tovább, hogy itt nem csak egy gyermek leendő boldogságáról van szó, hanem ettől sokkal többről. A saját, a gyermeked, az unokád jövőjéről, mert mit is ír a wikiszótár a középosztályról? A középosztályba általában a magasabb jövedelmű köztisztviselők, sikeres értelmiségiek, művészek, egyéni vállalkozók, kis- és középvállalkozók, önálló iparosok, kereskedők és a fegyveres erők hivatásos tisztjei tartoznak. Egy ország jólétének nagyságára jellemző a középosztály társadalmi mérete. Egy elmaradott gazdaságú országban alig van középosztály, illetve szinte lehetetlen felkapaszkodni a középosztályba. A középosztályba tartozás a biztos társadalmi egzisztenciát jelenti egy átlagos anyagi helyzetű állampolgár számára.

 Tehát, maradjuk annyiban, hogy egy elmaradott gazdaságú országban élünk ha összevetjük az olvasottakat, ahol előbb vagy utóbb,ha a középosztály eltűnik, akkor nagy valószínűséggel az alsó és a felső osztály nem keveredik, tehát Róbert lányának nem marad más választása, mint a felső osztályból választani, mert 99%, hogy apa nem nézi majd jó szemmel, ha lánya keveredik az alsó osztállyal.

Most akkor melyik a jobb? Honnan jobb megközelíteni ezt a témát? A szexualitásra vagy a társadalmi különbségre kell helyezni a hangsúlyt? Egyik sem jó, de mindkettőben van igazság. Az pedig, hogy mi lesz mikor Róbert leánya és az én gyermekem is párt választ majd magának, az nem is  lehet napjaink témája, hisz mai rohanó világunkban addig még bármi történhet, de addig is éljünk szeretetben, békében, ne veszekedjünk, tudjunk bocsánatot kérni és megbocsátani, a gyermekeiteket pedig neveljétek ezekre, s akkor úgy vélem minden rendben lesz. 

B.M.

Bodor Maca szedertortája

Nem szoktam különösebben elnevezni az ételeket amiket készítek, mind a főbb összetevők alapján kerül beazonosításra. Ennek a tortának csak azért lett neve, mert ezzel készültem a középiskolás osztály összejövetelre - ahova végül nem értem oda -, de mivel az akkori osztálytársak Macának szólítottak, így adott volt, hogy mi legyen a torta neve, ezzel jelezve feléjük valami olyasmit, hogy azt hiszem most jött el az  annyi minden között annak is az ideje, hogy részt vegyek mindenben ami a középiskolás évekhez s osztálytársakhoz kapcsolódik.

A süti kigondolásánál nagy szerencsém volt,mert ahogy nézelődtem a kamrában, megláttam a málnalekvárt, amit Anita barátnőmtől kaptam, s a sárgabarack lekvárt, amit az általános iskolai osztálytalálkozó megszervezéséért kaptam a többi kis meglepetés mellett. Zsuzsi készítette a tenyőszigeti napfény ízével :-) Tudtam, hogy nagyon finomak lesznek a krémmel -amit majdnem olyannak álmodtam mint az almás krémesé - és a szederrel.

Hozzávalók:

Tészta:

 6 tojás

6 evőkanál liszt

6 evőkanál cukor

csipet só

 A kettévágott tésztalapok közé málnalekvár, a tetejére sárgabarack lekvár. 

 

 Krém:

2 csomag tejszín ízű pudingpor

8 dl tej

25 dkg margarin

25 dkg porcukor

Tetejére

70 dkg szeder

1 csomag tortazselé a hozzá való cukor és folyadék mennyiséggel

Elkészítés:

Először főzd fel a krémhez a pudingport a tejjel, majd hagyd hűlni. Mikor langyos, keverd el a cukorral, így nem szükséges a porcukor sem hozzá, kristálycukorral is készítheted, a langyos pudingban szépen feloldódik. Várd meg, míg szinte teljesen kihűl a puding, s akkor keverd ki a margarinnal.

Jöhet a tészta, ami egy jól bevált piskótatészta. Még mindig az amennyi tojás, annyi evőkanál cukor és annyi evőkanál liszt receptet követem.

A tojás fehérjéből csipet sóval kemény habot vertem, majd a sárgákat kikevertem habosra a cukorral, majd a liszttel simára kevertem, s végül óvatosan összeforgatjuk a kemény habbá vert fehérjével. Kerek tortaformába öntöttem,amit előtte kikentem margarinnal, és liszttel szórtam be.

A kihűlt lapot kettévágtam, az alsó lapot málnalekvárral, a tetejét a sárgabarack lekvárral kentem meg,

erre kentem rá a krémet. Nem töltöttem meg a formát a krémmel, így marad ki belőle, de szerintem ahol süti sül, ott akad aki a kimaradt krémet elnyalakodja :-)

A krémet megpakoltam a szederrel, 

majd leöntöttem a zselével.

Hagytam dermedni, de kellett pár óra, mire teljesen összeállt.

Szeleteltem, dobozoltam, kóstolgattam, osztogattam.

Ugye ezt sem volt nehéz elkészíteni?

Jó étvágyat!

Marcsika

Julia Child - Julie Powell - Bodor Mária :-D

Szia Kedves Olvasóm!

Ugye hiányoztam? Már több mint egy hete nem jelentkeztem, sőt, lassan már kettő, pedig előtte igyekeztem szinte minden nap előrukkolni valamivel. Volt is mindig miről, s lenne most is, a Balatoni kiruccanást még be sem fejeztem, s ott van az azt követő horvát út, s hol vannak amiket sütöttem, főztem, és persze a (nem mindig) hétköznapi gondolataim.

Hát igen, nem írtam. Nem írtam, mert fáradt voltam, most meg beteg lettem, s picit ágynak estem. Igen, egy kicsit elfáradtam, mert vagy úton voltam, vagy dolgoztam, vagy sütöttem-főztem, vagy a szüleimnél voltam a kertben segíteni, vagy épp elmentem az usziba tornázni egy kicsit, mert hiába minden odafigyelés, azért sunyi disznó módon szivárognak vissza a leadott kis párnácskák, vagy még éjszaka írtam egy kicsit Neked, mert imádok írni, mert egy részről kikapcsol, más részről azt gondolom, hogy vagy egy étel elkészítésével tudok neked segíteni abban, hogy mit tegyél az asztalra, vagy valami mással kapsz tőlem egy jó tippet egy kiránduláshoz, hétvégi kikapcsolódáshoz, étteremhez, nyaraláshoz, bármihez.

Szombaton is már hajnal 5-kor kidobott az ágy, hogy süssek egy finom tortát, majd elinduljak a középiskolai osztály összejövetelre, nem, nem találkozóra, mert ez valami más, mert az volt osztályfőnöknél gyűlünk össze minden évben ott, ahol épp lakik, s az, aki el tud menni. Évek óta nem tudtam (vagy nem akartam) elmenni,s most, hogy úgy érzem megbékéltem a világgal, vagy inkább magammal (mert másokkal még harcban állok néha) - vagyis jó úton haladok abba az irányba, hogy egyáltalán nem érdekel a sok képmutató, magamutogató, önimádó, másokat sokszor semmibe vevő, rajtuk átgázoló ember véleménye, csak a saját életem s abban önmagam, s szeretteim boldogsága -  időm és kedvem is lett volna, erre sajnálatos balfaszságom miatt marad lett az úti cél. 

Ez a mondat is önmagában annyi, de annyi gondolatot borzol fel bennem,s ahogy visszatekintve látom az elmúlt évek alatt hogyan fejlődtem, hogy változott az emberekhez és magamhoz való hozzáállásom, hogy kikkel hozott össze az élet, akikről azt gondoltam, hogy maradnak is míg élek,  aztán eltűntek, vagy akikről nem gondoltam, hogy életem részévé válnak, de mégis, sunyi módon barátok lettek... Ahogy kezdtem másként látni a dolgokat, hogy tényleg nem minden az, aminek látszik. Sokan annyira, de annyira félreértelmezik az emberek viselkedését. Nem mindig az a barát, aki kérdez, hogy mi van veled, ő lehet, hogy csak kíváncsiskodik, rosszabb esetben csak információkat gyűjt, hogy aztán továbbíthassa, vagy hogy megnyugodjon, hogy neked sem jobb, mint neki, de van, aki lehet, hogy csak nagyon ritkán jelentkezik, de ha beszéltek, bármikor onnan tudjátok folytatni, ahol abbahagytátok, még ha az hetekkel, hónapokkal korábban is volt.

Na, jól elkalandoztam, de már csak ilyen vagyok. Eszembe jut valami, aztán arról még valami, és még száz :-)

Tehát, sajnáltam, hogy így alakult, de inkább legyen egy kis valamilyen kényszerszünet mint "írói válság",s végre múlt héten volt időm a nappaliban az egyik polcoszlopot lepakolni, letakarítani, a fiókokat kiborítgatni, átválogatni a ruhákat, selejtezni, mesét nézni (hidd el, hogy ez nagyon, de nagyon fontos még felnőttkorban is), belekezdeni az egyik kedvenc filmembe, amit most, hogy ágynak dőltem, végig is néztem újra. Azt a filmet, amit amikor először láttam, éreztem, hogy nagy hatással van rám, s most hogy lehet, hogy nagyobb hatással volt rám, mint előszö gondoltam, hisz valahogy eljutottam oda -lehet, hogy a film valamikori hatására-, hogy mostanra a napjaink főhősnőjével hasonlóan próbálgatom szárnyaimat a főzésben, miközben élet mindennapjaimat. És nem csak ez igaz, hanem ahogy akarom, hogy jó legyen, s összeomlok ha nem (szerintem nem is gondoltad volna rólam). Jó, nem kezdek el a konyhában a földön fetrengeni az étellel, de  bőven ki tudok borulni.

Szólva Julie & Julia. Láttad már? Imádom. Mindkét nőt. Juliet és Juliát is. Elvarázsol, ahogy Julia Child a maga könnyedségével éli a mindennapokat, szinte mindig nevet, látszólag nincs problémája - holott övé a nők egyik legnagyobb bánata-, hisz a férje mellett nem kell dolgoznia, de a saját maga és élete párja kedvére való időtöltést választ magának, nem pedig egy lusta kitartott nő életét éli, Julie pedig századunk taposómalmában megtalálja azt a hobbit ami kikapcsolja, boldoggá teszi,s ami hivatásává válik, s már néha az őrületbe kergeti, de nem tér el a kitűzött céltól.

Nekem is vannak céljaim, álmaim, amik felé biztosan haladok, de még remélem időben átgondoltam, hogy nem bármi áron, csak ésszerű határokon belül kell törekedni, s szerintem erre intett ez a kis pihenő az ágyikóban, hogy lassítsak, hiszen néha kell egy kis igazi lazítás, pihenés, lustálkodás, ami feltölt energiával míg ha fáradtan haladsz célod felé, nem biztos, hogy úgy tudsz koncentrálni, figyelni, hogy a legtöbbet hozod ki magadból.

Minden filmnek, könyvnek több mondanivalója, üzenete van, s mindenkiben más gondolatokat indítanak meg. Ha tetszik a blogom, szerintem tetszeni fog ez a film, ami egy igen könnyed, különösebb odafigyelést, háttérinformációt, tudást nem igénylő mű, s ha eddig nem érdekelt a főzés, lehet kedvet kapsz hozzá, ha pedig eddig is szerettél a konyhában sündörögni, elképzelhető, hogy nekiállsz kísérletezgetni, újítgatni. Ha olvasni szeretsz, akkor el is olvashatod a két nő történetét.

Jó filmnézést és/vagy olvasást!

Marcsika

Alsóörs - Halásztanya - a 4 decis étterem

Káptalanfüredről visszafelé kerekezve szállásunkra, megálltunk egy könnyű ebédre Alsóörsön a Halásztanyánál. 

Évekkel ezelőtt ettem korhelyhalászlét, s gondoltam, itt biztos kapható, s már előre tudtam, hogy ha lesz, megkóstolom. 

Első érdekes élmény a helyen, ahogy álltam trikóban, rövid nadrágban, sportcipőben arcomról törölgetve az izzadtságot, megállt mellettem egy idős házaspár, s néztek, néztek aztán mikor eltettem a törölközőt, a hölgy megkérdezte, hogy megengedném-e, hogy elmenjen a mosdóba :--) Mondtam neki, hogy hát persze :-) A kis drága valamiért azt gondolta, ott dolgozom :-D Aztán még összefutottunk a mosdóban, s kacagtunk egyet ezen :-) Mire itt végeztem, s visszamentem a többiekhez, már többen lerendelték az ebédet, így gyorsan belemerültem az étlapba, s csak fél füllel hallottam a két mellettem ülő beszélgetését a pincérrel a rendelt ital mennyiségéről. Egyszer mikor felnéztem, csak azt láttam, hogy ráng a pincér szája és fél arca, s végül megegyeztek abban a lányokkal, hogy almafröccsöt kérnek 2 deci almalével és 2 deci ásványvízzel. Én közben jól kinéztem, hogy 3 deci limonádét fogok kérni, s mikor rám került a sor, jeleztem is szándékom, hogy mit szeretnék kérni. Hát ekkor egyszerre hördült a pincér hogy csak 4 decis poharuk van, és szóltak rám a lányok, hogy nem figyeltem, hogy itt csak 4 decit lehet rendelni? 

Mi van? 4 decis pohárba nem fér 3 deci innivaló, vagy mi? Az étlapon a limonádé decire volt beárazva, így nem értettem, de nem  volt más választásom, 4 deci limonádét kellett kérnem, mert csak 4 decis pohár van az étteremben :-D Hihetetlen rugalmasságot véltem felfedezni a helyen :D

Aztán megérkezett a 4 deci frissítő majd a sáfrányos korhely halászlé. Emlékeimben az a másik finomabb volt, de savanykás íze tökéletes volt ebben a melegben.

 Mit is mondhatnék még erről a helyről? Nem volt annyira fergeteges a leves, hogy feledtetni tudta volna az idős pincér hozzánkállását, de az úton még sokáig nevetgéltünk azon ami történt.

 Marcsika

Balatonfüredről Csopakon át Káptalanfüredig

A csajos hétvége második biciklizős napján a másik irányba, Csopak felé vettük utunkat. A tihanyi kerekezéssel megegyezően a Tagore sétányra gurultunk le, de a most a kikötővel szemben állva balra indultunk. Ebben az irányban azért már jobban megéreztük a helyi domborzati viszonyokat, mivel kiérve Füredről, máris egy sunyi emelkedőn kellett feltekerni, ami ránézésre alig valami volt, de nekünk alföldi lányoknak, asszonyoknak azért bele kellett húzni, hogy felérjünk a tetejére, s ez még csak a kezdet volt, mert tartogatott még számunkra pár ehhez hasonló meglepetést ez az út. 

 Csopakot igen hamar elértük, ezért úgy döntöttünk, menjünk tovább. Egy szakaszon a kellemes árnyas fák közül kiérve megálltunk az út mentén inni egy hűsítőt.

Ajánlom figyelmetekbe, mert nem csak egy-egy hűs itókához jutottunk, de jó tanácsot is kaptunk az út hátralévő részére, valami ilyesmi formában:

Kitartás. A lányok azt hiszik a gyémánt a legjobb barátjuk, pedig a guggolás és a biciklizés :-D

Köszönjük még egyszer, jó beszédtéma volt egy ideig ez a mondat még az úton, s vidáman tekertünk Káptalanfüredig, majd vissza.

Jó kerekezést!

Marcsika

Balatonfüred - Balaton étterem

A tihanyi kerékpártúra, az ott elköltött finom ebéd, a visszakerekezés és fagyizás után este még úgy döntöttünk, hogy vacsorázzunk valamit. Nem voltam éhes, mikor elindultunk, de aki ismer, tudja, hogy ilyenkor tudok a legtöbbet enni :-D Javasoltam, hogy menjünk el a Balaton étterembe. Még érkezésünkkor ajánlotta ezt a helyet a recepción dolgozó fiatalember, s mikor lottózóra vadásztam, akkor találtam meg.

Az étterem ezt írja magáról: 

Éttermünk a Balaton étterem Balatonfüred egyik legrégebbi étterme. 1996 óta magas színvonalú kiszolgálással várjuk kedves vendégeinket.

Étteremünk a város teljesen újjáépített, patinás reformkori városnegyedében található, közvetlen a világhírű Szívkórház tőszomszédságában.

Az erdős, parkosított, számos híres szoborral és emlékművel teli Tagore-sétány felé tekint a barátságos és családias Balaton Étterem és kerthelyisége, közvetlen rálátással a Balaton vizére, a tavon úszó vadkacsákra, hattyúkra, télen a korcsolyázókra, fakutyázókra, jégvitorlázókra és a megújult kikötőre. 

A vendéglő kellemes atmoszférája és csendes környezete biztosítja egész évben az egészséges étkezéshez szükséges nyugalmat.

Az étterem télen 125 fő befogadására képes, nyáron ez a többszörösére bővül a terasz megnyitásával.

Teraszunkon 200 embert lehet egyszerre leültetni.

A nagy terem 65 fő befogadására alkalmas, míg az újonnan kialakított belső kis teremben 60 főt tudunk egyidejűleg vendégül látni.

forrás: http://www.balatonetterem.hu/ 

S hogy mit írok én? Azt, hogy ha ide betérsz enni, akkor ne sajnáld a pénzt erre: Grillezett libamáj tokaji boros szőlős mártással és mandulafánkkal.

A többiek levest kértek, vagy hideget, egyedül én választottam egy picit időigényesebb ételt ezért utoljára kaptam meg a vacsorát, de még így is hihetetlenül gyorsan. Itt jegyezném meg, a pincér nagyon kedves volt. Aztán megkóstoltam az ételt. Hát egyszerűen valami isteni volt az alma és a máj,a mártással leöntve pedig szavakat sem találtam, csak élveztem ezt az ízorgiát. Ez az a helyzet, amikor nem azt mondom, hogy visszamennék, s végigkóstolnám az étlapot, hanem azt, hogy bármikor meg tudnám enni újra és újra. Remélem egyszer sikerül hozzájutnom a mártás receptjéhez, s megoszthatom majd veletek mondjuk ősszel a szőlőszüret idején. Addig is, ha Balatonfüreden jártok, tudjátok, a Balaton éttermet ki ne hagyjátok!

Itt megtalálod az étlapot

http://www.balatonetterem.hu/etterem.htm

Jó étvágyat!

Marcsika